Életútinterjúknál gyakran előfordul, hogy a (rég)múltról szóló részek fantasztikusak, színesek és hitelesek, ám ahogy a beszélgetés közelít a jelenhez, egyre kevesebb az őszinte szó és egyre több a panel. Ez volt az első, ami eszembe jutott A korona (The Crown) legutóbbi, ötödik évadának nézésekor. Hiába van tudatában a néző, hogy fikciót lát, a kortárs szemlélő kontrollkényszerétől nem könnyű szabadulni, ráadásul ezt nem is könnyítik meg az alkotók.
A Netflix többszörös Golden Globe- és Emmy-díjas sorozata II. Erzsébet uralkodását kíséri – valószínűleg végig - az ötödik évadban a kilencvenes évek közepéig. A szezon fókuszában a monarchia meg(nem)maradásának dilemmája áll. A királynő küzdelme a modern világgal – amit egyebek mellett egy ócska televízió nehezen elhatározott lecserélése és a sok-sok parabolaantennával fogható csatorna palotába engedése szimbolizál –, a hagyományokhoz hűtlen családi döntésekkel, így a walesi herceg válásával vagy épp önmaga és házassága elfáradásával. Mindez azonban annyira hiteltelenül jelenik meg, mintha az alkotók maguk is unták volna sztorijukat.
Az első négy évadban két fantasztikus színésznő, Claire Foy és Olivia Colman alakítja árnyaltan és felismerhetően az ifjú, majd középkorú királynőt, az utolsó szezonokra már csak Imelda Staunton jutott. Játéka éppoly unalmas, mint amilyen felszínes figurának megírták az idősödő II. Erzsébetet. A többiek sem igen tudnak fölébe nőni. Dominic Westnél úgy tűnik, mintha nem fedné egymást a magában kialakított és a sorozat készítői által elvárt Károly-kép, a Dianát alakító Elizabeth Debicki legfőbb színész eszköze pedig a szuggesztívnek szánt, alulról-oldalról felfelé pillantás.
Néha felcsillan egy-egy önálló rész reménye, amely majdnem kerek történetet mesél el. Ilyen a Romanov-család tragédiája, az áldozatok exhumálása és a Borisz Jelcinnel való kapcsolat, vagy a dramaturgiailag kilógó, mégis izgalmas Al Fayed- családot bemutató epizód. Mindez és a királynő valódi gyötrődései elegek lehetnének tíz részhez.
Peter Morgan író és alkotótársai azonban többet akartak annál, mint folytatni egy nagyon jó sorozatot: meg akarták teremteni a film idejében még bőven walesi herceg, a premier időpontjára azonban már uralkodóvá vált III. Károly image-ét. A meg nem értett, és kizárólag emiatt népszerűtlen hercegét, aki a XXI. század kihívásaira készülve küzd elmaradott gondolkodású szüleivel, a folyamatos várakozással vagy a nehéz helyzetű fiatalok esélyegyenlőségéért és a magánélet szentségéért. Nem derül ki feleségéről, a „szívek királynőjéről”, mivel érdemelte ki a titulust, gyerekei vívódnak-e szüleik válása miatt, szeretője hogyan válik egyre inkább elfogadott társává, ahogy néhány lózungot leszámítva az sem, milyen monarchiát szeretne a trónörökös.
II. Erzsébet szeptember 8-án bekövetkezett halála miatt a hatodik évad forgatása átmenetileg leállt. Szűk egy hetet szántak a királynő emléke előtti tisztelgésre, a kiszivárgott fotók szerint Diana Boszniában tett látogatásával folytatódik a Netflix sorozata. Talán kevesebb direkt üzenettel, az első évadokhoz méltó színészi alakításokkal és kevesebb csalódást okozva a Korona-rajongó nézőnek.
Infó:
A korona (The Crown)
Netflix
