Kállai Kornélia egy háromgyermekes édesanya, aki újév első napjaiban úgy döntött, nem tudja tovább tétlenül nézni azt, ami az oktatásban történik. Egyik gyermeke jövőre érettségizik, ám a gimnáziumban, ahova a 17 éves diák jár, nemrég több pedagógus is felmondott, többek között azért, mert az oktatásirányítás érdemi megoldási javaslatok helyett fenyegetéssel, retorziókkal válaszolt a közoktatás gondjaira rávilágító tanárok tiltakozó akcióira. Kornélia január 4-én reggel, egy kartontáblával a kezében lesétált a budafoki Leányka utcai lakótelep villamosmegállójánál lévő zebrához, és saját akcióba kezdett.
„Magyar-töri tanárt keresek a gyerekem iskolájába! Jelige: jövőre érettségi” – hirdette a tábláján az arra járó autósoknak, gyalogosoknak, BKK-járatokon utazóknak a zebra közepén állva, persze szigorúan csak a gyalogosok zöld jelzésénél. Január 4-e óta pedig, akár esik, akár fúj, minden szerdán ott áll, pontosan reggel fél nyolctól fél kilencig. Így született meg a Zebraszerda akció, amelyhez azóta több más budapesti kerületben és vidéki városokban, például Pécsen, Szentendrén, Vácon, Szegeden is csatlakoztak már.
– Egy óra alatt 47-szer vált zöldre a jelzőlámpa
– mondta március 8-án, a tizedik, „jubileumi” Zebraszerda reggelén, amikor meglátogattuk a helyszínen. Az akciót az interjú kedvéért sem szakította meg, amint piros jelzést kaptak az autósok, Kornélia már ugrott is a zebrára, kezében immáron az ötödik táblával, amit az elmúlt hetekben készített. Tábláján az állt: „Fizika és kémia tanár nélkül nincs orvos”. Ezzel azt szeretné üzenni, hogy az oktatásügy nemcsak a tanárokat érinti, hanem mindenkit, hiszen a mostani iskolarendszeren múlik, kik lesznek a jövő orvosai, jogászai, mérnökei vagy akár politikusai.
– A legfiatalabb gyerekem 17 éves, ő valahogy még kihúzza. Inkább az unokáimért állok itt, illetve az egész közösségért, hiszen semmilyen jó szakember nem lesz az országban, ha nincs rendes oktatás – fogalmazott az édesanya. Saját és a gyermeki bőrén is tapasztalta, hogy sok gond van: nemcsak az egyre nagyobb tanárhiányt, hanem a tananyag mennyiségét és minőségét is botrányosnak tartja, különösen a 2020-as új Nemzeti alaptanterv bevezetése óta. Úgy látja, az iskolai tantervek is rosszul vannak felépítve, a módszertanok elavultak, az iskolában csak „ledarálják” a tananyagot, másra ugyanis nincs idő. Például arra sem, hogy a gyerekeket gondolkodni tanítsák a hatalmas mennyiségű lexikális tudásanyag magolása helyett.
Kornéliának egyébként pedagógus végzettsége van, de nem dolgozott tanárként. Felidézte, hogy a harmadik gyermeke 2009-ben volt három éves, ekkor arra gondolt, két-három év múlva megpróbálkozik a tanítással, de már a 2010-es évek elején olyan állapotok alakultak ki a közoktatásban, hogy úgy döntött, oda „be nem teszi a lábát.”
– A tanári pályára ma már nem lehet azt mondani, hogy családbarát, az óraszámok és a teljes munkarend olyanná vált, ami egy kisgyermekes anyának, nagyszülői segítség nélkül vállalhatatlan. Azt mondják,
egy pedagógus annyit készül egy órájára, amennyi idő alatt megtartja. A legjobb esetben egy héten van 20-22 órája, tehát a munkaidőt tekintve ezt szorozzuk be kettővel.
És akkor még nem beszéltünk például a dolgozatjavításról, szülői konzultációkról, egyéb iskolai programok szervezéséről – mondta.
Beszélgetésünket – a kevesebb mint másfél percenként színt váltó jelzőlámpa mellett – többször dudálás szakította meg egy-egy pillanatra: az elhaladó autósok közül többen így fejezték ki támogatásukat, egyetértésüket Kornélia akciójával, aki azt is elmondta, sok pozitív visszajelzést kapott, igaz, az is előfordult már, hogy beszóltak neki. – Minden napra jut egy-egy negatív megnyilvánulás is, volt már anyázás, vagy hogy menjek inkább dolgozni, illetve valaki azt kérdezte, hol tanultam ezt a hülyeséget – mesélte.
Arra a kérdésünkre, meddig folytatja még a Zebraszerda akciót, Kornélia úgy felelt: ahogy most alakulnak a dolgok, 2026-ig minden szerda reggel ott fog állni a zebránál, a kormányzat ugyanis semmit nem tesz, vagy ha lépnek is valamit, azzal csak rontanak a helyzeten. Elmondta, nyaraláskor sem tart szünetet: belföldön vakációznak majd a családjával, de szerda reggel ugyanúgy ki fog állni egy zebrához akkor is. Azoknak, akik szerint feleslegesek az ilyen figyelemfelhívó vagy tiltakozó akciók, azt üzente: ha nem teszünk semmit, nem lépünk ki a saját „buborékunkból”, biztos, hogy nem várhatunk semmilyen változást.
