Széni-Dégi Fanni 2016 óta dolgozik az orosházi Dr. László Elek Kórház és Rendelőintézetben. Gyesen volt, amikor meglátta a kórház hirdetését, hogy ápolói képzést indítanak. Előtte is emberekkel foglalkozott, de mivel kiskora óta érezte, hogy többet és másként szeretne tenni értük, jelentkezett a tanfolyamra. Felvették, majd két év múlva már képzett szakápolóként kezdett dolgozni a mára második otthonának tekintett munkahelyén. Nem riasztotta vissza sem az alacsony bérezés, sem a megbecsülés hiánya, ami ma uralja az egészségügyet.
„Akkor nem is gondolkodtam ilyesmiken, örültem a lehetőségnek. Amint elkezdtük a kórházi gyakorlatot, rögtön azt éreztem, hazataláltam, és innentől fogva semmi mást nem szeretnék csinálni, mint az ápolói munkát. A kórház összes osztályán dolgoztunk, hogy minden területet alaposan megismerjünk. Amikor dönteni kellett, hol szeretnénk dolgozni, én a belgyógyászatot, az egyik legnehezebb profilú osztályt választottam, ahol nagyon sok betegségtípus előfordul” – mondja.
Küzdőből segítő
Tizenhárom éves volt, amikor édesanyja daganatos beteg lett. Budapestről Orosházára költöztek az anyai nagyszülőkhöz. „Ők menedzselték édesanyám betegségét, amire én még nem voltam képes. Segítettek nekünk, amiben csak tudtak, de igazából anyuval mi ketten voltunk egymásnak, már ami az ő közvetlen gondozását jelentette.
Amikor például csomókban hullott ki a haja a kemótól, én borotváltam le a maradékot.
Nehéz küzdelem volt ez kamaszként, de édesanyám felépült, ma már örömmel terelgeti az unokákat. Akkor tapasztaltam meg először, hogy a szerető családi összefogás erejének köszönhetően meggyógyult egy súlyos beteg. Még nem fogalmazódott meg konkrétan, csak érzésszinten merült fel bennem, hogy felnőttkoromban valamilyen formában segítőként szeretnék foglalkozni emberekkel” – emlékezik Fanni.
Napi 24 órás műszakban dolgoznak éhbérért, és már nem bírják az otthonápolási díj érdemi emelése nélkül„Ami elkerülhetetlen, annak élére kell állni” – De Gaulle elnök elhíresült szavaival lehetne jellemezni az otthonápolást segítő weboldala ötletét, ami ismét családi indíttatásból formálódott pályázattá és esélyes a Richter Anna-Díjra. Az ezzel járó 4 millió forintból elindulhatna az oldal, március 12-ig lehet még online szavazatokkal segíteni ebben.
„A gondolat onnan jött, hogy a Budapesten élő, addig remek egészségnek örvendő apai nagymamám elkapta a koronavírust. Négy hetet töltött kórházban, ahol fizikailag leépült, és fekvőbetegként került haza. Próbáltunk házigondozót keresni, de a pandémia és a túlterheltség miatt ez lehetetlen volt, így apura maradt minden feladat elvégzése. Nekem akkor már nagy pocakom volt, a nagyobbik fiamnak pedig online oktatása, nem tudtam a segítségükre sietni. Forródróton voltunk apuval, melyik gyógyszert mikor kell beadni, az inzulininjekciót hogyan szúrja be. A mamám még felülni sem tudott az ágyban, forgatni, mozgatni kellett folyamatosan, apu elveszettnek érezte magát. Hiába mondtam neki, hogy így vagy úgy csináld, valahogy nem bírta a gyakorlatba átültetni a hallottakat – érzékelteti az otthonápolással magukra maradtak nehézségeit. – Akkor pattant ki a fejemből az ötlet, hogyan tudnám neki megmutatni.
Lefektettem a nagyfiamat, mondtam neki, most a nagypapának segítünk azzal, hogy ügyesen eljátszod a beteg dédi szerepét.
Lefektettem az ágyra és úgy rakosgattam alá a lepedőt, úgy mozgattam, fordítgattam, ahogyan azt a kórházban csináljuk a betegágy mellett. Mindezt levideóztam és elküldtem apunak, aki így látott mindent, ha nem ment valami elsőre, visszatekerte, ismét megnézte. Szépen belejött és attól kezdve sikerült neki laikusként meglehetősen szakszerűen ellátni a mamámat. Apu olyan jól gondozta őt, hogy ma már járókerettel le tud menni a kisközértbe, tud menni szomszédolni. Ezen a sikeren felbuzdulva jutott eszembe, milyen jó lenne egy weboldal, ami az otthonápolási feladatokat mutatja be azért, hogy
merjék otthon ápolni hozzátartozóikat az emberek, és ne féljenek hozzájuk nyúlni,
valamint az egyszerűbb, nem szakápolói feladatokat el tudják látni.”
Otthon gyorsabb gyógyulás
A kórházban Fanni sokszor találkozik tanácstalan hozzátartozókkal. Mit válasszanak? Szociális otthon vagy otthonápolás? A döntésük attól is függ, mennyi felügyeletet, gondoskodást igényel a beteg, illetve idős személy. A szakápoló úgy látja, sokszor csak azért billen a mérleg nyelve a szociális otthon felé, mert megijednek és bizonytalanok azok, akikre a közvetlen gondozás hárulna, hiszen nem kapnak sehonnan segítséget. A tudás hiánya plusz a gyakorlatlanság eredménye a rémületük, hogy nem jól csinálják majd a dolgukat, esetleg még nagyobb bajt okoznak, mint amilyenben a beteg a hazaadás pillanatában volt. Emiatt próbálják meg az intézményi elhelyezést, pedig a betegnek jobb otthon, hiszen gyorsabban gyógyul az ismerős helyen, a megszokott, szerető családi körben.
„Munkám során tapasztalom, hogy az otthonápoláshoz nagyon kevés segítséget kapnak a hozzátartozók. Ők nem szakképzett ápolók, nem ezt tanulták évekig. Egy-két alkalommal látták, hogyan kell az adott feladatot elvégezni, ez azonban nagyon kevés, nem ad magabiztosságot és valós tudást – magyarázza. – Arra gondoltam, ha apunak sikerült, miért ne mutatnám meg másnak is, hogyan kell és lehet szakszerűen elvégezni az otthonápolás feladatait. Ha perspektivikusan nézzük, ez össztársadalmi érdek is, mert ha valaki jól tudja ápolni a hozzátartozóját, akkor a kórházi felvételek és kezelések száma, ezzel az egészségügyre szánt kiadás is csökken.”
Miután meglátta a pályázati kiírást, beindult a fantáziája, hogyan lehetne az otthonápolást virtuálisan megmutatni, ezzel rengeteg embernek segíteni. Az orosházi kórház vezetői is támogatják, minden megtesznek annak érdekében, hogy valóra válhasson a terve. „Nagyon sokat jelent számomra, hogy a kórház vezetősége felsorakozott mögém és segíti a projektemet sikerre vinni. Ez már önmagában is egy szép történet, hogy
engem, mint ápolónőt, egy apró fogaskereket az egészségügy gépezetében, az ötletem miatt előtérbe helyeznek, és tudásukkal, tapasztalataikkal mellém álltak.
Nemcsak az oktató videók elkészítésében vesznek majd részt, hanem egy szakmai csapatot is összeállítanak azért, hogy a weboldal tartalma az egész a szakma által hitelesítve legyen” – meséli csillogó szemmel.
Virtuális ápolási segédlet
Az oktatóvideók a teljesség igénye nélkül az alábbiakban segíthetnek: kiültetés, betegmozgatás, fel- és átültetés karosszékbe szobavécére, kerekesszékbe, felállás járókeret segítségével, sétálás járókerettel, ágyban forgatás, etetés-itatás, elsősegély félrenyelés vagy hányás esetén, mosdatás, ágynemű- és pelenkacsere. Lesz szó olyanokról is, mint hogy kössük meg a nagytestű kutyát, mielőtt mentőt hívunk, mit pakoljunk be a csomagba kórházba kerülés esetén, illetve hogyan kell újraéleszteni, mivel kezeljük a felfekvést, mi a teendő epilepsziás roham esetén – és még rengeteg, az otthonápolás során előforduló problémára igyekszik választ adni a virtuális ápolási segédlet.
Fanni meggyőződése, hogy megfelelő tájékoztatással, tanítással, ismétléssel rendkívül nagy mértékben lehet segítséget nyújtani, útmutatást és bátorítást adni azoknak, akik szeretteiket otthon ápolják. Ha megvalósul, az Ápolj otthon! nem lokalizálódik sem Békés megyére, sem Orosházára, hanem mindenki számára, 0-24 órában elérhető lenne a világ bármely pontján. Szándéka szerint a honlap egy kézfogás, egy biztató pillantás, biztos pont lehet a családtagoknak, hozzátartozót ápolónak, hogy tudják, senki nincs egyedül a bajban.
Hivatása: emberszeretet
Az egészségügyi ellátórendszer átalakulóban van, a szociális otthonok túlterheltek, a privát házi ápolás csak kevesek számára megfizethető. Egyre többen fogják otthon ápolni szeretteiket, ami nehéz feladat, érzelmileg is nagyon megterhelő. Az otthonápolás talán még soha nem került ennyire reflektorfénybe. Csakhogy nem szükségszerű, hogy az emberek szeretteik otthoni ápolását nyűgként, félelmekkel és bizonytalansággal teli, nehéz időszaknak éljék meg.
„Sokan kérdezik tőlem, miért választottam ezt a fizikálisan és mentálisan embert próbáló szakmát? Azt szoktam válaszolni, hogy az összes nehézség ellenére az emberszeretet, a segíteni akarás tart minket a pályán. Az is nagyon sok pluszt ad, amikor látunk egy beteget felépülni, és tudjuk, hogy a gyógyulásához nekünk is közünk van, ami minden nehézséget felülír. Ez a szép ebben a hivatásban – összegez Fanni. – Ezzel a hatékony segítséggel pedig kitágíthatjuk a kórház falait, a betegek otthonában is jelen lehetünk és segíthetünk nekik a rendkívül nehéz, de a család összetartását, kohézióját erősítő időszakban."
