Bálint András és Jordán Tamás beszélgetnek. Nyilvánosan teszik a Rózsavölgyiben. Hetvenkét éve barátok. Idén lesznek nyolcvan évesek, Jordán vasárnap, Bálint pedig áprilisban. A Bálint+Jordán =160 estjük premierjét nem véletlenül január 13-ra időzítették. De nem csak dialógusokat hallhatunk, hanem Molnár Ferenc szövegeket is, publicisztika és levélrészleteket. A két színész besétál a szalonba, leülnek és beszélnek. Költőien megkérdezik a közönséget és meg is válaszolják, hogy a nézők biztosan Molnár kedvéért jöttek, persze ők is tudják, hogy ez nem így van, mert elsősorban rájuk kíváncsiak azok akik belépőt vásárolnak a Rózsavölgyibe.
Bálint András és Jordán Tamás osztálytársak voltak az általános iskolában, évfolyamtársak a gimnáziumban, aztán Bálint Andrást felvették a színművészeti főiskolára, Jordán Tamást nem.
Előbbi hamar bekerült filmekbe, főszerepet játszott Szabó István alkotásaiban. Jordán a Műszaki Egyetemre járt, aztán pedig az Egyetemi Színpadon kezdett el szerepelni. Volt, amikor hosszú ideig nem is találkoztak, máskor hívták egymást játszani, rendezni, kártyáztak együtt, jártak lóversenyre. Ezekről a momentumokról mesélnek és nem mellesleg az idén 150 éves Budapestről. De nemcsak ezekről, az est fő találmánya, hogy a történetekből és nem utolsósorban a Molnár szövegekből egy sajátos társadalom és kultúrtörténet bontakozik ki. A Molnár-szubjektívek gyakran összeérnek a két színész adomáival.
Már az is nagy dolog, hogy két nyolcvan körüli színész színpadképes állapotba tudta magát megőrizni, az pedig már külön öröm, hogy természetességükkel, szelíd iróniájukkal és leginkább a természetességükkel pillanatok alatt magukkal ragadják a közönséget.
Többször elmondják az esten, hogy nem szeretnének politizálni. Mégis elhangzanak szitokszónak számító kifejezések, például Brüsszel vagy Erasmus. Ilyenkor mindketten a szájukra illesztik a kezüket, jelezve, hogy ezekről valóban jobb nem beszélni.
Szót váltanak viszont a Nemzeti Színházról. Bálint András egy évig volt a kinevezett igazgatója az aztán fel nem épült Erzsébet téri Nemzeti Színháznak. Jordán pedig a mostani helyén felépült Nemzetit vezette több, mint öt évig. Nemzeti ügyben idézik Molnárt is. Meg Jordán elmondja a kispolgári Samu történetét.
Szó van a házasságról, ezen is jól elvitatkoznak. A házastársak közötti korkülönbség is szóba kerül, sőt Molnár Ferenc levele is elhangzik, amit a jóval fiatalabb Darvas Lilihez írt.
Saját generációjukról is vallanak. A családról, történelmi fordulópontokról. Mindezt oldottan, kifejezetten vonzóan tálalják. Mint ahogy korábbi közéleti megnyilvánulásaikat is. Különösen Jordán volt ez ügyben aktív, nem beszélve a különböző színházi fesztiválok, közösségi ünnepek elindításáról.
Molnárral kezdték és Molnárral is fejezik be az estjüket. De szerencsére végig önmaguk maradnak. Reméljük még jó sokáig!
