A felmelegedés csökkentésére több terv is létezik, de látható, hogy például az üvegházhatású gázok kibocsátásának viszafogása messze nem halad olyan ütemben, mint kellene, aminek nagyon komoly gazdasági, társadalmi okai vannak. Lehetnének más módszerek - mégha csak kiegészítőként is -, amelyeknek kivitelezése inkább csak technológiai fejlesztéseket és komoly pénzügyi befektetéseket kívánnának. Lehet, hogy ezek némelyike egyelőre csak holdkóros ábrándnak tűnik jelenleg, de gondolkodni kell, nincs választásunk.
Miközben a fosszilis üzemanyagok gyártói rekordprofitot könyvelhetnek el, és közben lényegében fütyülnek az üvegházhatású gázok csökkentésére tett ígéreteikre, az Utahi Egyetem kutatóinak egy csoportja arra jutott, hogy holdpor tonnáinak millióit kellene szétszórni a Föld és a Nap között, hogy a sugárzás földet érését valamennyire akadályozzák. – Megnéztük a különböző portípusokat, meg azt, milyen módon kellene keringeniük a Földdel párhuzamosan, hogy kiderüljön, hogyan lehetne hatásuk a klímára. A kedvenc ötletünk szerint úgy lehetne a port pályára állítani, mintha a sugárhajtású repülőgépekből áramlana, ami azután beárnyékolná a Földet – mondta Benjamin Bromley, az egyetem elméleti asztrofizikusa, a tanulmányt kidolgozó csoport vezetője. A PLOS Climate-ban publikált tanulmányukban Bromley és társai matematikai modellezéssel határozták meg a részecskék ideális típusát, eloszlását és mennyiségét, ami ahhoz lenne szükséges, hogy megfelelően árnyékoljanak. Tesztjeikben a napfény hőjének 1,8 százalékos csökkentést célozták meg, amit évente a megfelelő helyre “kiszórt” 54 millió tonna holdporral lehetne elérni, ezzel csökkentve a felmelegedést.
A Bromleyék a holdport azért találták megfelelőbbnek, mint a földi szenet, vagy sót, mert a kisebb gravitáció miatt onnan kevesebb energiával lehetne “kilőni”, bár elméleti fizikusok lévén bekerülési számításokat nem végeztek. Szó sincs viszont arról, hogy a földi kibocsátási mértéket ne kellene csökkenteni, sci-fibe illő ötletük nem erről szól, jegyezte meg Bromley. Mindenesetre kellene egy kilövő állomás a Holdon, valamint egy porszívó-irányító szerkezet (űrállomás) a Földtől 1,5 millió kilométerre, amely a megfelelő helyre koncentrálja a port, de ez így sokkal kevésbé kontrollálható, mint egy hasonló földi megoldás.
Amilyenekre szintén létezik elképzelés: az egyik az amerikai Make Sunsets (Csináljunk naplementéket) startupé. Nekik az az ötletük támadt, hogy héliummal és kis mennyiségű kén-dioxiddal töltött léggömböket kellene felbocsátani, amelyek a sztratoszférába emelkednének. Amikor ott szétrobbannának a kén-dioxid szétszóródna és korlátozná a napsugarak földet érését, kismértékben hűtve a felszínt. Az ötletet sokan elvetik, mondván nem világos, hogy szétszóródnának-e a részecskék, vagy hogy a ballonok elérnék-e egyáltalán a sztratoszférát.
De az ötlet ráirányította a figyelmet a geomérnökségre, ami előre eltervezett hatásokat okozó beavatkozás a Föld mint fizikai rendszer működésébe.
Napjainkban elsősorban a földi légkör olyan megváltoztatását értik alatta, mely a globális felmelegedés hatásait mérsékelni tudja, esetleg teljesen meg is szünteti. Támogatói szerint ez nélkülözhetetlen, ha a klímaváltozást kezelni akarjuk. Ellenzői szerint viszont olyan veszélyekkel járhat, hogy szóba sem kerülhet. Az elképzelések szerint három módszer jöhet szóba. Az első, hogy az óceánok fölötti alacsonyan - 3 kilométerre a vízszint fölött - lévő felhőzetet a vízből származó sóval tükrözőbbé lehetne tenni. A második, a magasabban - 6-13 kilométerre lévő pehelyfelhő aeroszollal való elvékonyítása, hogy kevesebb hőt tartsanak vissza. A harmadik, hogy aeroszolt kellene a sztratoszférába, 16-25 kilométer magasba juttatni, hogy visszaverjék a napfényt az űrbe. Ez léggömbökkel vagy speciális repülőkkel sikerülhetne. Hogy ez hatásos, arra vulkánkitörések következtében az atmoszférába került porfelhők szolgáltatnak példát.
A geomérnökség ötlete már a múlt század hatvanas éveiben felmerült, azonban mostanában kezdték komolyabban számításba venni. “Bár ne lenne szükség geomérnökségre, de nincs más realisztikus elképzelés arra, hogy a két Celsius fokos felmelegedési határ alatt maradjunk” - fogalmazott Luke Iseman, a Make Sunsets alapítója a CNN-nek. Senki sem mondja, hogy ilyen módszerekkel ki lehetne váltani a kibocsátáscsökkentést, de viszonylag olcsón lehetne hűtőhatást elérni: egy 2018-as Harvard-jelentés szerint egy 15 éves periódusban 2,25 milliárd dollárba kerülne évente.
A káros hatások azonban számosak és kiszámíthatatlanok lennének, például átalakulna az esős területek mintázata, az adott területeken lehulló csapadék mennyisége, amely a termésre lehetne végzetes hatással, akár épp a legszegényebb területeken. Az aeroszolok károsítanák az ózonréteget, és a mennyiségüket folyamatosan fenn kellene tartani, ami szintén nehézségekbe ütközhet. Egyelőre még a kísérletek folytatása is nemzetközi ellenállásba, kormányok, helyi lakosok elutasításába ütközik.
