Az ellenzék Gyurcsány zászlaja alatt egyesüljön: ez a lényege annak a szabadversben megírt, szenvedélyes kiáltványnak, amelyet a DK elnöke november 13-án, a Facebookon közölt (az idézett részletek ebből valók).
Nem a tüntetés, a tépelődés, hanem a pártpolitizálás a hatékony politizálás, erre pedig - írja Gyurcsány Ferenc - csak a DK képes. A többiek „tisztességes demokraták”, ám ha nem egyesítik az erejüket a DK oldalán, végül nem Orbán leváltásán dolgoznak. (Úgy vélem, ideje bevezetni a jószándékból elkövetett objektív árulás fogalmát az ellenzék bevett szitkozódásai közé.)
„A magamutogatás nem politikai cselekvés.” Ez bizony így van. Barikádra hát! Panaszkodás helyett mindenki csatlakozzon a menetoszlophoz. Aki pártok nélkül akarta a megváltást, lássa be, hogy lehetetlen. Túl ezen, pusztán az anti-Gyurcsány kártyával eddig senki sem tudott nagyot ütni. De vajon ez a DK dicsősége, avagy az ellenzék végtelen nyomora? Gyurcsány azt mondja, hogy „a 2026-ig terjedő időszakban vagy a Demokratikus Koalíció tudja hatékony erővé szervezni az ellenzéket, vagy senki. Így alakult.” Ami magyarra fordítva annyit tesz, hogy az ellenzéki versengés szűnjön meg.
Ám abban, hogy az együttműködés nevében véghez vitt marakodás ennyire gyenge eredményeket hozott, az antigyurcsányisták mellett a névadó is kitüntetett szerepet játszott. A választók hangulatával számolva a DK Dobrev Klárát tolta előtérbe, erre a projektre azonban Gyurcsány fékezhetetlen egója vet árnyékot. Gyurcsány lekezelőn írja, hogy „parvenük nem szoktak győzni sem forradalmakban, sem választásokon”. Ez bizony tévedés: ott van Napóleon, de maga Gyurcsány vagy Orbán is „parvenüként” kezdte, csak később tanulták az uralkodást. Szegény MZP a pofozóbábu szerepét tölti be a DK-galaxisban, de a Momentum is kap egy-két tockost. („Fiatalságod lehetőség, de nem politikai teljesítmény. Múltad nem belépő a holnapba.” Zsibbasztó dakota maxima.)
Gyurcsány szerint a civileknek idomulniuk kell a pártpolitika világához. „Az úgymond (párt)politikamentes civil ellenállás nem megdönti, hanem szándékától függetlenül erősiti a rendszert.”) Szerintem a politizáló civilek sokasága gondolja úgy, hogy az ellenzéki pártokra is nyomást kell gyakorolni. A DK elnöke helyesen mondja, hogy „a politikának is megvannak a szabályai.” A csalódott ellenzéki szavazók azonban gyakran tapasztalják, hogy pártjaik - választói szemszögből - alig ismerik ezeket a szabályokat.
A DK pártelnöke szerint „tisztességes azt kérni, hogy csak az támadja ezt a rendszert, annak alapelemeit, például a demokratikus pártokat, aki tud ennél bizonyítottan jobbat. Ha viszont nem,…a mai hatalom fenntartását segíti.” Ezt a szöveget az előválasztások óta az ellenzéknek hol az egyik, hol a másik oldala vágja a szembenálló fragmentum fejéhez. (A felszólítás gazdag történelmi múlttal rendelkezik, a pártba is azért kellett belépni, mert bentről könnyebb hatásosan cselekedni. Az eredmények azonban nem meggyőzőek.)
Tény, hogy a civileknek pillanatnyilag igen gyenge a szervezettsége, és némileg zavaros képek élnek bennük arról, mi a feladatuk a politikai mezőn. Szerintem nem dolguk helyettesíteni a pártokat, amelyeknek viszont hatékonyan kellene képviselni a választókat.
Ha a politizáló civil formációk képesek rá, mutassák be, rögzítsék a társadalmi állapotokat, képviseljék a területi és szakmai érdekcsoportok véleményét. Ha a pártok az alsóház, ők – ha képesek érvényes működési modellt kialakítani - valamiféle felsőház legyenek.
Jelenleg a DK nincs felkészülve a teljes ellenzék befogadására. Ami pusztán a többi párt befogadását illeti, az részben egzisztenciális, illetve stratégiai okokból hozhat nehézséget, és többen egyáltalán nem csatlakoznának a DK-hoz, mert az általuk képviselt politikai vonulat veszélybe kerülhet a DK ölén.
Mindenesetre az antigyurcsányizmus nem attól szűnik meg, hogy nem beszélnek róla. Vagyis a DK maga is alapos átalakulásra szorul. Az ellenzéki jövő kihívását nem a pártok nagy száma, hanem érvénytelenségük jelképezi. Ha a szavazótábor növekedik, megtelik bizakodással, a választók abban is támogatják kedvencüket, hogy más ellenzéki párttal szövetségben lépjen fel.
Most tehát úgy tűnik, hogy a harsányan bejelentett igény ellenére a DK nem tölti be az űrt, amely az előválasztások óta az ellenzéki térfelen kialakult. Dicséretre méltó erőfeszítéssel tartotta és erősítette magát, ám viszonylagos vezető szerepét egy laposra gyalult ellenzéki politikai mezőn gyakorolja.
A mai ellenzék együttműködési modellje még nem létezik, de talán kapitulációs igény helyett az együttműködés ajánlható. A magam részéről 2026-ig nem is látom egy ellenzéki hegemón győzelmét. A DK fontos szervezőerő lehet, felsorakozhat mellé a Momentum és más is. Azonban a ledorongolás, a kizárólagosságra törekvés helyett meggyőzően okos, a választókat vonzó, együttműködésüket serkentő beszédmódra lenne igény.
—
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.