Tavaly a költségvetés bevételei 20 850 milliárd forintra rúgtak, ehhez képest a parlament előtt lévő 2023-as pótköltségvetésben a kormány idén már ennél 5507 milliárd forinttal magasabb összeggel számol. Ez egy év alatt 26 százalékos növekedés, miközben a kormány "csak" 15 százalékos inflációval számol vagyis a költségvetési bevételek reálértéke 11 százalékkal nőhet. Igaz a kormány 15 százalékos inflációs előrejelzése nem nélkülöz egy jó adag optimizmust, a piaci elemzők 17-18 százalékos idei éves pénzromlást valószínűsítenek, innen nézve is még jelentős, 8-9 százalékos reálnövekedésre számít a kormány az adóbevételekben. (Még talán korai ezen morfondírozni, de egyre több jel utal arra, hogy januárban már csak minimális mértékben nőhet az infláció, ugyanis a élelmiszertermékeknél már nem folytatódik az áremelkedés, sőt egyes termékénél jelentős árcsökkenést is lehet tapasztalni – ezen jelek alapján nőnek az esélyei a 17-18 százaléknál alacsonyabb inflációnak.)
A 2023-as pótköltségvetés számaiból az is kiderül, hogy az idén drasztikusan, 46 százalékkal megugranak az szja-bevételek, de ez csak technikai növekedés. Mint azt közismert, tavaly a választások előtt a kormány mintegy 700 milliárd forint értékben fizetett vissza személyi jövedelemadót a gyerekes családoknak, ami értelemszerűen ennyivel csökkentette a tavalyi bevételeket.
Ha ezzel a 700 milliárddal korrigáljuk a tavalyi számokat, úgy már csak 16,5 százalékos növekedést kapunk, ami megalapozott várakozásnak tűnik, mind az infláció, mind a várható béremelések fényében.
A költségvetés legfontosabb bevételei egyre inkább a fogyasztási adók: jövőre ezekből már 10 187 milliárd folyik be, ettől messze elmaradnak a lakossági jövedelemadók (4435 milliárd forint) és a cégektől érkező befizetések. A több mint 10 ezer milliárd forintos fogyasztási adón belül a legnagyobb tétel az áfa, amiből 7986 milliárd forintot remél a Pénzügyminisztérium, ami bő 1100 milliárdos, illetve 16,4 százalékos növekedés. Az 1100 milliárdos többlet egyértelműen inflációs bevétel, hisz a kormány is csökkenő lakossági fogyasztással kalkulál 2023-ra, vagyis az áremelésekből a költségvetésnek csak ezen a soron számottevő haszna van. Erre mondja az ellenzék, hogy az infláció csökkentése érdekében érdemes lenne célzott áfa-csökkentéseket bevezetni, hisz a 27 százalékos általános kulcs a legmagasabb a világon, és egyik oka a magas hazai élelmiszeráraknak. Szintén az inflációs haszon csapódik le a biztosítási adóbevételek 30 százalékos emelkedésében, ez az az adó, amit a fogyasztók közvetlenül fizetnek meg. A pénzügyi területnél maradva, már nem szimplán inflációs haszon, hanem az inflációt emeli pénzügyi tranzakció illetékek növelése, illetve kiterjesztése. Ez tulajdonképpen a bankok szolgáltatásaira kivetett áfa, ebből a forrásból már 332 milliárd forintot vár a kormány, vagyis a tranzakciós illeték egyre nagyobb súlyú közepes adóvá válik az adórendszerben.
Míg fogyasztási adók esetében inkább csak haszonélvezője a kormány az inflációnak, más, közvetlen cégadók kifejezetten gerjesztik az áremelkedést, vagyis pontosabban nem hagyják csökkenni. A kormány a tavaly megugró energiakiadások és a túlköltekezés miatt egy sor ágazatra vetett ki „extraprofitadót”, ám sok esetben nem az extraprofitot adóztatja, hanem a forgalmat, így azt végső soron a fogyasztók fizetik meg. Egyértelműen gerjeszti az inflációt a kiskereskedelmi különadó, ami jövőre már 200 milliárd forintos terhet jelent kereskedőknek és lakosságnak. Hasonló a helyzet a pénzügyi szervezetek különadójával: a pótköltségvetés általános indoklása szerint itt a magas kamatkülönbözeten elért extraprofit egy részét igyekszik elvonni a kormány, ám vélhetően nem teljesen véletlen, hogy a bankok a szolgáltatási díjaik jelentős emelését jelentik be épp ezekben a hetekben.
Vagyis a kormány a pénzügyi szektor adóztatásával is rontja az infláció csökkentés hatékonyságát, nem beszélve a légitársaságokra kivetett repülőjegyadókról, amelyeket a légi cégek 100 százalékban beépítettek az áraikba.
A cégek adói közül legnagyobb mértékben a társasági adóbevételek növekednek: a kormány tervei szerint a cégek nyereségére kivetett adó az idén végre eléri az 1005 milliárd forintot, ami 258 milliárdos, illetve 34 százalékos növekedés a tavalyi bevételekhez képest. Ennek ellenére az adórendszeren belül még mindig rendkívül csekély súlyúak a cégek ezen befizetései, ami a papíron 9 százalékos társasági adóval magyarázható. Valójában ennél is sokkal alacsonyabb mindössze 5,4 százalék a tényleges adókulcs a számtalan kedvezmény miatt. Sőt, az igazán magas profitú multicégeknél a fizetett adó alig 2-3 százalék, és még ez a pénz sem folyik be teljes mértékben a sport és egyéb tao-támogatások miatt. A pótköltségvetés indoklásában a kormány egy szót sem ejt a társasági adóbevételek 34 százalékos várható emelkedéséről, ami két tételre vezethető vissza: Magyar Nemzeti Bank (MNB) felmérései szerint a tavalyi magas inflációs környezetben a cégek profitja jelentősen, 20-30 százalékkal megugrott, így az ebből származó adóbevételek is növekednek. Szintén növelheti a társasági adóbevételeket, hogy a multik 2023-tól elvileg bevezethető globális adóztatása, mivel a nagy nemzetközi cégek minimális társasági adóját itthon a jelenlegi 9 százalékról 15 százalékra emelnék.
Idén már 133 milliárdnyi adó megy a sportegyesületeknek
Idén a kormány által módosított számítások szerint mintegy 1840 milliárd forintnyi kedvezményt ad az állam. A legnagyobb tétel már évek óta a családi adókedvezmény, erre a célra az idén 322 milliárd forint megy, ami jelentős összeg költségvetési szempontból. Árnyalja képet, hogy ha hozzátesszük, ebből a 25 év alattiak szja-mentessége 160 milliárd forintot tesz ki. Míg az első esetben érhető a kormányzati törekvés, hogy a gyermeknevelés költségeit csökkentse az állam, a fiatalok adókedvezménye ehhez képest meglehetősen sokba kerül, és a társadalmi cél sem világos, hiszen ezzel végső soron a cégek bérköltségeit csökkenti az állam. A sport taózás az adózók által leginkább elutasított kedvezmény, és annak elhanyagolható társadalmi haszna ellenére idén már 133 milliárdnyi társasági adó megy a sportegyesületeknek az egészségügy vagy az oktatás helyett.
