Cigaretta sodrására biztatta hároméves kislányát egy Baranya vármegyei férfi, amiről videót is készített. A felvételen jól látszik, hogy a kislány rutinosnak tűnő mozdulatokkal nyúl a dohányhoz és a papírhoz, az apja pedig jól szórakozik ezen. A videóban elhangzik a joint szó, ami utalhat arra, hogy a cigiben kábítószer lehet. A rendőrség a felvétel alapján nyomozást indított. A kislány 27 éves apját kiskorú veszélyeztetésével, emellett kábítószer birtoklásával is gyanúsítják, mert pozitív lett a drogtesztje. Az ausztráliai Kempsey-ben rögzített és a Facebookon közzétett videóban pedig az látható, ahogy egy nő odaadja az elektromos cigijét a tízhónapos kisbabájának, amibe a kisfiú beleszív, majd köhögni kezd, mire az anya nevetésben tör ki. A rendőrség kivonult a házhoz, a gyermeket végül kórházba szállítottak.
A legtöbben felháborodnak az ilyen videók láttán, természetesen joggal, de ne feledjük, még néhány évtizeddel ezelőtt is teljesen megszokott dolognak számított Magyarországon, hogy a parasztok pálinkába mártott kenyeret, mákteát adtak a nyűgös, sírós csecsemőnek, hogy jobban aludjon. Mint ahogy sok helyen természetes volt az is, hogy a családi összejöveteleken a kicsik megehették a sörhabot, sőt az apák kifejezetten biztatták erre a fiaikat. A francia gyerekek még napjainkban is kaphatnak felvizezett bort, ahogy mi szörpöt adunk a gyerekeinknek. Indiában a kendert nemcsak ruházati, hanem elsősorban élvezeti céllal termesztik, és gyermekkortól fogva élvezik a tudatmódosító hatását az emberek.
A szülő-gyermek kapcsolatban minden korban jelen volt, hogy a rosszul értelmezett közvetlenség okán a szülő olyan tevékenységre vagy magatartásra kárhoztatja, kényszeríti a gyerekét, ami nem felel meg az életkori sajátosságainak, sőt időnként kellemetlen vagy kínos szituációkba is keverheti a gyereket – mondta lapunknak Duró Zsuzsa gyermekpszichológus. „Napjainkban a digitalizáció ilyen mértékű és mélységű elterjedése okán szinte természetessé válik, hogy a szülők a szabadságot egy kicsit szabadossá teszik ezen a területen is, olyan helyzetekben örökítik meg a gyereküket, ami neki kellemetlen. De mivel a referenciaszemély, a szülő készíti ezeket a felvételeket, a gyerek nem is gondol arra, hogy ennek következményei lehetnek, ha ezek a képek, videók olyan platformokra kerülnek fel, amiket a kortárscsoport tagjai – osztálytársak, barátok – is látnak. Ez gúnyolódás céltáblájává teheti őket. A gyereknek bizonyos életkorokban nincs beleszólása ezekbe, miközben a kiskorúaknak is vannak személyiségi jogai. A szakember szerint infantilis viselkedés a szülő részéről az ausztrál anya példája. „Gyakori, hogy siettetni akarják a fejlődést, a gyerek növekedését. Ha te már megiszod a sörhabot, beleslukkolsz a cigarettába, akkor felnőtt vagy – ezt üzenik ezekkel a cselekedetekkel. Több területen megfigyelhető, hogy a szülők sürgetik a gyereket, hogy minél előbb legyen önálló. Emellett az is állhat a szülő viselkedésének hátterében, hogy rivalizálni akar a többi szülővel: nézzétek, az én gyerekem már ezt is tudja.”
A sharenting (az a gyakorlat, hogy a szülők a gyerekeikről készült tartalmakat osztják meg az interneten – a szerk.) egy komoly probléma – mondta lapunknak Gyurkó Szilvia, a Hintalovon Alapítvány gyermekjogi tanácsadója. „A gyermekvállalást követő időszak ma már sok esetben izolációt jelent a szülőnek. Elszakad a korábbi kapcsolataitól, vagy megritkulnak a találkozási lehetőségek, és ebben az időszakban, amikor a fizikai kapcsolat kevesebb lesz, felértékelődik a közösségi média mint kapocs a világhoz. A szülő fő fókusza és az idejét kitöltő legnagyobb rész a gyermekgondozáshoz köthető, így elég természetes, hogy az ezzel kapcsolatos élményeit, tapasztalatait, mindennapjait mutatja meg. Mivel az a generáció kezd szülővé válni, akiknek gyerekkoruktól van digitális és online jelenlétük, azt a magatartást viszik tovább szülőként, amit korábban is követtek. A gyerekként sokat posztoló fiatal felnőttek szülőként is hajlamosak ezt tenni, nehezen érzik a határokat. Nem gondolom, hogy rossz szándék vezetné őket, sokkal inkább úgy vélem, hogy hiányzik az az információ, amire szükségük lenne ahhoz, hogy felelős felnőttként tudjanak viselkedni. Komoly gond, hogy a terhesgondozásnak nem része a digitális szülőségre érzékenyítés, miközben ez legalább olyan fontos lenne, mint hogy hány kilót hízott a kismama.”
Magyarországon van egy észlelő- és jelzőrendszer, amelynek minden gyerekekkel foglalkozó szakember kötelezően a részese, de valójában valamennyi állampolgár is jelezheti, ha azt látja, hogy egy gyerek veszélyben van - hívta fel a figyelmet a jogi tanácsadó. A jelzést a helyi gyermekjóléti szolgálat felé lehet megtenni – akár névtelenül is – arról, hogy mit tapasztaltak, milyen gyanú merült fel. Ezt követően a gyermekvédelmi szakemberek az ügyet megvizsgálják, és megteszik a szükséges lépéseket. Ha a gyereket közvetlenül veszélyeztető helyzet van, ott már felmerülhet a hatósági jelzés szükségessége (a gyámhatóság vagy a nyomozó hatóság felé), hiszen itt a késlekedés a beavatkozásban akár a gyerek súlyos sérelmével is járhat.
