A totális háború kirobbanása óta 16 millió ukrán kényszerült elhagyni a hazáját, többségükben nők és gyerekek. Sokan már hazatértek, ám az ENSZ adatai szerint 7,8 millióan maradtak külföldön, regisztrált menekültként. Magától értetődő, hogy senki nem a könyveit pakolta be elsőként a táskájába, legfeljebb gyerekük kedvenc mesekönyvét vitték magukkal, és most, hogy a háború egyre inkább elhúzódik, vágynának valami hazaira, ami vigaszt adhat, és legalább egy időre elfeledteti az átélt szenvedést. A Könyvek otthonról projekt azért indult, hogy az Ukrajnától távolba szakadtak megőrizhessék a hazájukhoz, kultúrájukhoz, anyanyelvükhöz fűződő kapcsolatukat. Kremencsukban értük el Kateryna Hasan független művészeti menedzsert, akinek a feladata volt felkutatni Európa-szerte azokat az ukrán közösségeket, amelyek örülnének az otthonról érkező könyvadománynak. A mesekönyvtől a kortárs irodalmon át a klasszikusokig negyven ukrán nyelvű és kiadású könyv – ezzel a nehéz helyzetben lévő kiadókat is támogatják – került egy-egy dobozba. A csomagok már elindultak számos országba, köztük hazánkba is, hogy az ukrán menekültek szívét karácsonykor megmelengessék.
Kateryna nem tudja, mint feleljen legelső kérdésemre, hogy biztonságban van-e Kremencsukban. Nemrég még a lengyel határ melletti Lvivet is bombázták, pedig korábban az egyik legbiztonságosabb városnak számított. A Dnyeper folyó torkolatánál, a poltavai tóvidéken található, természeti szépségekkel és műemlékekkel teli Kremencsuk ugyan nincs a frontvonalon, de rakéták bárhol, bármikor potyoghatnak az égből. Kateryna férje író, most a fronton van, a hazájáért harcol, érte is aggódik. Az idén nyáron Budapesten, egy ukrán-magyar művészeti projekt kapcsán ismerkedtünk meg – a kisbabájával Hollandiába menekült ukrán kortárs táncossal, Mariia Kondratievával járt itt egy alkotói rezidencián a Műhely Alapítványnál –, már akkor lelkesen mesélt a Könyvek otthonról kezdeményezésről.
Azóta Lengyelországban hatalmasra nőtt a projektjük, az átmeneti szállásokon is próbálnak könyvtárakat kialakítani az ukrán menekültek számára.
Vigasz és kapocs
Közel fél éve kezdte szervezni a Trykutnyk Pechersk ukrán civil szervezet és egy tavaly decemberben nyílt kijevi független könyvesbolt, a SENS (amely egyben kávéház is, ahol kulturális programokat szerveznek), hogy könyvcsomagokat küldjenek a távolba szakadt ukrán honfitársaknak. A Könyvek otthonról projekt két fő célja, hogy a külföldön élő ukránok megőrizzék kapcsolatukat a kulturális gyökereikkel, az anyanyelvükkel, és hogy a nehéz helyzetbe került ukrán könyvkiadókat támogassák. Egész Európában emelkedett a papír és a nyomtatás ára, az ukrán kiadók pedig hősiesen próbálnak fennmaradni a háborús viszonyok közepette. Új kiadványokban is gondolkodnak, ukrán irodalmat adnak ki idegen nyelveken, s a külföldre menekült és az otthon kitartó kortárs irodalmárok műveit egyaránt gondozzák. Egyre kevesebben engedhetik meg maguknak azt is, hogy könyvet vegyenek, ott is dübörög a megélhetési válság.
Kateryna Hasan munkájának része volt az is, hogy a nagyszabású nemzetközi projekthez támogatókat találjon, hogy az idén decemberben elsőként Magyarországra, Csehországba, Ausztriába, Szlovákiába, Portugáliába és Spanyolországba is elindulhassanak a könyvcsomagok. Végül a Nemzetközi Reneszánsz Alapítvány (IRF) állt támogatóként melléjük. Külön projektet kellett létrehozniuk Könyvek otthonról Lengyelországba néven, mivel itt él a legnépesebb, közel kétmilliós ukrán közösség – míg hozzánk decemberig csaknem ugyanennyien érkeztek, de csupán 36 ezren kértek menedéket, a többiek továbbálltak. Lengyelországban harminc szervezettel, köztük könyvtárakkal, kulturális központokkal és civilekkel tartják most a kapcsolatot – ezt már a Nemzetközi Goethe Intézet által létrehozott Kulturális és Oktatási Stabilizációs Alap (a háború hatásai által érintett kulturális és oktatási szervezetek támogatására) segítségével végzik.
Ismerősök ismerősein át
Kateryna kutatta fel az ukrán szervezeteket, közösségeket, akik örülnének a dobozonként negyven könyvet tartalmazó adománynak. Akadtak, akiket az internet segítségével talált meg, köztük két hazai ukrán szervezetet is, a legtöbb partnert azonban a kapcsolati hálóján keresztül érte el. Megkérdezte ismerőseit, tudnak-e ilyen közösségről. Így kapott olyan elérhetőségeket, hogy valakinek a külföldre menekült rokona egy ilyen csoport tagja, másvalaki korábban önkéntesként dolgozott egy gdański könyvtárban, ahol értékelnék a menekülteknek szánt adományt. Egy nő tíz lengyelországi ukrán közösség címét is elküldte neki, róla később kiderült, hogy menekültekkel dolgozik, és hatalmas a kapcsolatrendszere. Közben elterjedt a lehetőség híre, már Katerynát is keresik, akik hazai könyvekre vágynak.
„A csomagban lévő negyven könyvből tizenöt felnőtteknek szóló, a többi gyerekkönyv, 0-18 éves korig. Fontos volt, hogy minden korcsoport számára legyen olvasmány, hiszen nem mindenki tud vagy szeret elektronikus könyveket olvasni. Az idősebbek például szívesebben forgatják a régimódi, kézbe fogható köteteket" – meséli Kateryna. "Hónapokkal ezelőtt, mikor a csapatunkkal a csomagok tartalmát összeállítottuk, figyeltünk arra, a könyvek érzelmi támogatást is nyújtsanak. Van köztük olyan új kiadvány, amit ukrán pszichológusok írtak arról, hogyan kezeljük a háborús félelmeinket és a hangulatváltozásainkat. Mert egy napon belül is átélhetjük a reménykedést, hogy hamarosan vége lesz a rémálomnak, majd egy órával később olvas az ember egy szörnyű hírt és teljesen maga alá kerül.”
A művészeti menedzser azt mondja, most van egy új hullám, a nemzeti kulturális örökség iránt is megnőtt az érdeklődés. Régi ukrán szerzők műveit újra kiadják, szép kötetekben, neves irodalomtudósok kommentárjaival. „Menő és modern lett klasszikusokat olvasni. Emellett az ő könyveikben a mi problémáink egy része is már megjelenik. Akikkel kapcsolatba léptem, kifejezetten kértek egyes könyveket, a könyvtárak pedig elküldték nekünk a könyvlistájukat, és próbáltunk olyanokat tenni a csomagba, ami még nincs meg nekik. Figyeltük az irodalmi toplistákat is, hogy mi érdekli most az ukrán olvasókat. Például Irena Karpa, aki ma részben Franciaországban él, nemzetközileg ismert és népszerű írónk, különösen a női olvasók kedvence. És vannak ukrán nyelvű online olvasóklubok a YouTube-on, sokan követik őket. Általában amiről beszélgetnek, az gyorsan elfogy a könyvesboltok polcairól.”
Maradnak szigetek
Kateryna arról mesél, a hazájukat elhagyóknak hatalmas a belső igénye az ukrán nyelvű könyvekre. Persze nem tudnak egész könyvtárakat küldeni, de szeretnék jövőre is folytatni. Akár vége lesz akkorra a háborúnak, akár nem, sokan már nem fognak visszatérni Ukrajnába, hiába húzná haza őket a szívük. De külföldön élve sem fogják teljesen elfelejteni a múltjukat, a kultúrájukat, még akkor sem, ha próbálnak az új hazájukban teljesen beilleszkedni. „Maradnak majd kis szigetek szerte a világban. Távolabbra is szeretnénk majd könyveket küldeni. A skandináv országokban is sok ezer ukrán kért menedéket, de már a távolság miatt is nehezebb felkutatni őket. És ott a tengerentúl, rájuk is szeretnénk majd figyelni.”
Kateryna kisgyerekkora óta szeret olvasni, neki is terjedelmes a könyvtára. „Ha kimerültséget éreztem a munkám során, mindig arra gondoltam, hogy azok a gyerekek és felnőttek, akik ezeket a könyveket majd a kezükbe veszik, boldogságot, melegséget éreznek majd a szívükben. Talán a legszebb emlékeik lesznek, mikor a szülők olvasnak a gyerekeknek elalvás előtt. A könyvek érzelmeket közvetítenek. Meneküléskor feleslegesek, mert nem szükségesek a fizikai túléléshez, csak nehezítik a csomagot. Ám miután eléri valaki a menedéket, másra is vágyik, mint hogy egyen és aludjon. Egy jó könyv ilyenkor az érzelmi túlélést segíti.”
