Igen vagy nem? Ezt a kérdést tette fel néhány napja a debreceni Fidesz-KDNP-frakció, nyilatkozatra szólítva fel „a baloldalt és a debreceni közgyűlésben ülő ellenzéket”. Azonnali választ várnak arra a kérdésre, hogy támogatják-e az EU által elfogadott akkumulátor-technológiát is magába foglaló zöld átállást, vagy sem. Megfogalmazásuk szerint ugyanis a XXI. század zöld átállása elképzelhetetlen a modern, high-tech akkumulátor-technológia nélkül.
A felállított csapdát Pósán László országgyűlési képviselő erősítette tovább egész oldalas, alákérdezéses interjúban. Fejtegetésében nyilvánvaló torzítások, részigazságok vannak, amelyek az olvasót könnyen megtéveszthetik. Nincs mód egy hathasábos cikk minden sorát itt vitatni, csak néhány állítása említhető:
1. A politikus fejtegetése szerint korábban is előfordult, hogy egy-egy elképzelés eleinte nem volt minden debreceninek szimpatikus, s miután elkészült például a főtér vagy a repülőtér, annak csodájára jártak nemcsak a debreceniek, hanem az idelátogatók is. Ugyanakkor a Debreceni Egyetem alapítványi kézbe adásáról hozott, lényegében egyhangú szenátusi döntésből az ellenzéki pártok igyekeztek cirkuszt csinálni.
Nem tudni, miért következne a korábbi példákból az, hogy az akkumulátorgyár debreceni felépítését támogatni kell. A szenátus nem éppen egyhangú döntése valóban vitát váltott ki éppúgy, mint Putyin kitüntetéséről hozott határozata. Az alapítványi kézbe adást pedig az Európai Unió értékelte az Erasmus és a Horizont programból való kizárással.
2. A képviselő azt is állította, hogy a CATL türingiai beruházása a német törvények és az uniós szabályok szerinti környezetvédelmi szempontok alapján épült fel, miközben Magyarországon a zöldek csak beszélnek a szükséges zöldfordulatról.
Elég a térképre nézni: a türingiai Arnstadt városa mellett folyó található, amelynek átlagos vízhozama több mint húszezer köbméter óránként; miközben Debrecen közelében folyóvíz nincs, a környéki tavak pedig kiszáradtak. Arnstadt lakosainak száma a debreceninek tizede, a gyár pedig kisebb, mint a Debrecenbe tervezett. A lakosok és a zöldek egyaránt féltik az ivóvizet a „szükséges zöldfordulat”-tól.
3. Érvelése szerint kis ország vagyunk, ezért a gazdasági versenyben a legmodernebb technológiákra van szükség. Arra kell törekedni, hogy a debreceni jövedelemtermelő képesség minél nagyobb legyen, és minél többet lehessen visszaforgatni az itteni életminőség javítására.
Ha a gyár felépülése után a technológia még mindig a legmodernebb lesz, akkor sem érthető, miért kellene egy vízigényes, energiaigényes és tömeges munkaerőt igénylő beruházást oda telepíteni, ahol elegendően egyik sem áll rendelkezésre. A jövedelemtermelő képesség sokkal nagyobb lenne egy nem ázsiai, hanem magyar tulajdonú, magasan képzett, magyar munkaerőre támaszkodó, magyar innováción alapuló, nagyobb hozzáadott értékű beruházással. Merthogy kis ország vagyunk. Ebből nem sokat tudna a város visszaforgatni a környezetszennyezés elhárítására, az életminőség javítására.
4. A politikus felsorol tiszteletreméltó akadémikusokat, professzorokat, akik a baloldalt képviselték a parlamentben, az önkormányzatban. Ma viszont szerinte nincsenek szakmai érvek, marad az indulat, a kocsmakultúra. Úgy véli, a debreceniektől azt a lehetőséget, hogy érdemben tudjanak tájékozódni a közmeghallgatáson, a baloldali pártok és a fizetett aktivisták tudatosan vették el. Ez nem demokrácia, hanem diktatúra - mondja -, ami a Lenin-fiúk és a Gestapo-verőlegények sajátja volt.
Szakmai érvek ma is vannak, az akkugyárral kapcsolatos kétségeit többek között egy akadémikus professzor, a Debreceni Egyetem volt rektora az egyik országos tv-csatornán fejtette ki. Sajátos, hogy a meghallgatáson a nemzetiszín zászlókat lobogtató, ordítozó emberekről a kormánypárti politikus a baloldali pártok és a fizetett aktivisták tudatos tevékenységére következtet. A Lenin-fiúk és a Gestapo-verőlegények emlegetése pedig egy történész egyetemi oktató nem éppen ízléses szakmai megnyilatkozása.
Pósán László képviselőről köztudott, hogy az ellenzéki pártok bármely sajtóközleménye, tájékoztatója után a városi médiumok képviselői azonnal hozzá rohannak, hogy kommentje, cáfolata a helyi sajtóban az ellenzéki hírrel együtt, de annál terjedelmesebben megjelenhessen. Így eddig rendre övé lehetett az utolsó szó. Ezúttal azonban elkövette azt a hibát, hogy a debreceni közhangulat miatti aggodalmában egyoldalú, szánalmas kinyilatkoztatásokat tett. Ezzel azonban az Igen vagy nem? kérdésre adott válasz kikényszerítése helyett csak olajat öntött a tűzre!