Valami van, de nem az igazi – Arkagyij Rajkin egykor szállóigévé vált mondata nagyszerűen illik a mai Demokratikus Koalícióra is. Pillanatnyilag a legnagyobb ellenzéki párt, de nem a legnagyobb magyarországi, és nem is olyan nagy. Van árnyékkormánya, de nincs kormánya. És most már van saját tévécsatornája is. Ami valójában egy YouTube-csatorna. Jelenleg egyetlen, hetente jelentkező programmal.
Persze nem tudni, mit hoz a jövő. Hiszen a szocializmus, amely Rajkin mondását ihlette, szintén csupán átmeneti állapot volt, előszobája a kizsákmányolás nélküli, szabad, gazdag, társadalmi egyenlőséget biztosító kommunizmusnak. De csak a kapitalizmus felé nyílt belőle ajtó. Ám ebből egyáltalán nem következik, hogy a DK is megáll félúton, vagy más irányba fordul.
Ha mindezek alapján valaki azt gondolná, nem szeretem ezt a pártot, téved.
Mert abban sem az igazi, hogy ne szeressem. Meddő érzelmi állapotba sodor. Nehéz szemet hunyni afölött, hogy cserben hagyta a… Nem, nem az ellenzéki összefogást vagy a közös miniszterelnök-jelöltet, mert ezek kusza történetek – hanem az előválasztáson részt vett szavazókat. A legelkötelezettebb ellenzéki bázist, amely demokratikus döntést hozott, és elhitte, hogy azt komolyan veszik és irányadó lesz. Az ő döntésüket vették semmibe, akik magára hagyták a szövetségest a választási vereség óráiban. Őket gyalázták, amikor a jelöltjüket vádolták a kudarcért. Egy napot sem várva, kíméletlenül. És ha valami azóta sem tetszik, az a kicsinyes gőg, amely a párt politikai megnyilatkozásaiból árad. Miközben világosak az erények, képességek is, és nincs kizárva egy olyan helyzet sem, hogy a szavazócédulán a DK mellé kell majd tenni az ikszet.
Az öntelt kisszerűség áthatja sajnos a DK TV magányos kínálatának, a DK Szubjektívre keresztelt műsornak az auráját is. Természetes, hogy egy párt médiaterméke valahol propagandisztikus, a szervezet nézeteit óhajtja népszerűsíteni. Tegye azt, nem kell álszenteskedni! De azért nem kéne belekényelmesedni abba, hogy most „mi vagyunk a legnagyobb ellenzéki párt”. Mondhat bárki bármit, akkor is mi vagyunk a legnagyobb… És csinálunk műsort is, ahogy jólesik, mert mi vagyunk a legnagyobb…
Ez a kormánypártiak hangütése! A Hír TV Sajtóklubjának, Vezércikkének pökhendi tónusa.
És hiába nemesebb a világszemlélet, kulturáltabb a nyelvezet, ha ugyanúgy ott vibrál ez a közönséges „tehetnek nekünk egy szívességet, mi vagyunk a legnagyobb” attitűd. Csak így lehet erőt mutatni? Mindent elutasítunk a kormánypártban, csak épp ezt vesszük át tőle? Mert ez lenne az erős politikai tábor összekovácsolásának záloga? Ez a hazug, lekezelő marketingpóz?
A DK Szubjektív szerkezetében, külsőségeiben amúgy egy teljesen átlagos beszélgetőműsor. Szuhai Botond moderátor dobálgatja fel az aktuális témalabdákat, amelyeket a Fidesz gyárt a közélet számára, a résztvevők meg kedvükre lecsapják, rágcsálják vagy kiköpik őket. Az örök-hű, tapsoló-nevető közönség előtt zajló dumcsizás három állandó tagja Kálmán Olga, Vágó István és Gréczy Zsolt. A hazai média egykori kiválóságai, akiket valahogy teljesen közhelyessé lazít a „nagyok voltunk, most meg a legnagyobbak vagyunk” mámora. Mondjuk, megy ez nekünk, mi tudjuk, hogyan kell az emberekhez szólni. Nem, ez sohasem megy magától, rutinból. Ráadásul más feladat jól kérdezni, műsort vezetni, információkat átadni, mint személyes hangon érdekesnek ható gondolatokat megfogalmazni. A nagy érzelmi lendület meg sokszor árokba taszít. Vágó Istvánt például arra ragadtatta az egyik adásban, hogy drámai hangon világgá kürtölje: Oroszország kapcsolatának a nyugati világgal 100 évre vége! Mert ez az autokráciák, diktatúrák sorsa? Eltelt már 100 év a második világháború óta? És Németországnak mennyit kellett várnia a rehabilitációra? Praktikusan nulla évet, morálisan talán húszat. Vagy meddig voltak sarokba állítva a még a hatvanas években is védharcokat vívó gyarmatbirodalmak?
Szerencsére mindig van egy vendég résztvevő, aki általában határt szab a szólamoknak.
De akárhogy is, elszomorító, hogy egy párt, amelynek árnyékkormánya, tekintélyes, értelmes emberekből álló szakértői csapata van, szélesebb médianyilvánosságot teremtve magának nem a szellemi tőkéjét, érdekképviseleti potenciálját népszerűsíti, hanem nagyrészt beéri az Orbán-kormány unalomig ismert állításokkal, jelzőkkel teli – amúgy jogos – becsmérlésével. De ennél is lehangolóbb, hogy ellenzéki partner-versenytársairól is képes hasonló hangon szólni. A DK Szubjektív 11. adásában ez már a szinte a bencsikes-baueres gyalázkodás határát súrolta. Miért kell gúnyolódni Kunhalmi Ágnesen, Dobrev Klára szentképének magasából lepillantva oktatgatni Donáth Annát, vagy újra meg újra alpári kíméletlenséggel ostorozni Márki-Zay Pétert, mint minden baj legfőbb okozóját? Gyurcsány Ferenc annak köszönheti, hogy még mindig potens politikai szereplő, hogy a baloldali szavazók sokasága nem tartotta bűnnek a hibáit, és képes volt kitartóan bízni benne. Neki tudnia kell, mi az, amikor valakiből bűnbakot csinálnak. Ej, ej, DK TV!
