Hőugrás
A kávézó emberek a gyermekkorodra emlékeztetnek,
amikor még nem kávézhattál. Egy kilógó vállrészre,
egy fedetlen vádlira, egy felnőtt nő mosolyára.
Titoknak alig, tabunak inkább számított. A kávé-
kóstolás fékezhetetlen vágya éket vert a felnövésem
és közém. Rimbaud sem tekintette bizalmi állásnak,
amikor egy kávékereskedőnél dolgozott.
Csak a gége pillanatnyi hőugrására vágytam, én is
egy kis földtulajdonra Afrikában.
Búcsú a kávétól
Az áremelkedéssel kezdődik.
Aztán átrendezik az egész boltot,
végül már semmit nem találsz.
Az elégedetlenkedés a kasszához érve
válik örömmé, de az odavezető úton
sok szabályt kell őrölni. A vásárlás fogócska
az idővel és bújócska fogyasztótársaiddal.
Persze a legtöbben nem olyan hülyék,
hogy a kávén kezdjenek spórolni,
de az egészségemért teszem.
Hunyónak leszek a legjobb. Amióta nincs kávé,
vagy kialszom magam rendesen, vagy egész nap
elfelejtetek. Azt hiszitek, kávé nélkül
egyszerűvé váltok, függtök, mint a kapitalizmustól.
Kapszulába zárt illat a vásárlói tudat.
Egy afrikai képeslapon állok mindig
valaki más mellett.
Nem Rimbaud, kávékereskedő.
Nem költő, hajdani fogyasztó.
Tökéletes a száraz évszak,
Felpörget, nem csak felkavar.
Őrláng
Afrikát a térképen
leöntöm kávéval.
Egy új évszakot
hozok létre és
a kávénak is új
szerepet találok.
Afrikát a térképen
habosítom.
Cukrot nem adok
hozzá, még egy
foltnak is van határa.
Afrikát a térképen
elfelejtem másnap.
A szóra emlékszem
csak.
