- Az ukránoknak csak az egyharmada tartja ellenségesnek Magyarországot, de a magyar politikusok fejében sok előítélet él róluk

Továbbra is messze vagyunk a valós képtől a magyar–ukrán kapcsolatok tekintetében – hangzott el az Euro-Atlanti Integrációért és Demokráciáért Alapítvány (CEID) szervezésében Budapesten tartott kerekasztal-beszélgetésen, amelyen magyar újságíróknak nyílt lehetőségük beszélgetni az Ukrán Prizma nevű ukrán kül- és biztonságpolitikai agytröszt és más szervezetek tagjaival.

Az Ukrán Prizma tagjai kormányzati és ellenzéki politikusokkal is találkoztak a magyar fővárosban.

Az agytröszt képviselői gyümölcsözőnek nevezte a találkozókat. A kormányzati tisztségviselőkkel tartott találkozókon az egyik miniszterrel – nem árulták el, kivel, de információink szerint Navracsics Tibor volt az – is találkoztak. Dmitro Tuzsanszkij, az Közép-Európai stratégiai Intézet igazgatója megjegyezte, hogy a magas tisztséget betöltő kormányzati szereplőkkel folytatott megbeszéléseik során is találkoznak sztereotípiákkal az érzékeny témákat és a nemzetiségiek kérdését illetően. A probléma általában a szokásos, egyebek között olyan panaszok hangzanak el, miszerint az ukránok túl sokat kérnek, hogy „kioktatnak” másokat. Szóba került az is, hogy milyen módja van az együttműködésnek a civil társadalom szintjén.

Örvendetesnek nevezték azonban, hogy a gondterhelt magyar-ukrán politikai kapcsolatok ellenére az októberben végzett felméréseikben a válaszadók „mindössze” harmada jelölte meg úgy, hogy ellenségesnek érzékeli a magyar felet.

A kétoldalú kapcsolatokat illetően kitértek arra is, hogy – mint arról a Népszava is beszámolt – Karácsony Gergely főpolgármester Iványi Gáborral karöltve a héten adományt, köztük egy áramfejlesztőt és két hőlégfúvót küldött az ukrán fővárosnak.

A keddi lengyelországi rakétabecsapódásról azt mondták, hogy a szerencsétlen incidens nyomán sajnálatos módon felerősödtek a NATO-, a Nyugat- és az ukránellenes hangok, és ami egyúttal rámutat a fegyveres konfliktussal párhuzamosan zajló információs háborúra is. Fontosnak tartották leszögezni, hogy azon az összeesküvés-elméleten kívül, miszerint az ukránok szándékosan lőtték Lengyelország területét a konfliktus kiélezése érdekében, továbbra is tartja magát az elmélet, miszerint az orosz rakéta hatástalanítására kilőtt ukrán légvédelmi rakétáról van szó, és elméleti szinten továbbra is lehetséges, hogy orosz rakétáról van szó, ám ehhez fontos a vizsgálatok elvégzése.

A polgári infrastruktúra elleni orosz támadásokkal kapcsolatban hangsúlyozták, a fő problémát nem is feltétlenül az energia-előállítási rendszert, hanem az elosztórendszer elleni csapások jelentik. Az erőművek, bár általában rossz állapotban vannak, képesek energiát előállítási, mindazonáltal nincs kapacitás, nincs módja az energiaelosztásnak szerte az országban. A helyzetet súlyosbítja, hogy az általuk használt elosztók még régi, szovjet típusú eszközök, amelyeket nem lehet egykönnyen a jelenlegi európai eszközökkel pótolni. Ezért tárgyalásokat folytatnak szomszédjaikkal, a szintén az egykori keleti blokkba tartozó országokkal annak reményében, hogy náluk még van tartalékban ilyen felszerelés. Nem elhanyagolható szempont az sem, hogy milyen hatással fognak bírni az energetikai létesítmények elleni támadások az iparra és a gazdaságra – mondták.

A kérdésre, hogy meddig képesek folytatni a harcot, tekintve, hogy az orosz erők folyamatosan az erőforrásaikat pusztítják, felhívták a figyelmet arra, milyen fontos a katonai mellett a polgári ellenállás, amely továbbra is nagy a lakosság körében, felmérések szerint az ukránok több mint 80 százaléka továbbra is hisz a győzelemben. Idézték egy októberi felmérésüket, amelyben a megkérdezettek 78 százaléka válaszolta azt, hogy kész eltűrni a pénzügyi és gazdasági nehézségeket a győzelem érdekében. A fő problémát továbbra is a fegyverarzenál jelenti, még több és még jobb minőségű fegyverekre van szükségük, miközben fontos, hogy a lehető legtöbb emberi erőforrást tudják ehhez megőrizni. Felhívták a figyelmet azonban arra is, hogy immár olyan fegyvereket is kapnak Nyugatról, amelyek leszállítása korábban elképzelhetetlennek tűnt.

Ami a harci cselekményeket illeti, Marija Zolkina, a kijevi Democratic Initiatives Foundation (DIF) alapítvány regionális biztonsági tanulmányainak a vezetője elmondta, az oroszoknak nincs erőforrásuk ahhoz, hogy megpróbálják visszafoglalni Herszont, valószínű, hogy a városból kivont orosz csapatokat a Donyec-medencébe csoportosítják át. Mindazonáltal felhívták a figyelmet arra, hogy becsléseik szerint legalább 7000 orosz katona maradt a térségben, akik magukat civilnek kiadva bujkálnak. Kiemelték azonban, hogy az oroszok a kivonulás előtt megpróbálták teljes mértékben élhetetlenné tenni Herszont, amelyet valószínűleg a továbbiakban ágyúzni fognak. (Marija Zolkina tweetjének a tanúsága szerint az ukrán küldöttség leült tárgyalni Balázs Péter volt külügyminiszterrel, a Bajnai-kormány tagjával  is.)

A harcok kimenetelét illetően elmondták, nem valószínű, de nem is kizárt, hogy az orosz erők megpróbálnak az ország másik részén frontot nyitni, hogy megpróbálják elvonni az ukrán erőket a fő frontvonalaktól. Ezzel kapcsolatban szóba került, hogy az orosz erők megpróbálhatnak mélyebbre nyomulni Zaporizzsja megyében, és megpróbálhatják körbezárni a Zaporizzsja és Donyeck megye közötti ukrán erőket. Hangsúlyozták: bár a médiában ez nem feltétlenül jelenik meg, az orosz erők állása különösen bizonytalan Luhanszk megyében. Valószínű, hogy a harcok ismét a Donyec-medencére fognak összpontosulni.

A gázellátással kapcsolatos kérdésre közölték, hogy jelenleg 14-15 millió köbméter gáz van a tározóikban. Ez kicsit kevesebb az eredetileg tervezett 18-19 millióhoz képest, de állításuk szerint elegendő lesz februárig. Felhívták a figyelmet arra, hogy a fogyasztás csökkent, tekintve, hogy sokan menekültek el az országból, illetve az ipar is visszaesett. Ettől függetlenül megpróbálnak további gázt és ehhez szükséges alapot szerezni.