A magát Lojális Almák Klubjának nevező együttes, korábban már „végigturnézta az egész Kárpát-medencét”, és akárcsak az előző állomásokon, a PIM-ben is azzal a meggyőződéssel lépett színpadra a múzeum legújabb, állandó kiállításának megnyitó estéjén, „hogy ha Petőfi ma élne, akkor rockzenész lenne”. „Számomra egyértelmű, hogy le kell hozni Petőfit a magaskultúrából a tömegkultúrába. A Petőfi-szobor lábát le kell tenni a földre. Ha rockzenét hozol be a PIM-be, ráadásul olyan zenekarral, ahol a főigazgató basszusgitározik, az olyan üzenet, amire mindenki felkapja a fejét” – nyilatkozta korábban az Indexnek Demeter Szilárd.
A Lojális Almák Klubja ezen gondolaton felbuzdulva, az Illés Együttes Keresem a szót című dalával nyitottá meg A szabadság idővándorai címet viselő zenei összeállítást, melyben az esemény leírása szerint azokat a magyar szabadságdalokat és örökzöldeket válogatták össze, amelyek szerintük Petőfi örökségének szerves részét képezik.
Többek között olyan slágerek előadásával örvendeztették meg a jelenlévőket, mint például az Ezüst eső az Omegától, a Rock a nevem a Tankcsapdától és az Apáink útján a Karthágótól.
Hogy Charlie Az otthon az valami más című szerzeménye hogyan illett bele ebbe a válogatásba az mindvégig rejtély maradt – meglepő módon még a dalok között felolvasott Petőfi versek sem adtak rá magyarázatot –, bár legalább a vendégelőadó, Bari Lacika, a tehetségkutató műsorok visszatérője valamivel értékelhetőbb énekesi produkciót nyújtott, mint az együttes egyébként szintén tehetségkutatós üdvöskéje, az X-faktor második szériájában feltűnt, és harmadik helyen végzett frontembere, Baricz Gergő.
Az este kettes számú húzóneve, a nemzet énekesmadara, Tóth Gabi a koncert első harmadában – sokaknak bizonyára csalódást okozva – mindössze egyetlen szám erejéig lépett a PIM világot jelentő deszkáira.
Egyszemélyben, pontosabban a két vokalistával együtt adta elő Presser Gábor és Falusi Mariann fantasztikus duettjét, a Várlak!-ot. Ahogy azt sejteni lehetett, a vállalkozás kicsit nagy falatnak bizonyult: a látszólag hatalmas energiákat megmozgatni akaró, de ehelyett csak feszengve erőlködő, egyébként kellemesen karcos hangú énekesnő bicskája hamar beletört a feladatba.
A koncertről természetesen az együttes saját szerzeményei sem hiányozhattak, az utolsó felvonást teljes mértékben ennek szentelték, remélve, hogy azok „némileg felérhetnek az előzőekkel”. Lévén, hogy minden egyes helyiségben legalább két hatalmas monitoron közvetítették az eseményeket, ezen vállalkozás sikerességét bizonyára mindenki el tudta dönteni magának.
Az életrajza közismert, az életműve ismeretlen – Nem lett fideszes az évfordulós Petőfi-tárlatAz első sorban önfeledten szórakozó gyerekek és a régi slágereket a zenészekkel együtt éneklő középkorú hölgyek már-már egészen idilli pillanatokkal gazdagították az estét, ami egyébként teljes mértékben olyan volt, mint Sacha Baron Cohen A diktátor című vígjátékának azon jelenete, mikor a címszereplő a saját olimpiai futóversenyén lelövi vetélytársait, és a célszalagot tartókkal szemben sétálva végül megnyeri a megmérettetést.
Nos, csak azt reméljük, hogy az igazgató úr jó pénzt fizetett magának a hakniért. A kritikát, akárcsak a reklámot, mi ingyen adjuk.
Demeter kritikája a kritikáról
Cikkünk közzététele után nem sokkal a zenekar basszusgitárosa, a PIM főigazgatója a következő észrevételeket juttatta el lapunkhoz.
„Először is köszönjük a kritikát a tegnap esti koncertünkről. Mondjuk, örültem volna, ha egy értőbb újságíró fikázza a teljesítményünket. Ugyanis Tankcsapdát nem is játszottunk tegnap, ehhez elég lett volna odafigyelni. A Várlak c. dal eredetileg LGT/Kovács Kati, ilyenkor illik azt megjelölni.
De sebaj, kicsire nem adunk.
Ami a lényeg: a Petőfi-szövegeket Dr. Kalla Zsuzsa, a Petőfi-állandó kiállítás főkurátora válogatta direkt a dalokhoz, ha valaki, akkor ő ért hozzá, ezért kértem meg őt. Értem én, hogy intellektuális erőfeszítést igényel az asszociáció, de azért nem ennyire. A Lojális Almák Klubja megfejtés viszont fájt: inkább ne legyen kulturális újságíró az, aki nem ismeri a Hűséges Almák Klubját Rejtő Jenő zseniális regényéből.”
