Orwell világa
Pikánsabban nem is alakulhatott volna az 1974-es labdarúgó-világbajnokság sorsolása. Detlef Lange 11 éves berlini Sängerknabe ugyanabba a csoportba húzta a fallal-szögesdróttal szétválasztott Németország két válogatottját. Az NDK-ban vérbeli rangadóként kezelték a házigazda NSZK elleni mérkőzést, az előkészületek irányítását a sporthatóságtól átvette a Stasi, Erich Mielke (1907–2000) hírhedt állambiztonsági minisztériuma.
Feszült volt a belnémet helyzet azokban a hetekben. Röviddel azelőtt bukott le a bonni kormánykörökbe beférkőző keletnémet szuperkém, Günter Guillaume, és a botrány magával rántotta az elővigyázatlan Willy Brandt szövetségi kancellárt. Kísértette a nyugatnémet rendezőket a müncheni terrortámadás is, két évvel a gyászos emlékű olimpia után nyugtalanul, példátlan biztonsági intézkedésekkel készültek a vébére.
A Stasi fő aggodalma az volt, hogy valamelyik focistájuk szökni próbál. Elkerülendő ezt a blamázst, a Bőr (Leder) fedőnevű titkos műveleti terv részeként a 40 tagú küldöttségből tizenhárman jelentettek a többiekről és egymásról, köztük öten játékosok. A jobbhátvéd Gerd Kische mesélte: kioktatták, hogyan viselkedik egy szocialista élsportoló ellenséges környezetben, és az eszébe vésték, egy magafajta melósgyerek hálával tartozik a rendszernek.
Arra az esetre, ha a besúgás, fenyegetés és érzelmi zsarolás nem érne célt, egy ügynök álnéven lakást bérelt a mérkőzés helyszínén, Hamburgban.
Ott „izolálták” volna, akit disszidáláson kapnak, mielőtt elkábítva, utazóládában visszacsempészik a határon. A fiúkat igyekeztek elzárva tartani, rossz szemmel nézték azt is, ha az edzőpálya szélén idegenek autogramot kértek tőlük.
Bezzeg néhány kísérő elvtárs éjszaka személyesen győződött meg a Reeperbahnon, a kétes hírű vigalmi negyedben arról, hogyan rohad a kapitalizmus.
Az 1500 gondosan megrostált és szigorúan ellenőrzött vendégszurkolót különvonat vitte a Hanza-városba. Párttagok, élmunkások, szinte kivétel nélkül családos férfiak voltak, és für alle Fälle, sokuk nemrég kapott lakás- vagy Wartburg-kiutalást. Nem is okoztak csalódást: fegyelmezetten lobogtatták címeres zászlócskáikat, mint május elsején. Útban a Volksparkstadion felé megkoszorúzták a kommunista vértanú, Ernst Thälmann emléktábláját.
Az eredmény lett a hab a tortán: óriási meglepetésre az NDK csapata Jürgen Sparwasser góljával legyőzte az esélyes nyugati sztárokat. Nagy volt az ünneplés a szocialista munkás-paraszt államban, hősöknek kijáró fogadtatás várta a negyeddöntőig jutó, és főleg teljes létszámban hazatérő válogatottat. A Stasinál egymás vállát veregették, jutalmakat osztogattak.
Persze a világbajnoki címet ettől még az NSZK nyerte, a legendás Franz Beckenbauer, Gerd Müller, Paul Breitner és társaik. Ám annak az emlékezetes júniusi estének az igazi győztese egy vakmerő keletnémet házaspár lett. Christel és Roland Au direkt a meccshez időzítette szökését, és amíg a határőrök éberségét eltompította a focimámor, egy teherautó csomagterébe rejtőzve sikerült átjutniuk Nyugatra.