A Műcsarnokban látható Wagner Nándor 100 című kiállítás az alkotó egyik fia, G-Wagner Zoltán szerint illegális, a férfi ráadásul kifogásolja, hogy a tárlaton szerepel a Gellért-hegyen lévő Filozófusok kertje című szoborcsoport másolata.
Szobrokkal a Föld körül„Joguk van tájékoztatást kérni a Műcsarnoktól azzal kapcsolatban, hogy a kiállított műalkotásoknak kik a tulajdonosai. A Műcsarnok többszöri kérés ellenére sem mutatott be olyan jogi dokumentumokat, amelyek tartalmazzák, hogy ki birtokolja a műtárgyakat” – írta G-Wagner Zoltán a Népszavának eljuttatott levelében édesapja, az 1997-ben elhunyt Wagner Nándor szobrászművész kiállításáról.
Wagner Nándor fia szerint a kiállítás megrendezéséhez a hozzátartozók engedélye szükséges a nemzetközi jog szerint, a Műcsarnok azonban azt nem kérte tőlük, pedig a szervezők Kiss Sándoron, a szobrász művészeti és szellemi örökségét őrző Academia Humana Alapítvány elnökén keresztül ismerhették a család helyzetét, vagyis hogy még él Svédországban a művész első házasságából született három gyermeke.
A lapunk által megkérdezett szerzői jogi szakértő szerint a nemzetközi egyezményekkel és előírásokkal mindenben összhangban álló magyar szerzői jogi törvény szerint a képzőművészeti alkotások kiállításához a szerző beleegyezése szükséges. E főszabály alól csak a közgyűjteményekben, például múzeumokban őrzött művek képeznek kivételt, amelyek kiállításához nincs szükség a szerző beleegyezésére. Az engedélyt maga a szerző, halála után a hetven éves védelmi időn belül a törvényes örököse (jogutóda), vagy a művészeti hagyaték gondozásával megbízott személy vagy szervezet adja meg.
Lapunknak az Academia Humana Alapítvány elnöke, Kiss Sándor elmondta, hogy a kiállításhoz a Japánban működő Wagner Nándor Alapítvány adta meg az engedélyt, és a két civil szervezet közösen kezdeményezte a tárlat megszervezését. Ennek során Kiss Sándor felvette a kapcsolatot a művész egyik fiával, Wagner Bálinttal, hogy adjanak kölcsön az apjuktól kapott műtárgyakból, és invitálta a megnyitóra. – A megkeresésemre a család sem telefonon, sem e-mailben nem reagált – mondta Kiss Sándor.
G-Wagner Zoltán szerint a műalkotások a nemzetközi öröklési jog értelmében a három svédországi testvérhez tartoznak. Emellett kifejti, hogy noha a Gellért-hegyen látható Filozófusok kertje című alkotást a művész második felesége, Chiyo Akiyama-Wagner ajándékozta Budapestnek, az ajándék nem tartalmazta a műalkotás másolásának jogát „A Műcsarnokban látható 3D-nyomtatással készült másolat a berni egyezmény szerint sérti a nemzetközi jogot” – írja Wagner Nándor fia, hozzáfűzve, a három testvérnek nincs módja gondoskodni a kiállított műalkotásokról, de mivel azok az ő tulajdonukat képezik, ezért el tudják adni, amíg a tárgyak a Műcsarnokban láthatók.
A jogi szakértő szerint a kiállítás engedélyezésének jogától független kérdés a szoborcsoport 3D-s nyomtatással készült másolatának helyzete. A másolatkészítés, történjen az bármilyen módszerrel vagy technológiával, külön szabályozott felhasználási cselekmény, amelyhez akkor is szükség van a szerző vagy jogutódja engedélyére, ha a mű nincs a saját tulajdonában, mert időközben közgyűjteményhez vagy műgyűjtőhöz került.
– A Filozófiai kertről készített másolat nem tekinthető műtárgynak, nem másolat, nem sokszorosítás, hanem 1:1 arányú makett, mely 3D nyomtatóval készült. Élettartama nyolc évre tehető, utána lebomlik – mondta lapunknak Kiss Sándor, hozzátéve: – Wagner Nándor halála után utódai nem örököltek műtárgyakat és jogokat. Ezek a Japánban működő Wagner Nándor Alapítvány tulajdonába kerültek. A kiállításon látható Filozófiai kert makettje pedig a japán és a magyar alapítványok közös elvi és anyagi hozzájárulásával készült.
G-Wagner Zoltán levelében hozzáteszi, abban az esetben, ha a három testvér nem kap elégtételt, az Európai Unión keresztül folytatják az ügyet, ami hosszú és költséges lehet a Műcsarnok számára. „Ha a vitát jelenleg nem sikerül megoldani, az a következő nemzedéknél (Wagner Nándor unokáival) is folytatódhat a nemzetközi szerzői jogi törvények figyelembe vételével” – olvashatók a levélben.
A Műcsarnok Wagner Nándor emlékkiállításával kapcsolatos álláspontja
„Műcsarnok saját gyűjteménnyel nem rendelkező kiállítóhely, a kiállításainkon jellemzően idegen tulajdonban álló műtárgyakat, installációkat mutatunk be, a tulajdonosokkal, illetve jogtulajdonosokkal kötött szerződések (döntően kölcsönzési, felhasználási és együttműködési szerződések) alapján. A Műcsarnok kiemelt figyelmet fordít a szerzői jogok rendezettségére és ezzel összefüggésben arra, hogy a kiállításain kizárólag jogtiszta, jogilag rendezett állapotú műalkotások kerüljenek bemutatásra.
A Wagner Nándor emlékkiállítás megrendezésében a partnereink a székesfehérvári Szent István Király Múzeum és az Academia Humana - Wagner Nándor Művész Hagyatékát Ápoló Alapítvány (a továbbiakban: Academia Humana Alapítvány) voltak. A Műcsarnok feladata a kiállítás előkészítése során az volt, hogy a kölcsönzőkkel megkösse a kölcsönzési, felhasználási és együttműködési szerződéseket, és ennek során a kellő gondossággal és az adott helyzetben elvárható körültekintéssel járjon el. E kötelezettségének a Műcsarnok maradéktalanul eleget tett. A Budapest Főváros Önkormányzata tulajdonában álló, a Gellérthegyen elhelyezett „Filozófusok kertje” elnevezésű szoborcsoportról az 1:1 arányú 3D makettet az Academia Humana Alapítvány készítette el, melyet a Műcsarnok a kiállítás idejére az Academia Humana Alapítványtól kölcsönzött.
Nyomatékosan hangsúlyozzuk, hogy a Műcsarnok nem nyomozóhatóság és nem bíróság, nem feladata a kiállított műtárgyak vonatkozásában az azokat alkotó művész örököseként utólag, a kiállítás megnyitását követően fellépő – és számunkra egyébként a mai napig ismeretlen személy – öröklési, illetve ennek kapcsán tulajdonjogi és szerzői vagyoni jogainak tisztázása és az ezekről való döntés, hiszen ez messze meghaladná egy kiállítóhely jog- és feladatkörét.
Amennyiben a Wagner Nándor örököseként fellépő Zoltán G-Wagnernak a kiállított művekkel kapcsolatosan bármilyen igénye van, akkor nem nekünk kell bizonygatnunk azt, hogy a kiállított művek jogszerűen vannak a birtokunkban, hanem neki kell bizonyítania azt, hogy az adott művekre vonatkozóan ő rendelkezik azokkal a jogokkal, amelyeket állít (és ennek keretében mind a személyazonosságát, mind a Wagner Nándorral fennálló rokoni kapcsolatát is igazolnia kell). Ennek kapcsán pedig nem velünk szemben kell fellépnie, hanem azokkal a jogi személyekkel szemben, amelyek jelenleg az adott műtárgy tulajdonosának minősülnek, illetve annak tekintendők. A Műcsarnokhoz Zoltán G-Wagner soha nem juttatott el olyan megkeresést, amelyben a műtárgyak tulajdonosait kérdezte volna, ő kifejezetten olyan dokumentumokat keresett, amelyek Wagner Nándor aláírásával a műtárgyak tulajdonjogát igazolják.
Zoltán G-Wagner tévesen hivatkozik arra, hogy a Műcsarnok kiállítására és az azon kiállított művekre a svéd jogszabályokat kell alkalmazni, és tévesen hivatkozik a berni uniós egyezményre is. A kiállításra magyar joghatóság vonatkozik és a magyar jog az alkalmazandó, az általa hivatkozott svéd jogszabály közömbös. A nemzetközi magánjogról szóló 2017. évi XXVIII. törvény 48. §-a szerint a szerzői jogok létrejöttére, tartalmára, megszűnésére és érvényesítésére annak az államnak a joga alkalmazandó, amelynek területére a védelmet igénylik. Mivel Zoltán G-Wagner a Műcsarnok kiállításával kapcsolatosan jelentett be igényt, ezt az igényét kizárólag Magyarországon, magyar bíróság előtt, a magyar jog alapján és magyar nyelven terjesztheti elő (de nem a Műcsarnokkal szemben), a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény rendelkezései szerint (amely törvény egyébként összhangban áll a berni uniós megállapodással, annak összes lényegi elemét a magyar jog részévé teszi).”
