A szurkolók és futballkommentátorok számára már csak az időzítés a kérdés a Chelsea-nél 2022 szeptemberében kinevezett Graham Potter menesztésével kapcsolatban. A meglepetésszerűen kirúgott Thomas Tuchelt követő 48 éves Potter e sorok írásáig 26 mérkőzésen kapott lehetőséget és ezek közül mindössze 8 győzelmet és 7 döntetlent ért el, 11 vereséget elkönyvelve.
A 10. helyen rostokló csapat szurkolóinak különösen a két utolsó, a kieséshez közeledő Southamptontól a Stamford Bridge-en és az ősellenségnek tekintett Tottenham Hotspurtól idegenben elszenvedett vereség fáj. Még szerencse, hogy elnökségi páholyából Tedd Boehly nem hallhatta a szurkolók elégedetlenkedő pfujolását, de bizonyosan eljutott hozzá az immár közel 50 ezer nevet tartalmazó, a hasznavehetetlennek tartott Potter elengedését követelő petíció híre.
Egybehangzó sajtóhírek szerint a Roman Abramovics elleni szankciók után bevonult új tulajdonosok ugyan hivatalosan támogatják a trénert, de nyílt titok, hogyha a következő két otthoni meccsen is, szombaton a Leeds, majd kedden a Borussia Dortmund ellen alulmarad, egyben a BL-ből való kizuhanással minden esélyét elveszti a jövő évi európai szereplésre, nem marad más, mint útilaput kötni a talpára. Ugyanarról a kitűnően képzett, a játékosokkal korábban különösen jól bánni tudó mesteredzőről beszélünk, aki első csapatával, a svéd Östersunddal három osztályt lépett előre és túljuttatta a 2017/18-as Európa-liga csoportmérkőzésein. Hasonlóan sikeresen irányította a jelenleg másodosztályú Swansea-t, majd egy év után a Brightont a Premier League-ben.
A PL „nagy hatja” közé tartozó Chelsea – ahol évi minimum egy trófea alapkövetelmény – viszont túl nagy falatnak látszik a partvonalon elveszettnek látszó szakvezető számára. A téli átigazolási szezonban elköltött 317 millió font, a 30 játékost meghaladó keret, melyben 22 ország válogatottja szerepel, kezelhetetlennek bizonyul a jobb sorsra érdemes edző számára.
Mindez nagyon rossz hír azon volt sztárok, mint Ashley Cole, vagy Kieron Dyer számára, akik a közép-angliai St George's Parkban UEFA Pro Licence edzői minősítésükért dolgoznak. A Premier League-ben Potteren kívül két másik angol edző, Eddie Howe (Newcastle) és az Evertont frissen átvett, az Arsenal által éppen szerda este 4-0-ra alázott Sean Dyche tevékenykedik, igaz, a skót David Moyes (West Ham), a walesi Steve Cooper (Nottingham Forest) és az északír Brendan Rodgers (Leicester City) személyében minden tartomány képviselve van. Elképesztő statisztikát közöl azonban Potter kínlódása kapcsán a The Daily Mail. A Premier League 1992-es megszületése óta nem nyert még angol tréner, utoljára ugyanebben az évben Howard Wilkinson diadalmaskodott az első divízió élén a Leeds-szel.
Csak Sir Alex Ferguson menti meg az Egyesült Királyság becsületét. A skót géniusz a Manchester Unitednél töltött 26 éve alatt 38 trófeát szerzett, köztük 13 bajnoki címet. Az 1992 óta lehetséges összesen 158 liga- és kupadicsőségből mindössze hét fűződik angol vezetőhöz.
A legsikeresebb angol trénerek egyike, Sam Allardyce találóan jegyezte meg egyszer, hogy azért nem menedzselheti a legjobb négy angol klubot, mert nem elég egzotikus a neve, „másképp történne, ha Allerdicinek hívnák”. Az akkor éppen a West Hamnél alkalmazott „Big Sam” elfeledkezett arról, hogy a csapataira, mint a korábbi angol gárdákra is jellemző hosszú előrerúgások és középen beívelt keresztlabdák taktikája kiment a divatból. Míg az angol elitet olyan szenvedélyes és glamúros külföldiek határozzák meg, mint Pep Guardiola, Jürgen Klopp és immár Mikel Arteta.
