Csudálatos tél és tavasz volt ötven éve Szolnokon. A helyi MTE a labdarúgó NB I/B-ben muzsikált, az MNK-ból viszont három első osztályú csapatot is kiejtett egy hónapon belül.
A Salgótarjánnal kezdte. Az SBTC a tizedik helyet szerezte meg 1973-ban, de egy évvel korábban bronzérmes volt úgy, hogy csak gólkülönbséggel szorult az ezüstös Honvéd mögé. Abban is az utolsó két forduló meghökkentő kontraformája játszott szerepet: a Videotontól 7-4-re, az Újpesttől 6-1-re kapott ki a tarjáni csapat.
Ezzel együtt a „Stécé” átlag nézőszáma 7133-ra rúgott. Középpályás sora, a Szalay, Répás, Básti hármas fogalom volt annak ellenére, hogy a trió egyetlen egy válogatottságot mondhatott a magáénak Szalay Miklós révén, igaz, Básti István olimpiai aranyérmet nyert 1968-ban.
A huszonegyedik században hárman együtt úgy 200 válogatottságot számlálhatnának...
A szolnoki kupameccsen csak Répás Béla játszott közülük, de a Salgótarján így is 2-0-ra vezetett a 80. percig. Sima ügy – gondolták a vendégek, ám a hajrában Szolnoki Péter 11-esből szépített, majd Szatmári János kapásgóllal egyenlített, s a 2-2-vel az alacsonyabb osztályú együttes ment tovább.
Ez volt február 21-én. Majd négy nappal később a ZTE látogatott Szolnokra. A „Zete” akkor játszott először az NB I-ben, és a hatodik helyet szerezte meg 15 333-as átlag nézőszám mellett. Tízezer alá az 1972/73-as évadban csak egyszer szállt a zalai nézőszám, akkor is azért, mert a ZTE–Honvéd meccs kezdete előtt irtózatos vihar söpört végig a városon, így a 16 ezres közönség fele hazamenekült.
Az évad NB I-es felfedezettjét azonban kiejtette a szezon NB I/B-s magasugrója. A nyolcaddöntőben a Szolnok – Géczi Lajos góljával – 1-0-ra legyőzte a ZTE-t, és a 6000 néző jó része a mérkőzés után ugyanúgy a pályára rohant ünnepelni, mint a Salgótarján búcsúztatásakor.
Aztán február 28-án az SZMTE véghez vitte a mesterhármast. Ezúttal a Győri ETO látogatott Szolnokra Keglovich Lászlóval, Magyar Lajossal, idősebb Somogyi Józseffel, Póczik Józseffel, Glázer Róberttal, de a nagymenők nem találták az utat Hegedűs Gyula kapus hálójáig: a találkozó 0-0-val zárult.
A másodosztályú csapat bekerült a legjobb négy közé!
A döntőbe jutásért vívott mérkőzésen a Vasast zsúfolt ház, 12 000 néző várta március 14-én – napra pontosan fél évszázada –, a havas esővel dacolók még a környező fákon is ültek (szó szerint). A piros-kékeknek az volt az első szezonjuk a menthetetlenül és helyrehozhatatlanul visszavonultatott Mészöly Kálmán és Farkas János nélkül, ráadásul karmesterük, Müller Sándor sérülés miatt hiányzott, de még így is tíz válogatott labdarúgót – csak a kapus poszton kettőt – vonultattak fel.
Ehhez képest a Hegedűs – Kántor, Árvai, Papp II, Kovács – Géczi, Czirnák, Nagy – Szatmári, Mile, Szolnoki összeállítás nem mondott sokat, jóllehet Kántor Mihály bajnok és válogatott lett Illovszky Rudolf 100 gólos Vasasában (1977), Mile Sándor pedig kétszeres aranyérmes Verebes József 102+82 gólos Győri ETO-jában (1982, 1983). Az nem volt országos ügy, hogy az NB I/B-ben a második helyen állt a Tisza-parti gárda, amelyről a Volán elleni 3-0 után így írt a Népsport: „Nagy Ferencék már a Vasas elleni MNK-elődöntőre tartalékolták az erejüket.”
Tényleg maradt bennük energia, mert a kupameccsen a mezőny legjobbja Mészáros Ferenc, az angyalföldi háló őre volt. A Bubunak becézett labdarúgó a tizedik percben állt be, miután Tamás Gyula, a másik válogatott kapus a tizenhatoson kívül fejjel hárított el egy szolnoki akciót, ám a kifutás közben meghúzódott a combja.
Támadott, egyre csak támadott az MTE, de a második félidő elején Várady Béla szögletét Komjáti András befejelte (0-1). Ez maradt a végeredmény, a Szolnok megyei Néplap pedig keserűen írta: „Szerencsés ez a Vasas! Békéscsabán Vidáts Csabának a hajrában fejelt góljával nyert 1-0-ra, a Bp. Spartacus ellenében egy vitatható 11-es jelentette a továbbjutását (3-2), most pedig Szolnokon egy nagyszerű teljesítményt nyújtó csapattól lopott el két pontot, ugyancsak szerencsés góllal.”
A helyi tudósítót elragadta a hév, hiszen maga a gól nem volt szerencsés, a kupában meg nem jár pont a győzelemért. Ráadásul a második félidő közepén Várady egyedül kilépett, és a sokaságban egyedül Hévízi Ottó, a civilben szerszámlakatos játékvezető vélte úgy, hogy lesről...
Azért Baróti Lajos, a piros-kékek edzője megkönnyebbülten mondta a meccs után: „Most már tudom, hogyan vérzett el Szolnokon három NB I-es csapat.”
A mázlis Vasas pedig ragyogó döntőben, 120 perces küzdelemben 4-3-ra legyőzte a Honvédot, a húsz éves Várady triplázott, a 3-3-at követő hosszabbításban brutális bombagólt ragasztott Bicskei Bertalan hálójába.
A Szolnok addigra visszaesett az ötödik helyre, az NB I/B végeredménye így alakult: 1. Szombathely 46 pont, 2. Dorog 44 (e két együttes feljutott), 3. Győri MÁV DAC 43, 4. Békéscsaba 41, 5. SZMTE 37.
A Dorog elleni záró meccsen (1-1) háromezren köszöntek el az év másodosztályú kupacsapatától a tiszaligeti sporttelepen. Majd a Szolnok elfelejtett benevezni a következő bajnokságra... Azért rajthoz állhatott, és az első fordulóban 1-1-et ért el Budafokon. A nyitány kilenc találkozójának 33 ezer – átlagban 3666 – nézője volt.
Napjaink vármegyei NB I-ének legutóbbi fordulójában meccsenként 3342 szurkolót jegyeztek. A Honvéd–ZTE hasraütéses 3000-ével és további szíves-szervilis feljavításokkal együtt.
