Az árak kilövése, a jövedelmek erőteljes értékvesztése és az állástalanok számának növekedése elszegényedést indíthat főként a kistelepüléseken. A „bűnügyi vákuum” hatására a közbiztonság romlásában akár a ’90-es évek is visszaköszönhetnek.
Így látja Poór Gyula, a Somogy Megyei Polgárőr Szövetség elnöke, aki bűnügyi nyomozóként töltötte aktív éveit. A rendszerváltás időszakában még évi 340 ezer körüli bűncselekmény történt, és az évtized végére ez a szám átlépte a 600 ezret. Ezt csökkenés követte, 2010-ben 450 ezer, két éve pedig már csak 160 ezer körüli bűnesetet regisztrált a hatóság, nem függetlenül a világszerte észlelhető konjunktúrától és az ebből következő munkakínálat- és reálbér-növekedés hatásától.Poór Gyula huszonegy évet töltött a siófoki kapitányság állományában, és már akkoriban csatlakozott a polgárőrséghez. Ma a somogyi mellett a kőröshegyi szervezetet vezeti, tagja a helyi képviselő-testületnek.
Mint mondja, a gazdasági válságok mindig nyomot hagynak a közbiztonsági statisztikákon, rontják az általános komfortérzetet, megjelenik a megélhetési bűnözés.– Ha az embereknek nem lesz pénzük fűtésre, akkor előbb-utóbb rájárnak a környező erdők faállományára. Ha nem tudnak ételt tenni a családjuk asztalára, akkor azzal is számolni kell, hogy disznóvágás után megfüstölt élelmiszert nem mindig az eszi meg, aki megdolgozott érte. Tapasztalataink szerint ezt a húsárut részben értékesítik a betörők. A közbiztonság várható romlása nemcsak a rendőrségre, hanem a polgárőrségre is terhet ró – mondja a somogyi szövetség elnöke.
Elrettentő hatás
Pista végtére is a ragaszkodás szimbóluma lehetne: nem tud élni Balatonszárszó nélkül. A baj csak az, hogy notórius illetéktelen beköltőző, a telente elnéptelenedő község nyaralóiba vette be magát páratlan helyismerettel. Legutóbb hónapokig tartott, mire a rendőrség és a polgárőrség le tudta fülelni. A szükség lett a veszte Pistának. A szomszéd háznál szemléztek éppen az egyenruhások, amikor a sokáig láthatatlan ember az összegyűjtött vizeletét hajította le a tetőről. Télidőben ritka nesz a csobbanás a Balatonnál. Sokszor elkapták már a férfit, de amikor éppen szabadlábon volt, mindig visszatért a kellemes déli parti településre, József Attila és Csukás István földjére. A jelenben pedig Farkasházy Tivadaréra, Azurák Csabáéra, Kovács András Péterére, Sebestyén Balázséra és Hajdú B. Istvánéra, többek között. Ezt onnan lehet tudni, hogy a polgárőrség tagjai minden lakót és nyaralótulajdonost név és ingatlan szerint ismernek. Mindennap járőröznek, és mind a százhúsz belterületi kilométer a fejükben van. Ismerik Szárszót, mint a tenyerüket, és amikor kérdezünk tőlük, akkor nem égtájak, hanem lakók alapján lövik be, merre is járunk.
A jövőre 30 éves Balatonszárszói Polgárőr Egyesület negyvenegy taggal működik, többségük rendszeresen részt vesz a járőrözésben. Télen kétezer állandó lakos értékeire vigyáznak, plusz a nyaralótulajdonosokéra, a melegebb hónapokban azonban legalább ötször ennyi a település lélekszáma egy átlagos napon. Az ingatlanoknak úgy a tizede lehet folyamatosan lakott épület, a többi hétvégi ház. Ezek közül a járvány óta egyre többen laknak egész éven át, sok idős költözött le végleg. Felértékelődtek a kertes ingatlanok, a békés települések.
Apáti Kinga, a civil szervezet elnöke azt mondja, úgy a besurranásokra, mint a strandokon pihenő, és ebből fakadóan szertelenebb napozók értéktárgyaira is figyelniük kell. Van egy polgárőrük, aki főállásban a strandon dolgozik, és különösen szívügyének érzi a vízparti közbiztonságot. A községben egyébként a fizetős mellett két szabadstrandot is üzemeltet az önkormányzat.– A biztonságnál aligha van jobb reklám egy amúgy páratlanul szép település életében – magyarázza Kinga –, ezért igyekszünk láthatók lenni. Ez elrettentő hatással bír, amit igazolnak a bűnügyi statisztikák is. Máskülönben a szolgálatunk teljesen kiszámíthatatlan, hogy ne lehessen tudni, mikor és hol jelenünk meg.
A láthatóság nem olcsó mutatvány, különösen nem „céges autóval”. A polgárőrök nem tankolhatnak hatósági áron tankolni, és bár tagjaik kerékpárral, motorral is kint vannak a terepen, ekkora távolságot nem egyszerű lejárni. Pénzügyi okból egy időben csak heti három-négy napot járőrözhettek, aztán egy nyaralótulajdonos orvos felajánlásának köszönhetően visszaálltak a mindennaposra. Az adakozó doktor fákat vásárolt a településnek, és a keretből felszabadult némi forrás, amiből havonta teletankolja a polgárőrautót. Egy vadonatúj járművet.– Hétmillió forintot nyertünk rá a Magyar Falu Programban, harmadszorra lett eredményes a pályázatunk – mutatja új büszkeségüket Kinga, aki civilben egy balatonboglári intézmény gyermekfelügyelője. Az elmúlt évtizedekben a rendőrségnél leselejtezett autókat kaptak, ez a mostani minőségi csere.– Négykerék-hajtású Dacia Duster, persze kapcsolható, máskülönben kienne bennünket a költségvetésünkből – mondja Szerencsés Krisztián a szántószéli, pincesori horhókban haladva a terepes autóról. A negyvenedik születésnapjára készülő villanyszerelő 2001 óta polgárőr, az első igazolványán még az érettségi tablós képe szerepelt. Édesapja is tag, és hogy ne legyen probléma azzal, hogy a kevés szabadidejének egy részét a köz szolgálatában tölti el, felesége is csatlakozott a csapathoz. És az ő édesapja is az egyesületet erősíti.Alkalmi járőrpárosunk másik tagja, Szalainé Márta sem egyedüli polgárőr a családból.– Három-négy órát is tart egy-egy szolgálat, a férjemmel ilyenkor szoktuk megbeszélni azokat a dolgokat, amelyekre hétköznap nem marad idő – mondja Márta, aki zöldségbolti eladó. Közben Krisztiánnal együtt az ablakokat, kapukat kémlelik. Ha valamit nyitva találnak, miközben nem lakják éppen, telefonálnak a tulajdonosnak.Lassan csorgunk át a szárszói utcákon, s felkaptatunk a magaspartra is, ahonnan a Balaton-part egyik legszebb panorámája nyílik. A villák is pazar kiállításúak. Az utolsó őszi napsütéses órákat kihasználó tulajdonosok elégedetten nyugtázzák a felmatricázott autóval, formaruhában érkező polgárőrök látogatását. A 7-es út másik oldalán elmegyünk egy pince mellett, és megtudjuk, mennyiért adta el teljes berendezéssel idős, finn tulajdonosa. Nos, a járvány előtt felébe került volna.Apáti Kingát gyakran kérdezik, mi a titka a szárszói egyesület sikeres működésének.– Titok? – kérdez vissza. – Nincs titok. Kint kell lenni.
Szolgálatban a telefon
A polgárőrséget a ’90-es évek romló közbiztonsága hívta életre. A saját településükön élő civilek összefogtak, hogy megvédjék magukat, egymást, a tulajdonaikat. Erre azóta is pénzt áldoz az állam, az önkormányzat, és az adófelajánlásaival segíthet az állampolgár is. Ma a mintegy 2000 egyesület közel 60 ezer polgárőrének munkáját 1,2–1,6 milliárd forinttal támogatja a központi költségvetés. Ebből a közhiedelemmel szemben egy fillért sem kapnak a polgárőrök.– Ellenkezőleg, mi fizetünk egyesületi tagdíjat, hogy polgárőrök lehessünk – mondja Poór Gyula, aki a vezetői munkájáért sem kap díjazást. – Azok a kollégáim, akik a szolgálatban végigállják a falunapot, biztosítanak egy futóversenyt vagy bármilyen más nagy rendezvényt, önkéntesen, ellenszolgáltatás nélkül teszik. Az idejüket áldozzák arra, hogy segíthessenek, akár 0–24 órában. Én 2006 óta nem kapcsoltam ki a telefonomat.Egykor a gyalogos, kerékpáros, motoros és autós járőrözéssel kizárólag a közbiztonság érdekében működtették egyesületüket a polgárőrök. Ma már szerteágazóbb a feladatuk. Nem egy településen az egyetlen civil szervezet az övék. Ott segítenek, ahol az állami szolgáltatók képességei helyben csekélyek.
– A járvány idején a háziorvosokat segítettük ki azzal, hogy a mozgásképtelen időseket vagy a távol lakókat elvittük az oltás helyszínére – meséli a megyei elnök. – Ez a jó kapcsolat a mai napig megmaradt. Amíg nem lehetett vásárolni, addig mosható maszkok és fertőtlenítőszerek gyártásában és kiszállításában is közreműködtünk. Sok köztünk az önkéntes tűzoltó, így tűzeset megfékezésében is segítettünk már, Bábonymegyeren például. Engem korábbi rendőri hivatásomból fakadóan családi erőszakhoz is hívtak – meséli Poór Gyula. – Egy polgárőrnek ugyan nincs több jogosítványa, mint egy állampolgárnak, vagyis felszólíthat a bűncselekmény befejezésére, és a rendőrség kiérkezéséig a helyszínen tarthatja az elkövetőt, de ez elég lehet ahhoz, hogy elejét vegyük a nagyobb bajnak, vagy közreműködjünk egy vagyontárgy megóvásában.Miután az ország számos térsége rendőrhiánnyal küzd, sok helyütt polgárőrökkel adják a szolgálatot. Az elnök szerint azokon a településeken, ahol az egyesület rátermett, fiatal tagokkal rendelkezik, a rendőrség is szívesen veszi ezt a segítséget. A polgárőr ugyanis mindig az adott településen él, erős kötődéssel és helyismerettel, míg egy térségi őrs rendőre egy körzet több településén teljesít szolgálatot.
– Ott, ahol polgárőrség működik, kevesebb a bűncselekmény, mint azokon a településeken, ahol nem sikerül fenntartani szervezetet – mondja Poór Gyula. – A polgárőrségnek már a puszta léte is segíti a bűnmegelőzést, hiszen elrettentő hatású, ha bárhol és bármikor megjelenhetnek a tagjaink. A járvány időszakában, a kijárási korlátozáskor ez még inkább felértékelődött, hiszen szabadon mozoghattunk. Így vettünk részt egy aggódó balatonlellei kérésére idős kaposvári hozzátartozójának a felkutatásában, és a rendőrökkel közösen sikerült is megtalálnunk.A fentieken túl a közbiztonsági ismeretterjesztésben, de még a környezetvédelemben is élen járnak a polgárőrök: a tavalyi Te Szedd! mozgalomban 300 köbméter szemetet gyűjtöttek.
Zegernyés idők
Karácsonyi dallamok hangolnak jó kedvre a bábonymegyeri templomnál: az első adventi gyertyagyújtásra gyűltek össze a helyiek. A hőmérséklet alig néhány Celsius-fok, így a forró teának és a forralt bornak nagy sikere van, a lilahagymás zsíroskenyérrel kísérve. Knopf Antal polgármester szemfülesen kihasználja a médiaérdeklődést, és a vendégnek kijáró lélekmelegítő szilvapálinka után szóban ismerteti a község megírásra váró monográfiáját. Javasoljuk is a nyugalmazott tanárembernek, álljon elő a kézirattal rövidesen, hiszen kevés település mutathatja fel egy időben Tóth István, alias Patkó Pista betyár, Rudnay Gyula festőművész (ecsetje a község címerébe került, a betyár lovas ábrázolásával) és Koppány vezér örökségét.
Patkó, akit a lovashuszári jelzővel tisztel meg a falu, gyakori látogató volt errefelé haláláig. Puskagolyó terítette le a nyimi erdőben 1862-ben. Utolsó szavaival állítólag elárulta az elásott kincs helyét. Mi igaz, mi nem – annyi bizonyos, a betyár fából faragott, színes szobra a templom előtt áll, nyughelyén kopjafa. A temető árka mellett hantolták el, az egyházi szertartást is megtagadva tőle. Sírja fölé 1986-ban faragott kopjafa került, két oldalán karddal, azonban „ezek már a szorgos fémgyűjtők jóvoltából vándorútra keltek”, írja a falu honlapja.
Az adventi eseményt, csakúgy, mint bármelyiket a tabi kistérség két település összeolvadásából létrejött községében, a 2000-es évek elején alakult polgárőrség biztosítja. A 2010-es éveket hibernációban töltötte a szervezet, amelyet két éve sikerült újjászervezni. A bűnügyi statisztikák erősen indokolták ezt, a településen szomorú helyezéseket ért el. Mígnem Csirke Erika elnök, korábbi tag, az önkormányzat patronálása mellett feltámasztotta poraiból az egyesületet. Bízik benne, hogy az önkormányzati támogatás 300 ezer forintját nem emészti fel a válság, mert akkor csak a polgárőrszövetség forrása maradna, ami megyei szinten várhatóan szűkülni fog. Ez pedig a tankolásra sem elegendő.Járőrözésünkre egy volt rendőrautóval és egy terepjáróval indulunk. Az elsőnek, a rendvédelmi jelzéseitől megfosztott zöld kombinak hamar fuvarja kerül. Egy 82 éves nyugdíjas kér segítséget. Benyus Jánost hazaviszi, majd a nagy sötétben a kapuig kíséri a két fiatal polgárőr, váltanak néhány szót a volt hivatásos katonával és egykori önkormányzati képviselővel, majd jó éjszakát kívánnak. Horváth Tamás és társa, Norbert régi barátok. Tamás helybéli, az agráriumban dolgozik, és Bábonymegyeren tervezi a jövőt, párjával most várják első gyermeküket. Norbert balatonszabadi, és az építőiparban tevékenykedik.
– Segíthetünk a falubelieknek, és ez jó érzés – magyarázzák. – Sok az idős, támogatásra szoruló ember, akik hálásak minden segítségért.A terepjáróban Tamás édesapjával, Horváth Jánossal és Csirke Erikával megyünk tovább. János mint egykori mentőszakápoló 38 évet dolgozott a siófoki állomáson és a fővárosi légimentőknél. Sztrók miatt leszázalékolták, de szépen rendbe jött. Nem tud meglenni anélkül, hogy ne tenne a közösségért, és talán anélkül sem tud, hogy ne lenne az autóján a segítséget ígérő megkülönböztető jelzés, immár „polgárőrség”-felirattal. Már a lányai is „ifjú polgárőrök”.
Végighajtunk a hosszú falun, a központtól messze eső tanyától a temetőig. János memorizált, makadámos kátyútérképe folyamatosan üzemben van. Egy tengelytörőt mégis elkapunk, de nem aggódik: nemrég nagy felújításon esett át a robusztus terepjáró-matuzsálem.– Errefelé nehéz népek élnek – mutatja a pislákoló fényeket az egyik utcában –, de van, aki már szépen gondoskodik a családjáról, dolgoznak mind.Bábonymegyeren is a cigányságnak jut a neheze: a mismásoló állami felelősségvállalás mellett sokuk generációról generációra adja tovább az iskolázatlanság és szegénység kultúráját.
Az állástalanság, a pénztelenség válság idején őket éri el leghamarabb. Pénzük gyakran még buszjegyre sincs, amivel nap nap után megközelíthetnék a munka világát, alkalmasint egy távolabbi települést, mert munkalehetőség helyben legtöbbször nincs.A kocsma zárásra készülődik nyolc óra előtt. Ketten beszélgetnek a hűvösben füstölögve. Egyikük az ukránok megadásának szurkol, másikuk Brüsszelt okolja mindenért. Innen lenne szép nyerni, gondoljuk, de késői az óra a kilátástalan erőfeszítéshez.– Mindegy fene, csak kihúzzuk a tüzelővel tavaszig – egyeznek meg.A kevélyen terpeszkedő faluközpont széles útján – erre tranzitáltak Pannóniában a római légiók – a község szociális tűzifája sorakozik. Hogy lába ne kéljen, a szomszéd házból naphosszat figyel egy nyugdíjas. Ha megáll egy autó, azonnal a poszton van, mesélik a polgárőrök. Egy köb fa volt a jussa, de ez mindenkinek megéri ezekben a zegernyés, emberséget próbáló időkben.
