Elolvastam az országgyűlési képviselők jogairól, kötelességeiről és javadalmazásáról szóló törvényt, s valamit nem találtam meg benne: azt, hogy az őket megválasztó emberek érdekeit (is) kell képviselniük. Igaz, ott a mondat, hogy tevékenységüket a „köz érdekében végzik” de hát valljuk be: egyéni mérlegelés kérdése, mi számít közérdeknek. Debrecen esetében mondhatja azt Kósa Lajos, Pósán László és Tasó László – ők a város egyéni körzetekben megválasztott fideszes országgyűlési képviselői –, a köznek éppenséggel az az érdeke a cívisvárosban, hogy felépüljön egy óriási akkumulátorgyár, amiről most derült csak ki, hogy az előzetes bejelentésnél háromszor akkora méretű lesz, s a korábban vázolt 20 hektárnyi terület helyett annak tízszeresét szeretné elfoglalni pár éven belül. Mondhatják, a köz érdeke a munkahelyteremtés, de már a BMW is nehezen talál itt szakképzett munkaerőt, az utóbbi években pedig gombamód szaporodtak a térségben az ipari beruházások, amelyek éppenséggel munkaerőhiányt generálnak. Ezt vendégmunkások ezerszámra történő odatelepítésével tudják csak megoldani.
Mi pedig mondhatnánk, hogy Kósa Lajosnak, Pósán Lászlónak és Tasó Lászlónak kutya kötelessége lett volna részt venni azon a közmeghallgatáson, ahol közel ezer helybéli fejezte ki a véleményét meglehetősen indulatosan: nem akarnak akkumulátorgyárat a kertvárosi részektől kőhajításnyira. Ha ott lettek volna, vajon szót emelnek azok érdekében, akiknek a képviselői helyüket köszönhetik?
Költői a kérdés.
Mondhatnánk, a köz érdeke, hogy a három képviselő hallgasson, elvégre a kormány akaratával szembe menni – miként nemrégiben Mikepércs fideszes polgármestere fogalmazott egy szintén akkumulátorgyárral kapcsolatos közmeghallgatáson – maga a politikai öngyilkosság. De ez nem a köz érdeke, hanem az övék. A „köz” viszont eléggé látványosan és egyértelműen jelezte, nem kér az akkumulátorgyárból Debrecenben.
Ezek után csak egy kérdés maradt: Cui Prodest?
Kinek az érdeke (számít)?