Az elmúlt hónapokban az Ukrajna elleni orosz háború megrontotta a korábban kiegyensúlyozottnak látszó magyar-lengyel viszonyt is. Lengyel jobboldali kormányférfiak nyilvánosan felháborodtak Orbán oroszbarátságán. Az elmúlt hetekben volt olyan pillanat, amikor cseh-és szlovák politikusok sem akartak magyar kollégájukkal nyilvánosan mutatkozni. Mi egyesíti még a Visegrádi Csoportot?
A Visegrádi Csoport tagállamai 2004-ben elérték stratégiai céljukat, az EU és a NATO tagjai lettek. A rákövetkező években V4-ben felvetődött, hogyan találja meg a csoport létezésének további értelmét. Kétségtelenül fontos jelentősége volt 2000-ben a Nemzetközi Visegrádi alap létrehozásának. Ez az oktatás, kultúra és tudomány területén jelentkező kezdeményezéseket támogat, ösztöndíjakat ítél oda és nem-kormányzati szervezeteket (NGO) támogat. A visegrádi államok évek óta elkötelezett résztvevői az EU külpolitikájának, s azon belül az európai szomszédsági politikának. Érdeklődésük homlokterében különösen a Keleti Partnerség államai és a Nyugat-Balkán áll. 2015 után a V4 szorosra zárt, bevándorlásellenes frontot alkotott az EU-ban. A csoport államait egyesíti a határvédelemre való határozott és szuverenitásra koncentráló álláspont. Megerősített a visegrádi együttműködés katonai összetevőjét – 2016 óta létezik a Visegrád Harccsoport, 2022 szeptemberében pedig Csehország és Lengyelország védi vadászgépjeivel Szlovákia légterét.
Vitathatatlan, hogy ma a V4 csoportot megosztja az orosz-ukrán háború és az Ukrajnának nyújtott segítség témája. Lengyelország, Csehország és Szlovákia a konfliktus legeleje óta politikailag, katonailag és humanitárius eszközökkel támogatja az ukrán felet, miközben Magyarország semleges politikát folytat. A magyar politikát rendkívül kritikusan kezeli a másik három ország. Magyarország viszonya Oroszországgal meggyengítette az addig rendkívül jó magyar-lengyel kapcsolatot.
Jól látható a V4-en belüli megosztottság a jogállamisági problémák kezelésében. A csehek és szlovákok nem támogatják a jogállamisági elvek megsértését és az Európai Bizottsággal való konfliktusokat. Ez a két állam kétkedve tekint a lengyel igazságszolgáltatási reformra, valamint a magyaroroszági korrupciós problémákra, s arra, hogyan használja fel Magyaroroszág az uniós eszközöket. Magyarország és Lengyelország számára nagy kihívás, hogy eleget tegyenek a jogállamisági követelményeknek, hozzájussanak az EU-s alapokból származó pénzekhez.
Véleménye szerint vannak-e még közös gazdasági célja a V4 csoportnak?
Mind a négy visegrádi ország tervgazdaságból piacgazdasággá transzformálódott még a kilencvenes évek elején. 2004, az EU-csatlakozás óta az uniós közös piac részei. Az utóbbi években dinamikusan fejlődnek a kölcsönös gazdasági kapcsolatok a csoport állami között. Továbbra is azonban az egész négyes számára Németország és a nyugat-európai országok a fő, uralkodó gazdasági partnerek. A gazdasági problematikának nincs kiemelt súlya a V4 egymást követő elnökségi programjaiban. Odafigyelnek eközben a COVID-19 pandémia utáni újjáépítés, valamint az energiaforrások diverzifikációjának ügyére. Fontos eleme még a gazdasági együttműködésnek az észak-déli közlekedési infrastruktúra kiépítése, például a nemzetközi Via Carpathia közlekedési folyosóé.
Eközben sokan úgy vélekednek, hogy a lengyel politikai elit számára a V4 már szűk, kevéssé érdekes terep. Varsó számára fontosabb a Három tenger kezdeményezés (Trimarium), vagy a (németekkel és franciákkal létrehozott) Weimari háromszög.
Nem értek egyet ezzel az állítással. Úgy látom, hogy a jelenlegi kormány számára a regionális együttműködés külpolitikai prioritás. A V4 továbbra is az együttműködés fontos fóruma számunkra, ahogy a többi tagországnak is. Természetesen a lengyel fél új együttműködési irányokat is keres Közép-Európában. Erre példa a lengyelek rendkívül aktív részvétele a Három tenger kezdeményezésben (3SI). Ez a kezdeményezés mások között Andrzej Duda lengyel köztársasági elnök javaslatára indult 2016-ban. Ez olyan regionális formátum, amelynek infrastrukturális, energetikai és digitális fejlesztési együttműködésre is kiterjed. Ez továbbra is születőfélben lévő projekt. Csehország az utóbbi időben erősebben érdeklődik a 3SI-be való kapcsolódás iránt. Szlovákia és Magyarország hozzáállása továbbra is ellentmondásos, miközben Budapest belépett a Trimarium Beruházási alapba és kinyilvánította, hogy kész vállalni titkárságának vezetését. Ami a Weimar háromszöget illeti, az szerintem korábban fontos szerepet töltött be, mára holt együttműködési formátum lett.
Mit szól ahhoz a megállapításhoz, hogy ma a lengyel kormány számára a legfontosabb a brüsszeli pénzek elnyerése, s ehhez keresi a V4 tagállamok szolidaritását?
Lengyelország azt akarja, hogy szűnjék meg a helyreállítási alaphoz szükséges források kifizetésének blokkolása. A pénzt a jelenlegi nehéz gazdasági helyzet javítására lehetne hasznosítani. A kormány hónapok óta tárgyal erről az Európai Bizottsággal. Úgy látszik, hogy ez jó úton halad és hamarosan megszületik a megállapodás.
Végül engedjen meg még egy szkeptikus kérdést a csoport történelmi hátterét illetően. Nem túl nagy-e a különbség az egyes társadalmak politikai kultúrájában, abban, miként látják ezek magukat és a helyüket Európában?
Nekem úgy tűnik, hogy a V4 mindegyik országában hasonlóak a történelmi tapasztalatok. Negyven éve keresztül a keleti blokk része voltunk, ezt követte a rendszerváltozás és piacgazdasággá lettek. Ma ezek az államok erősen kötődnek az euroatlanti struktúrákhoz, s magukat a Nyugat részének tartják. Érdemes arra is emlékezni, hogy mindegyik országban fontos szerepe van a kereszténységnek. Régóta beszélünk a magyarok és lengyelek kulturális és történelemi közelségéről, ugyanakkor a lengyeleket, cseheket és szlovákokat a nyelvrokonság is összeköti. Az EU-val kapcsolatos nézetkülönbségek, vagy az orosz-ukrán háború másmilyen megítélése az adott kormány külpolitikai és gazdasági preferenciájából eredeztethetők.
Lukasz Lewkowicz
A lublini Közép-Európai Intézet V4 országokkal foglalkozó csoportjának megbízott vezetője, egyben a Marie Curie-Sklodowska Egyetem politológus oktatója. Itt szerezte doktori fokozatát is. Fő kutatási témája a lengyel-szlovák történelmi kapcsolatok, Szlovákia kül- és belpolitikája, a V4 működése, a Trimarium és Weimari háromszög kezdeményezések alakulása.
