Pár napig a csapból is ez folyt, a kormányfő nemrég egy konzervatív külföldi újságírókkal folytatott beszélgetésen mosolygott ki sokértelműen efféle mondatokat magából. Egyik vendége úgy érezte, jól emlékszik rájuk, és beírta a The American Conservative-nek készített beszámolójába, hogy arra a kérdésére, hogy a miniszterelnök szeretné-e, ha Magyarország az EU-ban maradna, Orbán így válaszolt: „Egyértelműen nem!” Hozzátéve, hogy ugyanakkor nincs más választás, mert a magyar export 85 százaléka az unióba megy. Aztán az újságíró elbizonytalanodott, és változtatott a szövegen, persze-persze, finomabban fogalmazott a vendéglátó. Egy biztos, Orbán nem lelkesedett az EU-tagság miatt.
Kérdés, hogy infláció, háború, energiaválság, tanársztrájkok idején, amikor megállapodásra várunk létfontosságú uniós pénzekről, az Erasmus programról, miért kerül a fókuszba a kilépés esetleges távlati szándéka. Egy hivatalosnak nehezen tekinthető beszélgetésen elhangzott mondatok alapján, ahol egy populista, népszerűséghajhász politikus nyilván saját imázsát is erősíteni kívánja a laza fogalmazással. De a felfokozott izgalom más miatt is furcsa. Mert hiszen Orbán Viktor már kivezette Magyarországot Európából. Abból a típusú polgári demokráciából, amely az európai országokat bizonyos szinten gazdasági-politikai közösséggé tudta formálni. A folyamat itt zajlott az orrunk előtt, a demokratikus oldal összevont szemöldökkel szépen végignézte.
Tetszelgő trumpista
Persze az is igaz, védjük meg, amit még tudunk, vegyük komolyan, figyeljünk oda. Nehogy megint bealudjunk, és átaludjunk valamit. És jelezzük a vezérnek, nem jó, ha felelőtlenül beszél. A Népszava kérdésére Győri Lóránt geopolitikai elemző a héten elmondta: kiléptetési szándékról – ami több szempontból is értelmetlen – egyértelműen nincs szó, a miniszterelnök vihart kavart negatív megjegyzései az uniós tagságról mégsem vehetők könnyedén. Mert egyértelmű az is, hogy Orbán Viktor próbál megágyazni egy ilyen lehetőségnek is. Időről időre felmelegíti, mert a kétely jól illeszkedik bel- és külpolitikai irányvonalába is.
Orbán Viktor az uniós tagságunkkal játszadozik, igyekszik megágyazni a kilépés lehetőségénekLattmann Tamás nemzetközi jogász is úgy látja, nem kering komoly kilépési szándék Orbán Viktor fejében. Valószínűbb, hogy most is kommunikációs manőverezést folytat. – Amit az ominózus beszélgetésen mondott, alighanem a helyzetnek való megfelelés terméke – veti fel a szakértő. – Az elmúlt időszakban a miniszterelnök elkezdett zenélni az ezoterikusnak nevezhető amerikai jobboldal képviselőinek. Már 2016-ban, a Trump-kampány idején látható volt, hogy a kommunikációs technika terén erős kapcsolatok vannak ezzel a körrel. Úgy érzem, ismét nekik kívánt tetszelegni, ezért kijelentéseiből nem lehet komoly következtetéseket levonni. Egy politikus tudja a legkevésbé, mi lesz 2030-ban. Zajlik egy háború, a gazdaság állapota bizonytalan, lesz még két választás.
Másokhoz hasonlóan a nemzetközi jogász is határozottan állítja, hogy a kilépés az Európai Unióból semmilyen szinten sem oldaná meg az ország problémáit:
– Remény se lenne új pénzforrásra. Ráadásul a miniszterelnök tudja, hogy a nagy potenciális keleti partnerek, Oroszország és Kína számára Magyarország külpolitikai értékét alapvetően uniós tagsága jelenti.
Azt is tudja, hogy a kilépésről szóló döntés komoly belpolitikai feszültségeket szülne.
A jogász elképzelni sem tudja, hogy a kormány mivel tudná kompenzálni az EU-tagság megszűnésével járó veszteségeket. Az, hogy az Oroszországi Föderáció szövetségese, netán tagállama lehetünk, nem túl vonzó perspektíva – fogalmaz szarkasztikusan a szakértő. – Putyint nem lehet úgy kezelni, mint egy lecserélhető uniós bizottsági elnököt. Mire jó, ha kiesünk abból a gazdasági térből, amely jelenleg életben tartja a magyar gazdaságot? Ha elvész a rengeteg betelepített külső, működő tőke. Összeszerelőüzem-ország vagyunk, amelynek alapvetően alkatrészekre meg nyersanyagra van szüksége. Azt be kell hozni, a készterméket meg exportálni kell. A kiválás az EU-ból mindezt egyenesen ellehetetlenítené. Ráadásul, ha agresszív formában történik, amire egy Orbán-kormány esetében megvan az esély, az uniós piachoz való hozzáférésünket is elveszíthetjük. A briteknek sem sikerült ezt megoldaniuk. A norvégoknak, Izlandnak, Svájcnak igen, de hatalmas pénzeket fizetnek érte minden évben, gondoljunk csak a Norvég Alapra.
Orbán Viktornak fáj, hogy Magyarország az Európai Unió tagja, szerinte lehet, hogy NATO-katonák is fognak harcolni UkrajnábanAz amerikai újságíró szerint Orbán Viktor csak viccelt azzal, hogy kiléptetné Magyarországot az EU-bólA kormány politikája persze nem mindig észszerű. Jól példázza ezt az Ukrajnával kapcsolatos magatartása. Érthető, hogy számunkra sérelmes az ukrajnai nyelvtörvény, és ezért itt-ott beakasztunk bizonyos kérdésekben, vagy nehezítjük szomszédunk NATO-integrációját. De katonai agresszió esetén ezt a lengyelekhez és a románokhoz hasonlóan félre kéne tenni – állítja a nemzetközi jogász. – Az ellentétek nagy lángon tartása nem tűnik racionális külpolitikának. Már csak azért is, mert sok pénzébe fog kerülni Magyarországnak. A háborúnak vége lesz, és egyre valószínűbb, hogy Ukrajna túl fogja élni. Ami azt is jelenti, bár talán nem szép most erről beszélni, hogy a szomszédunk lesz a következő években az egyik legnagyobb üzlet. Újra kell építeni az országot, iszonyatos mennyiségű pénz lesz rá, de így semennyihez sem fogunk belőle hozzájutni.
Bezuhant EU-bázis
A külföldi újságíróknak tett kijelentésekkel kapcsolatban felmerülhet a közvélemény szondázásának szándéka is, de Lattmann Tamás szerint erre lennének jobb csatornák is. Másrészt még mindig egyértelmű, hogy a társadalom nagy része támogatja az EU-tagságot. – Egyedül arról érdemes komolyan töprengeni, hogy Orbán esetleg elő akarja készíteni a közvéleményt egy esetleges kilépésre – veti föl a szakértő. – Már a 2016-os kvótanépszavazást is hangulatkeltésnek éreztem. És alapvetően azért nem engedte el a kormány a migrációs témát a mai napig sem, mert a kvótanépszavazásra lehetne hivatkozni a kilépési szándéknál is. Ki kell lépnünk, mert ránk kényszerítik a migránsokat. A lépés persze így is irracionális lenne. Az igazság az, nem tudjuk pontosan, milyen érdekek mozgatják Orbánt, és így nagyon nehéz belelátni a szándékaiba.
A miniszterelnök kijelentései amiatt adnak okot az aggodalomra, hogy az utóbbi fél évben nagyot csökkent az EU-tagság támogatottsága. A decemberi Medián-felmérés 10 százalékpontos visszaesést mutatott, ami azért mondható jelentősnek, mert a támogatottság 2004 óta, egy 2011-es kisebb csökkenés kivételével, tartósan 70 százalék felett volt. Tavaly áprilisban közelített a kilenctizedhez (88 százalék.) Innen esett vissza az év végére 78 százalékra.
Hann Endre, a Medián vezetője úgy véli, az adat hátterében a romló közhangulat áll. – Mindig fel szoktuk tenni az alapkérdést, hogy milyen irányban mennek az országban a dolgok. Drámai a változás. Míg áprilisban a szavazók 51 százaléka vélte úgy, hogy jó irányban, ez a szám decemberben 27 százalékra zuhant. Ezzel összefüggésben romolhatott az EU megítélése is. Amihez minden bizonnyal az is hozzájárult, hogy a kormány brutális kampányt folytatott az unió ellen. A gazdasági nehézségekért, az inflációért minden erővel igyekezett Brüsszelre hárítani a felelősséget. A szankciókra, az uniós pénzek visszatartására. Ez persze a Fidesz-szavazók körében hatott elsősorban, körükben csaknem 20 százalékos az EU-támogatottság esése. De a gazdasági helyzet és a propaganda mindenkit befolyásol, hiszen az ellenzéki táborban is kimutatható egy 5 százalékpontos csökkenés.
Fontos hangsúlyozni, hogy új jelenségről van szó. Az Orbán-kormány propagandája a migránsválság óta folyamatosan ostorozza az uniót. Ám eddig a konfliktusok kapcsán főleg politikai és ideológiai kérdésekről volt szó: kettős mérce, belügyekbe való beavatkozás, balliberális diktátum, nemzetállamiság kontra föderalizmus. A migránsok okozta nehézségek – „elveszik a magyarok munkáját” – fiktívek maradtak. Most azonban egy létező, mindenkit érintő gazdasági válsághelyzet miatt okolja a kormány Brüsszelt. Igyekszik elhitetni, hogy az Oroszország elleni szankciók okozzák az inflációt, a visszatartott uniós pénzek miatt nem lehet emelni a tanárok fizetését, és így tovább. És mivel a lakosság a napi megélhetés szintjén érzékeli a problémákat, jobban odafigyel az eseményekre, a propagandára, és könnyebben ingatható meg a bizalma az Európai Unióval szemben. Mindezt a szankciók megítélése jelzi a legjobban, amiről szintén készített felmérést a Medián. ľ Májusban még a szavazók 35 százaléka volt feltétel nélküli híve a szankcióknak, decemberben már csak 26 – összegzi az eredményt Hann Endre. – És 41-ről 55 százalékra nőtt azoknak a tábora, akik semmiképpen sem hajlandók a szankciókat támogatni. Ami azt mutatja, hogy a propagandának a lakosság elég széles körében sikerült összekapcsolnia a magas energiaárakat a szankciókkal.
Mindez komoly figyelmeztetés. Hann Endre sem veszi félvállról a kérdést:
– Szerintem Orbán Viktor gondolkodásában, politikai pávatáncában benne van a kilépés lehetősége függetlenül attól, hogy szinte minden racionális érv amellett szól, hogy benn tartsa az országot a közösségben.
Látható, hogy időről időre különféle módon teszteli és folyamatosan életben tartja az unió elhagyásának alternatíváját. De a 75 százalékos társadalmi támogatottság még mindig nagyon magas ahhoz, hogy szembemenjen vele. Figyelembe kell vennie, hogy alig van olyan család, amelynek ne lenne pozitív érintettsége az unióval. Rengeteg a kint tanuló diák, az ott dolgozó rokon, ismerős, akiktől az itthoniak nyilván nem »a Nyugat hanyatlásáról« értesülnek. Az Európai Unió már szerves része a társadalom életének. És sok ember, főleg az 50 év fölöttiek számára még mindig élmény, hogy a határok szabadon átjárhatók. A 40 év alattiak, főleg a legfiatalabbak döntő többsége pedig egyértelműen EU-párti.”
A támogatottság visszaesését látva érdemes felvetni a kérdést: elképzelhető, hogy a kormány kemény propagandakampánnyal el tudná érni, hogy a lakosság egy népszavazáson az Európai Unióból való kilépés mellett döntsön? Hann Endre nem vállalkozik jóslásra, de azért csendesen megjegyzi: – Elméletileg igen.
