Akár örülhetnénk is a szerepek felcserélődésének, csakhogy itt teljesen új szerepekről van szó. A mesék királylányai valahol a nők szabadságvágyát is jelképezik. Elvégre szüleik eldönthetnék, kihez menjenek férjhez. De ők válogatnak. Aki nem tetszik vagy nem állja ki a királylány számára fontos próbákat, mehet haza. Ettől válnak izgalmassá, egyedivé. Hogy nem szabad prédák, nem üzleti alku tárgyai. Meg kell őket hódítani.
Amikor a mai párkereső show egy férfit állít a középpontba (aki távolról sem királyfi), egy teljesen érdektelen, őspatriarchális szituációt teremt. A hím válogat a nőstények közül. Még csak nem is nemesi udvarban, romantikus tanyán, hanem afféle villának nevezett bordélyban.
Na, mutassátok magatokat, lányok! Húzd feljebb a szoknyád! De tüzesen nézel! Aztán ki is vagy te?
Hiába figyelmezteti magát, hogy megállj, te most párt keresel magadnak, komolyodj meg. Nem megy, mert ott billegeti magát előtte tizenkilenc bébi, kikenve, dögösre öltözve-vetkőzve. És ők is tehetetlenek. Elmondják százszor, önmaguknak, egymásnak, a kamerának, hogy szeretik ezt a kant, és vele akarnak élni, mert eljött a gyengédség, a megnyugvás, a mély párkapcsolat ideje, tyukika, jó esetben nyuszika szerepbe helyezték őket. Egyetlen dolgot kínálhatnak: a nőiségüket. Tapadj rám, te vadállat! Lehet a képletet csűrni-csavarni, személyes beszélgetéseket, randikat előállítani intimebb környezetben, alapvetően nem változik semmi. A Férfi múlatja az időt pár nővel egy vacsorán, majd odalép az egyikhez: Menjünk, szeretnék beszélgetni veled egy kicsit. Visszajönnek, egy idő után megy a másikhoz: Most veled szeretnék beszélgetni. Bordélydinamika.
Ilyen a szerkezete, aurája A Nagy Ő második évadának is a TV2-n. Érdemes-e mindezen bosszankodni, esetleg felháborodni? Hiszen tudjuk, hogy a kereskedelmi televíziózás alapfunkciója reklámok célba juttatása. Ennek érdekében a feladat annyi, hogy a néző minél tovább bámulja a képernyőt. Amit egyre nehezebb elérni, tehát egyre könnyebb megoldást kell választani. Ösztönökre, jobb esetben alapérzelmekre hatni. És minél többet nevettetni, ha másképp nem megy, csiklandozással. Így aztán hiba lenne túl szigorúan ítélkezni az itt készülő termékekről: természetes a sok bohóság, hülyéskedés, a lazaság, a 'nem kell komolyan venni'.
Ezek a párkereső valóságizék mégis fel tudják bosszantani az embert. Most épp A Nagy Ő második évada.
Képtelenség könnyedén közeledni hozzá, mert a versengő hölgyek számára ez komoly. A meghódításra váró szuperférfi, Árpa Attila, hiába igyekszik intelligensen, finom idézőjelek félmosolyaival, hangsúlyaival viselkedni ebben az agybajban, nem tehet semmit. Ezt a feladatot nem lehet ízlésesen megoldani. Akár tetszik neki (és lehet persze, hogy tetszik), akár nem, dzsentroid, lebujozó macsóvá, nők patriarchális bántalmazójává válik. Akinek fennhéjázó mustrálgatással kell végignéznie, amint tizenhat hölgy akadályversenyben gyötri magát egy vacsoráért, palánkon mászva, földön kúszva, ínt szakítva.
Itt a nő csak akkor ér célba, ha rajong uráért, szolgálja eszével, érzelmeivel, testével.
Ha mindig tudja az oldalán reprezentálni, amire épp szüksége van. Amire a jelentkezők ki is vannak képezve. Van köztük menedzser, pénzügyi tanácsadó, modell, kutyakozmetikus, fodrász, szépségterapeuta, sminktetováló, lélek- és energiagyógyász, lovász, produkciós asszisztens. Kirakják, amijük van, idomulnak, felvillanó büszkeségük, önérzetük is érzéki. Keresik a kegyet, a fogást, és eleget tesznek annak az elvárásnak is, hogy féltékenykedjenek egymásra, és üres kétmondatokban értékeljék, mi is épp a helyzet. Egyszóval, nyakig merülnek a megaláztatásban. Ezt nem jó nézni. Ráadásul halálosan unalmas is. Alig várjuk, hogy jöjjenek a reklámok. Azok legalább néha szellemesek, meg egy-két termék is lehet vonzó. A csatornának mindegy. Ő így is célba ért.
Infó
A Nagy Ő, magyar reality műsor
TV2
