- Kocsis Gergely: Régi melódiák

Egyhangúan dohogott a motor az öreg Opelben. Csülök nagyon fázott. A fűtés már jó ideje rendetlenkedett, de már nem talált hozzá alkatrészt, bontóban sem. A rádió is bedöglött, népdalokat énekelve szórakoztatta magát. Emlékezetből vezetett, ismert minden utat, annyiszor végigturnézta már az egész országot az elmúlt negyven évben.
A mai buli miatt aggódott egy kicsit. Tegnap hívta fel Joci, az ügynöke, hogy be kéne ugrania, mert lemondta egy másik fellépő. Kellett a pénz.
A művelődési háznak a templom-kocsma-bolt szentháromság melletti lapos, jellegtelen épület adott otthont. Az autó csikorogva állt meg a kapuja előtt. Csülök magára kanyarította kopott bőrkabátját, kiszállt, és odacsúszkált a jeges úttesten a bejárathoz. Csengetett, de senki nem nyitott ajtót. Éppen fordult volna vissza, amikor egy húszas évei végén járó, naiv szépség bukkant fel a kert végéből. Varga Júliaként mutatkozott be, és elnézést kért, nem várták ilyen korán.
A művelődési ház szűk volt, sötét, és hideg. Júlia ismételten bocsánatot kért, de annyira felmentek a rezsiárak, hogy már nem tudják kifűteni. A falon kint volt Az oroszlánok dala turné plakátja, előtérben a húsz évvel ezelőtti önmagával, még az ikonikus sörénnyel, amelynek már nyoma sem volt.
Egy régebbi fotót használtak, szabadkozott Csülök, majd leszegett fejjel elindult bepakolni a felszerelését. Megizzadt, mire az összes dobozt behordta. Júliát is be kellett tanítania, hogyan kell elindítani és megállítani a számokat a playbackhez. A buli előtt kiment a fagyos budiba, és egy hajtásra leküldte a kétdekás Matróz rumot.
Gyűlni kezdtek az emberek, gyanúsan méregetni kezdték Csülököt. A zenész éppen a gitárját próbálta felhangolni, bár semmi szüksége nem lett volna rá, ennek ellenére megszokásból mindig megtette.
Júlia jött felkonferálni, és elnézést kért mindenkitől, hogy ma Bunyós Pityu nem tudott eljönni, de biztos benne, hogy fergeteges lesz az este. A közönség felmordult nyilvánvaló nemtetszése jeléül.
Az első szám, egy rockballada, Az anyámat ne! közben a közönség végig faarccal ült, Csülök hiába imitált hatalmas gitárszólót. A harmadik dal, a Még sört! után már felálltak néhányan, és felháborodottan indultak a kijárat felé, hiába próbálta őket feltartoztatni Júlia. Az ötödik nóta szólt éppen, a Gyertek lányok, ne kíméljetek!, amikor néha kihagyott a playback, majd az utolsó strófájánál egyszerűen megállt.
Csülök úgy érezte, rögtön megüti a guta. Szemlesütve elnézést kért, majd a keverőpulton gyorsan felmérte a helyzetet: kiment az egyik végfok. Káromkodott egy cifrát. Fejében kétségbeesett gondolatok száguldoztak, végül előrángatta a sarokból a hangoláshoz használt kis Marshall erősítőt.
Júlia közben a színpadra lépett, csendet kért, a művész úr mindjárt folytatja a koncertet. Egy nagyhangú, bajuszos követelte vissza a jegy árát, egyre többen fütyültek, és a pénzüket akarták. Csülök a mikrofonhoz lépett, feltekerte a hangerejét, és arra kérte az embereket, hogy üljenek le, legalább még egy szám erejéig.
Hirtelen ötlettől vezérelve A tavaszi szél vizet árasztba kezdett bele, lágy bariton hangja bejárta a hűvös terem minden zegzugát, mintha otthonra lelt volna benne. A rögtönzött gitárkíséretre a dal közben talált rá a keze. Az első sorban ülő kendős néni a második versszak közben csatlakozott be, a végét már szinte együtt énekelte a művelődési ház. Csülök szeme égett, maga sem értette, miért. Hatalmas taps volt a jutalma, de ő szinte meg sem hallotta, mert kezdett is bele a Este van már, csillag van az égenbe.
Egész este a kedvenc népdalait vette sorra, a közönség idős és fiatal tagjai egy emberként daloltak vele. A gitár önálló életre kelt a kezébe, úgy érezte magát, mint annak idején, az első bulijában. Az utolsó nótát, a Ha én rózsa volnékot már állva, összekapaszkodva énekelte vele a közönség. Valahogy már nem is volt olyan hideg a teremben.
Felszabadultan fogadta a koncert végén a meghatódott emberek kézfogását, öleléseit. Egy nagydarab, vörös képű mosolyogva úgy hátba vágta, hogy majd leszakadt a válla, azért Bunyós Pityu jobb lett volna, de megjárta, mondta kacsintva. Csülök üdvözülten mosolygott, mint egy elsőáldozó. Régen volt már ennyire önmaga.
Lassan kiürült a művelődési ház, Júlia ragyogva megköszönte ezt a felejthetetlen estét, és megkérdezte, hogy mikor ér rá legközelebb megismételni. De ha lehet kérnie, csak a népdalos részt. Csülök habozás nélkül vágta rá: bármikor. Egy új gondolat fészkelte be magát az agyába: alig várta, hogy felhívhassa az ügynökét egy új turné ötletével.