Két egészségügyi szakszervezet, a Független Egészségügyi Szakszervezet (FESZ) a Magyarországi Munkavállalók Szociális és Egészségügyi Ágazatban Dolgozók Demokratikus Szakszervezete (MSZ EDDSZ) sztrájktárgyalásokat kezdeményez. Elsősorban három téma mentén: a szakdolgozók hiánya, a rossz munkakörülmények és az alacsony bérek miatt. Az MSZ EDDSZ azt állítja, felújítja a korábban felfüggesztett sztrájktárgyalást.
Az ápolók érdekeinek védelme és az érdekek egyeztetése minden országban a szakszervezetek és az ápolói egyesületek feladata. A hivatás értékeinek védelme a szakdolgozó személyes kötelessége. Világszerte a magyar kollégáikéhoz hasonló nehézségekkel küzdenek az ápolók, amikor munkájuk elismerését kérik. Magasabb fizetést igényelnek, a munkakörülmények javítását szorgalmazzák, és érdekvédelmi és szakszervezeti jogaik érvényesítését követelik.
Az ápolók, szakdolgozók sztrájkakcióját, annak létjogosultságát az a tény hitelesíti, hogy minden állampolgárnak joga van érdekeinek érvényesítésére.
A következő történet egy tankönyvbe is bekerült - Benjamin és Curtis 1991-es, Etika az ápolásban című művébe -, ezért teljesen mindegy, melyik ország ápolója mondta el. Ma is aktuális. Egy kórház intenzív osztályán az ott dolgozó ápolónő úgy érezte, hogy nem képes megfelelően ellátni a betegeket, mert az osztályon munkaerőhiány van. Andrea tudta, hogy a lehető legügyesebbnek kell lennie, és csak kevésbé fontos munkákat szabad elhagynia. Egyik betege légzőkészüléken volt, de számos kezelésre volt szüksége. Egy másik férfi aorta aneurysmában szenvedett. Két asszony pedig súlyos műtéten esett át. Bár az ápolónak segítői is voltak a kórteremben, azt gondolta: folyamatosan kellene ezt is, azt is csinálnom, de nincsen mindenre időm! Amikor az egyik orvos azt mondta, most menjen segíteni egy vizsgálatnál, az ápoló nem bírta tovább: "Egyszerűen nem tudjuk megoldani! Ma tényleg nem vagyunk elegen!" - mondta. Közvetlenül a kitörés után azonnal bocsánatot kért, de azóta is emlékszik, hogy azt gondolta: "nem akarom, hogy ez az ember kiabáljon velem azért, mert valamit meg kell csinálnom; inkább megteszek mindent, amit csak tudok.”
Mit kellene Andreának csinálnia? Továbbra is elhallgatni, mit nem tudott a betegek körül elvégezni? Bólogatni, közben megszakadni a munkában? Vagy hibát hibára halmozni a fáradtság miatt? Kinek kell megfelelnie? A vezetésnek, az orvosnak vagy a betegeinek? Ha úgy dönt, hogy a kórház vezetésének felel meg a kicsivel több pénz reményében, megjósolható, hogy minden marad a régiben. De akkor hazudjon a betegeknek, hiszen bár ott van a kórteremben, de százfelé nem tud szakadni? Hazudjon a társadalomnak, hogy nincs itt semmi baj? Ezzel elveszíti a beteg és a hozzátartozók bizalmát, akik - ha a rendszert belülről megtapasztalják - szembesülnek az ápolás, az ellátás hiányaival. Szajkózza ő is a kormány hazug retorikáját, miszerint minden rendben van? De az ápolók nem bűvészek, sem nem szemfényvesztők!
Egy szakdolgozó, ha nem képes hivatása értékeinek megfelelni, azt érzi, hogy kicsúszik a kezéből az események irányítása. Különösen akkor, amikor találkozik a rossz törvények személytelen és komplex hatásával. Amikor bábként kezelik, még ápolóként való megnevezésétől is megfosztják. Lesz belőle egy senki, mint ahogy azt az új, módosított egészségügyi törvényben olvashatjuk: ott ápoló helyett „átvett foglalkoztatottak” szerepelnek. Vajon mit nem merészelt leírni a törvényalkotó?
A szakdolgozóknak kötelességeik vannak a társadalom, a társaik és saját maguk iránt is. Ezek a kötelességek hasonlóak a szülőkéihez, amikor ők a gyermek testi és lelki fejlődését akarják biztosítani - mondjuk a legjobb nevelést és a legjobb tanárokat. De gyakran az ápolók nem tehetnek semmit. Ezért ha nem rendelkeznek elég hatalommal és kompetenciával, akkor mindent meg kell tenniük, hogy támogatókat szerezzenek.
A betegek ellátása nem egyedül az ápolók felelőssége. A kialakult helyzetért - mint a fenti példában is, amikor Andrea nem tudta a hivatás értékeinek megfelelően ellátni a betegeket - elsősorban az osztályon dolgozó orvos a felelős, aki látja a helyzetet.
A kórházigazgatóknak és az egészségügy irányítóinak sem a paplan alól kellene nézniük az eseményeket. A kormánynak figyelnie kellene a szakdolgozókra, a társadalomnak pedig nem volna szabad eltűrnie, hogy eltűnnek a szakemberek.
Ez idő szerint azt látni, hogy a Covid járvány után globális szakemberhiány alakult ki. 2022-ben a fáradt, kiégett, elkeseredett ápolók elégedetlenségi mozgalmakat indítottak az amerikai, spanyol, afrikai, európai országokban is.
Howard Catton, az ICN (az Ápolók Nemzetközi Tanácsa) vezetője, látva a kormányok katasztrofális válaszait a világ ápolóinak elégedetlenségére, 2022-ben így nyilatkozott: „Az ICN felszólítja a kormányokat arra, hogy a hiányosságok lepapírozása helyett az egyenlőtlenség és a súlyos alulfinanszírozottság alapvető kérdéseivel foglalkozzanak, amelyek a méltányos fizetés hiányához és a betegek biztonságának fokozott kockázatához vezettek.”
A szakmailag biztonságos, erkölcsös és törvényesen működő rendszer, amelynek jellemeznie kellene az egész egészségügyet, a betegek számára vágyálom. Az embereknek meg kell érteniük, hogy nem mindegy, ki érhet a testükhöz, és ki végezhet olyan tevékenységet, amely a testükben változást okoz, még ha az gyógyulást hoz is. Ehhez a másik oldalon professzionális tudással rendelkező emberek kellenek, nem pedig állás nélkül maradt szobaasszonyok, pincérek és szakácsok. A szakdolgozók megtartásáért, a jobb munkakörülményekért indított sztrájkban a társadalom minden tagjának helye van. A szakdolgozók mellé állva követelniük kell az emberhez méltó egészségügyi ellátást.
A nem átgondolt törvények, a rossz körülmények megfertőzték a teljes egészségügyet, tönkretéve azt a bizalmat, ami az egészségügyi dolgozó és a kliens vagy beteg között kialakulhat. A bizalom „olyan elvárás, amit meg kell védenünk épp annyira, mint a levegőt, amit belélegzünk, vagy a vizet, amelyet iszunk. Amikor ez megsérül, a közösség szenved, és amikor megsemmisül, társadalmak rendülnek meg és omlanak össze” - írja Benjamin és Curtis a már idézett könyvükben.
—
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.