- Az egész világot mesélik el a látássérült gyereknek, a fogápolás sem kivétel

Egy riporter életében olykor előfordul, hogy számára szokatlan helyzetbe kerül. Nekem ilyen volt, mikor elmentem a budapesti Vakok Iskolájába, ahol megnéztem, hogyan tanítják a fogorvosok és gyógypedagógusok a gyerekeket arra, miként ápolják a fogaikat.

A foglalkozás egy pontján előkerült egy fonott kosár, melyből a nyolcévesek egyenként vették ki a különböző élelmiszereket, hogy megmondják, azok micsodák, és hogy a fogakra nézve egészségesek-e vagy sem. Kezükbe vettek almát, répát, szilvát, banánt, cukorkát, kólát és sós pálcikát, aztán elmondták, melyik káros, melyik nem. Ezután ajándékot kaptak: egy puha szálú fogkefét, fogkrémet és fogmosó poharat meg egy plüsskrokodilt, Krokit, aki később is emlékezteti őket arra, milyen is fogorvoshoz járni. Ehhez egy hanganyagot játszottak be a kicsiknek, melyben Kroki szűrővizsgálatra megy, hogy megvizsgálják a fogait.

Érteni és hallani

A foglalkozás után a projektet szervező Szőke Judittal beszélgettem, a Semmelweis Egyetem címzetes docensével, akit tavaly keresett meg Renata Chalas, a Lublini Orvostudományi Egyetem fogorvosprofesszora, hogy csatlakozzon egy fogászati projekthez, melyben Magyarország, Lengyelország és Szlovákia vesz részt a Visegrádi Alap finanszírozásával.

– Mivel a látássérült gyerekek a fogbetegségekkel szemben fokozottan veszélyeztetettek, ezért a megkeresésre rögtön igent mondtam, és felvettem a kapcsolatot Somorjai Ágnessel, a Vakok Iskolájának igazgatójával, aki szintén támogatásáról biztosított, és a gyógy­pedagógus kollégáit ajánlotta a projekthez – mondta Szőke Judit, aki további szakmai segítségért a Pécsi Tudományegyetem (PTE) Fogászati Klinikájához fordult. Lublinban a workshop keretében a három ország résztvevői tapasztalatot cseréltek, majd hazaérve, a magyar szakemberek első körben egy fogászati tájékoztató füzetet készítettek szülőknek és pedagógusoknak, valamint a vak gyerekeknek, hogy abból ismerjék meg a szájápolás legfontosabb tudnivalóit. Emellett a már említett hanganyagon dolgoztak, melyben a krokodil történetén keresztül a kicsik megismerik, hogyan zajlik egy szűrővizsgálat, és hogy milyen hangokat lehet hallani egy fogászati rendelőben.

– Utóbbi azért fontos, mert a gyerekeknek egyes zajok ijesztőek lehetnek, ha viszont felkészülten mennek a vizsgálatra, kevésbé izgulnak – mondta Radácsi Andrea szakorvos, a PTE Fogászati és Szájsebészeti Klinikájának tanársegédje.

A projekt tervezésekor a fogorvosok segítségére voltak a gyógypedagógusok, akik a munkájuk miatt jobban ismerik a vak gyerekek mindennapi nehézségeit, és tudják, hogy mely korcsoportnál melyik módszert érdemes használni. Radácsi Andrea szerint azonban így is nehéz volt megtalálni azt a nyelvet és tartalmat, mely a gyerekek számára is érthető.A projekt nemsokára a budapesti Gyengénlátók Általános Iskolájában is folytatódik, azonban kérdéses, hogy mit hoz a jövő.

– Egyelőre nincs pénz semmire, a kollé­gáimmal ingyen, térítésmentesen és önkéntesen dolgozunk, ahhoz pedig, hogy pótolni tudjuk a foglalkozásokhoz szükséges anyagokat, eszközöket, támogatást kellene kapnunk. Egyelőre nem tudok ilyen forrásról – mondta Szőke Judit. A szándék azonban megvan, Radácsi Andrea szeretné a Vakok Iskolájával hosszú távon fenntartani a kapcsolatot, és rendszeresen ellátogatni a gyerekekhez. – Azzal, hogy egy évfolyamon segítünk és ellátjuk őket információkkal, nem jelenti azt, hogy a probléma meg van oldva – mondta.

Megérteni a világot

Kérdéses persze, hogy hasonló foglalkozás létezett-e korábban is a Vakok Iskolájában. Az igazgató, Somorjai Ágnes elmondása szerint igen, szintén Szőke Judit kezdeményezésére, de az nem volt ennyire összeszedett, és bár a gyerekek évente járnak iskolafogászatra, a napi teendőik és gondjaik mellett nem feltétlenül jut idejük a helyes fogmosás megtanulására.

A vakok tanítása másrészt jóval nehezebb, mint egy átlagos iskolában. – Mi egy elég komplex oktatási intézmény vagyunk, ahol hároméves kortól egészen huszonhárom éves korig járhatnak a fiatalok – mondta Somorjai Ágnes, hozzátéve, az első osztály ráadásul két évig tart, mivel az első esztendőben a gyerekek még a tapintó írás-olvasást sajátítják el. – Amúgy minden tantárgyunk és tananyagunk pontosan ugyanaz, mint más iskolában, sőt, ugyanazokat a tankönyveket használjuk, mint amiket az Oktatási Hivatal honlapján is meg lehet találni, de mi azt Braille-írással adjuk át nekik – mondta az igazgató, kiemelve, ha a könyvekben bonyolultabb képek szerepelnek – mint a fotoszintézis folyamata vagy egy festmény az 1849-es tavaszi hadjáratról –, azt a szöveg pontosan körülírja.

– A mi gyerekeink nyilván egyes dolgokat más mélységében és tartalommal tanulnak meg, mint mondjuk fizikából a fénytant – mondta Somorjai Ágnes, hozzátéve, vannak olyan extra tantárgyaik, melyek a mindennapi tevékenységekhez kötődnek, így a gyerekek megtanulnak cipőt kötni, rántottát sütni vagy ruhát hajtogatni és vasalni. Egy másik tantárgy a tájékozódást, közlekedést segíti, ez óvodáskortól kezdődik, de első osztálytól mindenkinek kötelező heti rendszerességgel. Ha valakinek pedig látásmaradványa van, az látásnevelésre is jár, mely során megtanulja, hogyan tudja a megmaradt látását tudatosan használni.

A gyerekek életét emellett szemléltető modellek, makettek és tárgyak is segítik, melyek az iskola folyosóin álló szekrényekben találhatók. – Ha természet­ismeret-órán például olyan fogalomról beszélnek, melyet a gyerek sosem látott, akkor az adott modellt a kezébe adjuk – mondta Somorjai Ágnes. A bonyolultabb fogalmakat viszont a tanároknak is körbe kell írni, ami időnként kihívást jelent. – Egy diákom egy alkalommal azt kérdezte, hogy ha magasabban vagyunk, akkor miért látunk távolabbra, és ha valami magasabban van, akkor az messzebbről miért látszik jobban? Ilyenkor mély levegőt veszek, és megpróbálom elmagyarázni, hogy milyen kicsik is vagyunk, és hogy a látószög mennyi mindent képes befogadni – mondta az igazgató. Előre viszont sosem lehet tudni, hogy egy gyerek mikor érti meg az adott fogalmat. Somorjai egyik legnagyobb élménye az volt, amikor az egyik tanítványa, egy kamaszlány megértette a párhuzamos utcák fogalmát. A fiatal azt mondta neki:

– Értem már, Ági néni. Olyan, mintha erre mennénk, csak egy kicsit arrább, erre.