– A külföldi festőkhöz képest a magyarok életműve olyan, mint egy nagy kirakós játék, amelyhez bármikor érkezhetnek eddig nem ismert, újabb darabok. Ennek egyik oka, hogy a második világháború és a szocializmus évtizedei miatt még lappangnak itt-ott remekművek – mondja Kelen Anna, a Virág Judit Galéria ügyvezető igazgatója. A régi képek iránti kutatás a kilencvenes évek óta kapott új lendületet, majd több retrospektív tárlat foglalkozott az életművekkel, mint az 1998-ban a Magyar Nemzeti Galériában rendezett Rippl-Rónai- vagy a 2004-es Vaszary János-tárlat. Kelen Anna szerint Magyarországon azonban már nemigen lehet találni újabb rejtett műveket.
Az utóbbi időben is inkább külföldi gyűjtőktől kerülnek haza képek, hiszen számos magyar művész élt és alkotott hosszú évekig Párizsban, Berlinben, Rómában vagy New Yorkban, ahol a műveiket eladták. A Virág Judit Galériában időnként felbukkan néhány régen vagy még soha nem látott műtárgy magyar festőóriásoktól. Ilyen volt decemberben Rippl-Rónai József A geszti kastély kertjében című festménye, amely 300 millió forintért kelt el a galéria szezonzáró aukcióján, és Vaszary János egyik utolsó remekműve, az Alassiói strand (Alassiói tengerpart) című, 1938-ban készült festménye, amely 165 millió forintért cserélt tulajdonost.
Rippl-Rónai a pincéből
Miután egy kép a galériához kerül, a munkatársak feltárják a múltját, és hogy milyen szerepet töltött be az alkotó művészetében. – Ahogy minden embernek, úgy a képeknek is megvan a saját történetük – mondja Kelen Anna. Az igazán fontos művekről nemcsak az árverésekre készült katalógusokban ejtenek szót, de hosszabb tanulmányt is írnak róluk külön kiadványban.
Az Alassiói strand című képről például kiderült, hogy a hátoldalán Vaszary János felesége, Rosenbach Mária kézírása látható, a kép az ő tulajdonában volt, mielőtt egy családhoz került. A műről tudták, hogy kiállították a festő 1940-es tárlatán és reprodukálták az 1941-ben megjelent monográfiában. – Egy fekete-fehér fotóról tehát ismertük a művet, amelynek párdarabja a Magyar Nemzeti Galériában látható Fehér hajó címmel – meséli Kelen Anna, hozzátéve, a kép nyolcvan évig magyar magángyűjteményben volt, mígnem a tulajdonos úgy érezte, beadja azt a galériához.
A Rippl-Rónai-festmény története ennél is kalandosabb. Az 1912-ben Kaposváron készült kép annak a ciklusnak a darabja, amely a Somogy megyei kastélyokról szól. A festő ugyanis sokat utazott a környéken, és jó kapcsolatot ápolt a művészeti, gazdasági, politikai és társadalmi élet szereplőivel, köztük a Somssich és Zichy grófokkal. A festményen látható geszti kastély Halmos Imre földbirtokosé volt, aki az épületet a századfordulón építette, amelyhez lovardát, csónakázótavat és egy egzotikus angolkertet is kialakított. Az aukción elkelt kép is a kertet ábrázolja, míg annak a Magyar Nemzeti Galériában látható párja magát a kastélyt. – Ezt a két festményt a húszas években Rippl-Rónai egyik barátja és mecénása, Spitzer Hermann textilkereskedő vásárolta meg, aki azonban a holokauszt során az életét vesztette. A gyűjteménye azonban túlélte a háborút a család budapesti lakásának pincéjében, majd amikor 1956-ban disszidált a família, a képeiket, köztük a kastélyt ábrázolót a nemzeti galériának adományozták. A geszti kertet viszont magukkal vitték. Utóbbi kép hosszú évek múlva az örökösökhöz került, majd végül hozzánk árverésre – avat be Kelen Anna.
Hantaï presztízse
A piacon arra is van példa, hogy egy kortárs festő nevét futtatják fel pár év alatt nemzetközi szinten. Ez történt Reigl Judittal, akit Makláry Kálmán műkereskedő ismertetett meg még szélesebb körben Európában. A műgyűjtő 1996-ban költözött Párizsba, ahol a Magyar Intézetben dolgozott kiállításrendezőként, valamint hobbiszinten kutatta a magyar származású művészeket. Reigl Judittal akkor vette fel a kapcsolatot, mikor 2003-ban megvásárolta az alkotó Villámlás című, 1953–1954-es festményét. Ezt követően felgyorsultak az események. 2005-ben már a Műcsarnokban rendezett neki kiállítást, majd kiadott róla egy monográfiát, képeit Európa-szerte több rangos művészeti vásárra vitte, a festő művei újabb múzeumokba kerültek be.
– Reigl Judit számára Magyarország volt az a katalizátor, amely a magyar és a külföldi gyűjtők részéről is meghozta számára a sikert – mondja Makláry Kálmán. Mindebben sokat segített a galerista róla kiadott albuma is, amely magyar, francia és angol nyelven számolt be a munkásságáról. Az igazi áttörést 2013 hozta el, mikor a Christie’s londoni árverésén a Robbanás (Éclatement) című sorozatának egy 1956-os képe prémiummal együtt 156 ezer euróért kelt el, míg 2016-ban a Sotheby’s párizsi aukcióján szintén ennek a szériának egy 1955-ös darabja 411 ezer euróért. Reigl nemzetközi jelentőségét szintén jelzi, hogy a bécsi Albertina Modern múzeumban a jelenleg is látogatható Szabadság útjai (Ways of Freedom) című absztrakt expresszionizmust bemutató kiállításon három festménye is szerepel többek közt Mark Rothko és Jackson Pollock művei mellett.
Makláry galériájának másik fontos művésze Simon Hantaï, akinek képeit a műgyűjtő először 1997-ben látta Párizsban. – Abban az évben elmentem a hatodik kerületi Espace Rennes nevű kiállítóhelyre, ahol Hantaïnak volt kiállítása tizenöt év szünet után – mondja Makláry, aki a megnyitón találkozott a művésszel. Idővel aztán az ő műveiről is kiadott egy nagymonográfiát, amelynek első kötete az 1949 és 1959 között készült alkotásait, a második az 1960 és 2001 közötti műveit tartalmazta. – Noha a két album eléggé vaskos, nem jelenthetjük azt ki, hogy a teljes életművet ismerjük, mivel még most is kerülnek elő ismeretlen Hantaï-képek – mondja Makláry. A 2008-ban elhunyt művész képei pedig elég kapósak: 2016-ban a Sotheby’s párizsi aukcióján egy 1960-as képéért prémiummal együtt 4 millió 432 ezer eurót fizettek.
Lappangó Csontváry
Előfordul persze olyan is, hogy egy nagy művész ismeretlen képe bukkan fel a műtárgypiacon. Ilyen volt 2012-ben, amikor a Virág Judit Galéria árverésén bemutatták Csontváry Kosztka Tivadar Traui látkép naplemente idején című, 1899-ben készült festményét. – Mindez azért volt meglepő, mert Csontváryé az egyik legjobban feldolgozott életmű, amely alig száz darabot számlál. Ebből körülbelül nyolcvan mű van közgyűjteményben, és alig másfél tucat magánkézben. Egy lappangó Csontváry tehát óriási szenzáció – mondja Kelen Anna. A galéria a képet abban az évben 240 millió forintért adta el, amely tíz évig vezette a honi eladási rekordot, mígnem tavaly megdöntötték azt: szintén egy Csontváryt adtak el, a Titokzatos sziget című festményt, amely 460 millió forintért cserélt gazdát.
