Gyönyörű természeti környezetben, Budán, az egykori Országos Pszichiátriai Intézet elhagyatott kertészetének területén nyitotta meg a kapuit 1993 februárjában a Vadaskert Gyermek- és Ifjúságpszichiátriai Kórház és Szakambulancia. Az épület sem külsejében, sem a belső tereiben nem emlékeztet a hagyományos kórházakra, rendkívül kellemes, barátságos hangulatú hely. A kórház kialakításakor a funkcionális célok biztosítása mellett lényeges volt, hogy az épület biztonságot, intimitást sugározzon, emellett közösségi tereket is biztosítson. Ebből a koncepcióból alakult ki a méhkaptárra hasonlító struktúra - tudtuk meg Tárnok Zsanett-től, a kórházat fenntartó Vadaskert Alapítvány igazgatójától.
A Vadaskert kórházként több dunántúli megye, valamint a főváros és Pest megye budai oldaláért felel, és évi több ezer családnak nyújt segítséget. Az elmúlt évtizedekben összesen több mint 62 ezer gyermeket vizsgáltak meg és részesítettek terápiában. Az intézmény emellett élen jár a kutatás és a továbbképzés terén is, egyes években a továbbképző tanfolyamain 1500 szakember vett részt.
Az alapvető gyermekpszichiátriai problémák ma is ugyanazok, mint 30 évvel ezelőtt, csak lehet, hogy könnyebben felismerjük őket – mondta lapunknak Baji Ildikó gyermekpszichiáter, a kórház igazgatója. „De ma is ki lehet jelenteni, hogy ez egy stigmatizált szakma, bár már kevésbé, mint évtizedekkel ezelőtt. Ebben a Vadaskertnek is óriási szerepe van, hiszen itt nincs rácsos ágy és fehér köpeny, nem a klasszikus értelemben vett kórház képét sugározzuk, mint amit a Száll a kakukk fészkére című filmben lehet látni. Elmondható, hogy napjainkban sokkal többen fordulnak hozzánk segítségért, sokkal korábbi életkorban felismerik a problémákat, mint az indulásunkkor.”
Harminc évvel ezelőtt jóval alacsonyabb volt a kórházi ágyak száma, illetve a sürgősségi ellátás a gyermekpszichiátriában. Ma már felvilágosultabbak az emberek, jobban képben vannak azzal kapcsolatban, hogy miben tudnak segíteni a szakemberek. Emellett sajnos egyre gyakrabban és egyre korábban mutatnak markáns tüneteket a gyerekek. – Tíz évvel ezelőtt még azt mondtuk, hogy a felnőttpszichiátriai betegségeknek körülbelül a háromnegyede gyerekkorban kezdődik, csak nem ismerjük fel – tájékoztatott Baji Ildikó. – A gyerekek ugyanis nem tudják olyan precízen megfogalmazni az érzéseiket, problémáikat.
Ma már úgy gondoljuk, hogy ezeknek a betegségeknek még nagyobb része, négyötöde elkezdődik már gyerekkorban. Ezenkívül is nagyon megváltozott a gyermekpszichiátria, különösen az elmúlt néhány évben, sokkal több lett a sürgősségi eset, a szuicid késztetések,
gondolatok nagyon felerősödtek, az önsértő magatartás egyre gyakrabban jelentkezik, és autizmust is sokkal többet diagnosztizálunk. Természetesen ebben az is közrejátszik, hogy a tudásunk is sokat gyarapodott 30 év alatt, és a diagnosztika is precízebbé vált. A tudományos kutatások eredményeiről is azonnal értesülhetnek a szakemberek, így folyamatosan fejleszthetik az ismereteiket.
A Vadaskert 24 ágyas intézményként indult útjára, mára 40 aktív és tíz rehabilitációs ággyal rendelkezik, évente 1500 fekvő beteget ápolnak, emellett 8000-9000 ambuláns ellátás történik. Az intézmény évek óta telt házzal működik. A koronavírus-járvány kitörésekor sokan érezték úgy, hogy elvesztették a talajt a lábuk alól, és ez nyilván hatással volt a gyerekek életére is. A lezárások, az online oktatás, a kötelező maszkviselés, illetve hogy nem találkozhattak a kortárscsoportokkal, nyomot hagyott a pszichéjükön. „A gyerekek, főleg a kisebbek, jellemzően a szülők lelki állapotát tükrözik. Ha a szülő jól van, akkor a gyerek is. Amikor elkezdődött a Covid, mi nagyon készültünk arra, hogy nagy baj lesz, özönlenek majd a gyerekek – emlékezett vissza Tárnok Zsanett. – De ez a hullám elmaradt. Utána viszont rosszabb lett, mert elfáradtak a gyerekek. De az igazi problémák akkor jelentkeztek, amikor vissza kellett menni az iskolába. Azoknak a gyerekeknek, akik nagyon jól érezték magukat otthon, mert egyébként vagy rosszul tanulnak, vagy bántalmazták őket, vagy periférián vannak, számtalan sikertelenséget éltek meg az iskolában, szörnyű volt az a szeptember - na, akkor indult el a roham.” A Vadaskertben a szorongásos és depressziós esetek száma az ötszörösére nőtt, a sürgősségi esetszám pedig 40 százalékkal emelkedett ebben az időszakban.
Tárnok Zsanett felhívta a figyelmet arra, hogy a családnak óriási a szerepe, a terápiás munkába bevonják a szülőket is, akiknek a segítő, támogató hozzáállása nagyon sokat tud segíteni a gyermek fejlődésében. Szükség esetén családterápiát is tudnak biztosítani a hozzájuk fordulóknak, amennyiben úgy ítélik meg, hogy ez vezet eredményre.
A szakemberek azt javasolják a szülőknek, hogy amennyiben azt tapasztalják, hogy a gyerekük viselkedése hirtelen megváltozik, és ez tartósnak bizonyul, mindenképpen kérjenek segítséget. A legfeltűnőbb intő jel lehet a tanulmányi eredmény leromlása, de ugyanígy aggodalomra adhat okot, ha a gyerek szorong, gyakran sír, elveszíti az érdeklődését a környezete iránt, rosszul alszik, megváltozik az étvágya. Azok a tünetek, amiktől a gyerekek igazán szenvednek, mint például a fáradtság, az alacsony önértékelés, sokkal kevésbé feltűnőek. Azzal sem árt tisztában lenni, hogy a pszichiátriai betegségek nem múlnak el, nem gyógyulnak olyan értelemben, mint mondjuk egy vakbélgyulladás, amit megoperálnak, majd pár hét múlva nem is emlékszik rá a beteg. Ezekkel a problémákkal akár egész életében kénytelen együtt élni az érintett, viszont a különböző terápiás módszerek nagyon sokat segítenek. „Ha valaki tud dolgozni, örülni, teljes életet élni, az számunkra siker – zárta Baji Ildikó. – A normalitás határa nagyon tág, a pszichiátriában mindig az a kérdés, hogy mennyire képes valaki boldogulni a mindennapi életben. Van, aki erősebb tünetekkel is jól funkcionál, és van, aki gyengébbekkel sem, ez az egyéni érzékenységtől is függ. Ezért mindig személyre szabottan kell meghatározni, hogy milyen terápiára van szükség, és azt is megjelölni, hogy ezzel körülbelül hova szeretnénk eljutni. Nem cél illúziókat kergetni, de túl alacsonyra sem szabad tenni a lécet.”
