- Lackó Gábor: Újrajátszás

A február 14-i Paris Saint Germain–Bayern München Champions League-futballmérkőzés 74. percében a PSG szabad szemmel nézve szabályos góllal egyenlített. A videóelemzés (VAR) szerint azonban a PSG játékosa, Mendes cipőjének orra három centiméterrel előbbre volt a Bayern-játékos cipőjénél, ezért a játékvezető a gólt érvénytelenítette. Ha Mendes lába egy számmal kisebb, a gól érvényes lett volna. Mint ismeretes, a mérkőzést a bajor csapat 1-0-ra megnyerte.
A közvetítés befejezése után hirtelen indíttatásból azon nyomban újra megnéztem az 1954-es vb döntőjéről készült film felvételén az NSZK–Magyarország mérkőzés utolsó perceiben lőtt Puskás-gólt, melyet az angol játékvezető les címén nem adott meg. Mint egy videóbíró, „kikockáztam” az ominózus jelenetet, azaz másodpercenként megállítottam a felvételt. Sejtésem beigazolódott: Puskás – ha néhány centiméter választotta is el a leshatártól – a labda elrúgása pillanatában nem állt lesen. A gól tehát szabályos volt, meg kellett volna adni, ezzel lett volna a rendes játékidő végén az eredmény 3-3. Hosszabbítás következett volna, kiszámíthatatlan eredménnyel.
Másnap reggel a bizonyítékkal együtt elküldtem a vizsgálatom eredményét a Magyar Labdarúgó Szövetségnek. Alapos ellenőrzés után a VAR-bizottság igazolta a megállapításomat, Puskás meg nem adott gólja minden kétséget kizáróan szabályos volt. Az MLSZ azonnal beadvánnyal fordult a FIFA-hoz, és a joggyakorlatra (jurisprudence) hivatkozva kérték az 1954-es berni döntő megismétlését. Indoklásuk szerint az igazságtalanság utólagos orvoslását ugyanis nem akadályozhatja, hogy az ominózus eset idején a technika a mainál alacsonyabb szinten állt. A FIFA rendkívüli közgyűlést hívott össze, melyen, hála a testvéri türk nemzetek támogatásának, a magyar álláspont, ha nem is teljesen, de meghallgatásra talált. Az a kompromisszumos határozat született, hogy a döntő megismétlése helyett kétszer tizenöt perces hosszabbítást kell az 1954. július 4-i döntő évfordulóján ugyanott, azaz a berni Wankdorf Stadionban (jelenlegi neve Stade de Suisse) lejátszani. Miután a két eredeti csapatból már senki sem él, logikusan a mai nemzeti válogatottak csapnak majd össze.
A Német Labdarúgó-szövetség (DFB) megvétózta a FIFA határozatát, mire a magyar kormány meglebegtette, hogy a vétó visszavonása esetén rugalmas álláspontot fog elfoglalni az európai minimáladó bevezetése tárgyában. A német kormány nyomására a DFB visszavonta a vétót, de leszögezte, bármi is legyen a hosszabbítás eredménye, az 1954-es aranyérmeket kegyeleti okból nem áll módjában visszajuttatni. Az illetékes svájci hatóság közölte, hogy rendelkezésre bocsátja a berni stadiont, bár az eredetivel azonos időjárási viszonyokat, azaz a zuhogó esőt csak jelentős felárral tudják biztosítani.
A váratlanul felkínálkozó esély, hogy esetleg a történelem visszamenőleg korrigálja önmagát, és elégtételt szolgáltathat nemzetünknek az idestova hetven éve sajgó sebre, ugyanakkor óriási teherként nehezedik a magyar csapat vállára: egyszer és mindenkorra megtörhet a Muhi, Mohács, Világos, Trianon, Voronyezs, Bern és Brüsszel stációin át vezető turáni átok.
A sorsfordító jelentőségű mérkőzés, azaz hosszabbítás előtti show-műsor fénypontjaként jeleneteket adnak majd elő a Puskás című musicalből. A magyar himnusz eléneklésére Korda Györgyöt kérik fel, a németet a Kraftwerk előadásában hallhatjuk. A világraszóló esemény egyenes adásban történő közvetítésére eddig 183 ország televíziója jelentkezett be, főszponzorai az Adidas és a Csíki Sör. A rádióközvetítést mesterséges intelligencia alkalmazásával Szepesi György hanghordozásával és szófordulataival követhetik azok a hallgatók, akik nem a televízión keresztül, hanem az eredeti, 1954-es retróhangulatban kívánják végigizgulni a meccset.
Az előzetes becslések szerinti több száz millió euró bevételből az MLSZ jócskán részesedik. A magam részéről az anyagi jellegű díjazás helyett megelégszem azzal, hogy az utolsó öt percben – amennyiben döntetlenre állna a meccs – csereként pályára léphessek. Talán megvalósulhat gyerekkori álmom – már akkor is mertem nagyot álmodni –, hogy én lövöm majd a világbajnoki címet jelentő győztes gólt. Ha az Isten úgy akarja, még a kapanyél is elsülhet. Amennyiben az álmom valóra válik, és valamelyik illetékesnek netán eszébe jutna, hogy a Gellérthegyi Szabadság-szobor helyén egy csodaszarvast sarkantyúzó ötméteres bronzszobromat állítsák fel, már most szólok, hogy erről tisztelettel lemondok.