;

Matolcsy György;Orbán Viktor;Hernádi Zsolt;Heti abszurd;

- Heti abszurd: Szimbiózisban idétlenkedők

Matolcsy György már biztos nem lesz örökös jegybankelnök, miután egy eredetileg nem nyilvános parlamenti bizottsági meghallgatáson elárulta a dübörgő magyar gazdaság mítoszát, leleplezve, hogy a király meztelen: nincs szó szankciós, sem háborús inflációról, az árak már 2021 nyarán elkezdtek nőni az energiaválság miatt.

Azt már mi tesszük hozzá, hogy idén december elejéig a miniszterelnökünk által is megszavazott brüsszeli energiaszankciók még csak hatályba se léptek (sőt mi több, nekünk még mentességünk is van az orosz nyersolaj-behozatalra), ezekre se fogható az uniós rekordot döntő, a legfrissebb KSH-adatok szerint 22,5 százalékos magyar infláció, bár a tények még sosem akasztották meg az olajozottan működő propagandagépezetet.

„Szembe kell nézni azzal, hogy a magyar gazdaság válságközeli helyzetben van, a piaci-­makrogazdasági mutatók az Európai Unióban az első-második legrosszabb helyen vannak, jövőre már a legrosszabb lesz” – jósolta még Matolcsy a kikerült videóban. Szerinte „2010 után nem hoztuk meg a jó döntéseket”, 2021 után viszont rossz döntéseket hozott az Orbán-kormány, mert míg a jegybank a fékre lépett, ők a gázra tapostak – vagyis osztogattak, mintha nem lenne holnap. Erre Tállai András államtitkár és Varga Mihály pénzügyminiszter (kinek nevéhez a héten még minden idők potenciálisan legdrágább uniós vétója is fűződik) hangosan méltatták a jegybank függetlenségét, és hogy Matolcsy emiatt azt mond, ami az ő véleménye, arról pedig tudjuk, hogy mindenkinek van, de senki sem kíváncsi a máséra.

Láthatóan egyre nagyobb a káosz és az egymásra mutogatás, ki tehet pocsék és egyelőre megállíthatatlanul a mélybe spirálozó gazdasági helyzetünkről. Innen nézve az Orbán-kormány és az általuk kinevezett jegybankelnök tökéletes szimbiózisban idétlenkedtek, mint Stan és Pan, Jay és Néma Bob, Beavis és ­Butthead, vagyis együtt juttattak minket idáig, a többi közt az ársapkáikkal, a különutasságukkal, a befektetői bizalom elherdálásával, a forintárfolyam lerohasztásával – ami megint arról koldult Matolcsy egyetlen „őszinte” nyilatkozatától. Persze illúzióink ne legyenek, kifizettetik ezt a magyarokkal, majd beszedik adóban és megemelt rezsiáron.

Az üzemanyagról lekerült a héten az ársapka egy ocsmány színjáték kíséretében, melynek fináléját szerencsére átaludtam – minek raknak este fél 11-re rendkívüli kormányinfót –, majd arra ébredtem, hogy már 700 forint a benzin litere. Napok óta ment a kutakon „a 95-ös elfogyott, dízel nem is volt” ellenére a sorban állás, és most már örülhet a nagyjából négymillió magyar autótulaj, hogy ha drágán is, de legalább tud tankolni (hogy, hogy nem, az ársapka végének hírére egyszer csak elindultak az eddig láthatatlan tartálykocsik).

A Gulyás Gergellyel együtt „brüsszeliszankciózó” Hernádi Zsolt is megéri a pénzét, mintha Obi van Kenobiként próbálta volna hipnotizálni a magyar lakosságot, hogy „ezek nem azok a szankciók, amik alól mentességet kaptunk”, miközben annyi orosz olajat hoz be a Mol, amennyit nem szégyell, 

és az üzemanyag-ellátás sem épp hétfőn kezdett meglepő hirtelenséggel akadozni.

Rajongói a Facebookon most köszönik szépen Orbán Viktornak „az elmúlt 13 hónapot”, ami miatt hazánk lett az egyetlen ország széles e világon, ahol a globális energiaválságban nemhogy csökkent, hanem brutálisan nőtt is az üzemanyag-fogyasztás. Komolyan gratulálok azoknak, akik a benzinársapkás lendületükben lepipálták még a Google kamerás autóját is Magyarország útjainak bejárásában, bár úgy gondolom, a többség hozzám hasonlóan nem tudott hatszor annyit autózni, csak mert olcsó a benya, bár ez is relatív. Egyébként is baromi igazságtalan, hogy az autómentes kisnyugdíjas is ugyanúgy fizetett a benzinársapkáért, ahogy a vegetáriánusok is fizetik az általuk sosem vásárolt sertéscomb hatósági árának fenntartását, csakhogy jóval több embernek nincs autója, mint ahányan nem esznek húst.

Csütörtökön megint hatalmas megmozdulások voltak a tanárok mellett, szülők és diákok százai csatlakoztak a munkabeszüntető pedagógusokhoz. Épp két nappal korábban figyelt fel a 444 a videóra, melyben Hajzer Károly, a Belügyminisztérium informatikai helyettes államtitkára egy októberi konferencián a polgári engedetlenkedő pedagógusokról fejtette ki véleményét: „Az a négy óra, hat óra, amit oktatással kell tölteni, az munkaidő. És tudom, hogy elveszi ez az idő azt az időszakot, amikor ő különórát tud adni diákoknak 6-7-8 ezer forintért óránként.” Az államtitkár szerint ezt „nem úgy kell elrendezni, hogy akkor nem járunk be órára, mert ez olyan fura nekünk, akik dolgozunk. (…) Hát, bocs, jöjjön be, dolgozzon, oszt' utána váltson munkahelyet.” Ej, ej, Károly, micsoda égbekiáltó cinizmus ez, hol látott olyan tanárt, aki négy-hat óra alatt letudja a napi munkáját, csakhogy utána szénné keresse magát különórákkal – amire mondjuk nem is a pénzéhség, hanem a puszta életben maradás miatt van szüksége? Legalább az államtitkár nem vitatta, hogy a tanároknak többet kellene keresni, bár ő a fizetést valami bizarr tanári teljesítménymérő számhoz kötné aszerint, hogy mit okozott a diákokban az illető pedagógus tevékenysége. Szabadalmaztathatnánk politikusokra is a végzettsége szerint mérnök államtitkár utópiáját, és aszerint, mit okoz a most is az utcán tüntető, iskolákban virrasztó diákokban a politikusi tevékenységük, mehetnének a süllyesztőbe vagy vissza a balettbe ugrálni.

A jelenleg zajló tanártüntetések, az oktatás átalakításával kapcsolatos követelések abból a feltételezésből indulnak ki, hogy a kormány is érdekelt a szakpolitikai kérdések megoldásában. Magyar Bálint szociológus, volt oktatási miniszter úgy véli, egy maffia-típusú, patrónus-kliens viszonyokra épülő rendszert semmilyen szinten nem motiválja a közjó szolgálata. A változások eléréséhez rendszerkritikai megközelítésre van szükség.