;

Puskás Ferenc;1954-es világbajnokság;magyar futball;

- Lackó Gábor: Újrajátszás

A február 14-i Paris Saint Germain–Bayern München Champions League-futballmérkőzés 74. percében a PSG szabad szemmel nézve szabályos góllal egyenlített. A videóelemzés (VAR) szerint azonban a PSG játékosa, Mendes cipőjének orra három centiméterrel előbbre volt a Bayern-játékos cipőjénél, ezért a játékvezető a gólt érvénytelenítette. Ha Mendes lába egy számmal kisebb, a gól érvényes lett volna. Mint ismeretes, a mérkőzést a bajor csapat 1-0-ra megnyerte.
A közvetítés befejezése után hirtelen indíttatásból azon nyomban újra megnéztem az 1954-es vb döntőjéről készült film felvételén az NSZK–Magyarország mérkőzés utolsó perceiben lőtt Puskás-gólt, melyet az angol játékvezető les címén nem adott meg. Mint egy videóbíró, „kikockáztam” az ominózus jelenetet, azaz másodpercenként megállítottam a felvételt. Sejtésem beigazolódott: Puskás – ha néhány centiméter választotta is el a leshatártól – a labda elrúgása pillanatában nem állt lesen. A gól tehát szabályos volt, meg kellett volna adni, ezzel lett volna a rendes játékidő végén az eredmény 3-3. Hosszabbítás következett volna, kiszámíthatatlan eredménnyel.
Másnap reggel a bizonyítékkal együtt elküldtem a vizsgálatom eredményét a Magyar Labdarúgó Szövetségnek. Alapos ellenőrzés után a VAR-bizottság igazolta a megállapításomat, Puskás meg nem adott gólja minden kétséget kizáróan szabályos volt. Az MLSZ azonnal beadvánnyal fordult a FIFA-hoz, és a joggyakorlatra (jurisprudence) hivatkozva kérték az 1954-es berni döntő megismétlését. Indoklásuk szerint az igazságtalanság utólagos orvoslását ugyanis nem akadályozhatja, hogy az ominózus eset idején a technika a mainál alacsonyabb szinten állt. A FIFA rendkívüli közgyűlést hívott össze, melyen, hála a testvéri türk nemzetek támogatásának, a magyar álláspont, ha nem is teljesen, de meghallgatásra talált. Az a kompromisszumos határozat született, hogy a döntő megismétlése helyett kétszer tizenöt perces hosszabbítást kell az 1954. július 4-i döntő évfordulóján ugyanott, azaz a berni Wankdorf Stadionban (jelenlegi neve Stade de Suisse) lejátszani. Miután a két eredeti csapatból már senki sem él, logikusan a mai nemzeti válogatottak csapnak majd össze.
A Német Labdarúgó-szövetség (DFB) megvétózta a FIFA határozatát, mire a magyar kormány meglebegtette, hogy a vétó visszavonása esetén rugalmas álláspontot fog elfoglalni az európai minimáladó bevezetése tárgyában. A német kormány nyomására a DFB visszavonta a vétót, de leszögezte, bármi is legyen a hosszabbítás eredménye, az 1954-es aranyérmeket kegyeleti okból nem áll módjában visszajuttatni. Az illetékes svájci hatóság közölte, hogy rendelkezésre bocsátja a berni stadiont, bár az eredetivel azonos időjárási viszonyokat, azaz a zuhogó esőt csak jelentős felárral tudják biztosítani.
A váratlanul felkínálkozó esély, hogy esetleg a történelem visszamenőleg korrigálja önmagát, és elégtételt szolgáltathat nemzetünknek az idestova hetven éve sajgó sebre, ugyanakkor óriási teherként nehezedik a magyar csapat vállára: egyszer és mindenkorra megtörhet a Muhi, Mohács, Világos, Trianon, Voronyezs, Bern és Brüsszel stációin át vezető turáni átok.
A sorsfordító jelentőségű mérkőzés, azaz hosszabbítás előtti show-műsor fénypontjaként jeleneteket adnak majd elő a Puskás című musicalből. A magyar himnusz eléneklésére Korda Györgyöt kérik fel, a németet a Kraftwerk előadásában hallhatjuk. A világraszóló esemény egyenes adásban történő közvetítésére eddig 183 ország televíziója jelentkezett be, főszponzorai az Adidas és a Csíki Sör. A rádióközvetítést mesterséges intelligencia alkalmazásával Szepesi György hanghordozásával és szófordulataival követhetik azok a hallgatók, akik nem a televízión keresztül, hanem az eredeti, 1954-es retróhangulatban kívánják végigizgulni a meccset.
Az előzetes becslések szerinti több száz millió euró bevételből az MLSZ jócskán részesedik. A magam részéről az anyagi jellegű díjazás helyett megelégszem azzal, hogy az utolsó öt percben – amennyiben döntetlenre állna a meccs – csereként pályára léphessek. Talán megvalósulhat gyerekkori álmom – már akkor is mertem nagyot álmodni –, hogy én lövöm majd a világbajnoki címet jelentő győztes gólt. Ha az Isten úgy akarja, még a kapanyél is elsülhet. Amennyiben az álmom valóra válik, és valamelyik illetékesnek netán eszébe jutna, hogy a Gellérthegyi Szabadság-szobor helyén egy csodaszarvast sarkantyúzó ötméteres bronzszobromat állítsák fel, már most szólok, hogy erről tisztelettel lemondok.

Antik görög szerzők álcája mögé bújva játszott verses felelgetőst egymással Babiczky Tibor és András László, melynek végeredményét közös kötetben adták közre. A Hajótörés szélcsendben egyfajta hullámlovaglás a világ teremtésének magasa és egy balul sikerült este mélye (vagy épp fordítva) között. Egyensúlyozás – miként Szijj Márton utószavából tudható – a „görög Bukowski”, azaz Khtónikosz és a római fórumon csemegepultosként hússzeletekkel bíbelődő egykori Antonius-párti katonaszökevény, Alloszantrosz gondolatlökéseinek tengerén. A borszínű vízen keringő vitorlás fedélzetén ezúttal a két költő „látott vendégül” bennünket.