Unásig ismert toposz: a fiatalok figyelmét nem különösebben vonzza a politika világa. A politika sokat tett azért, hogy ez így legyen. Az értelmét vesztett közbeszéd, a valóságtól elszakadt kommunikáció, az istent nem ismerő ellenségképgyártás, a féktelen korrupció – mint kormányzati ismérvek – nem esnek a korosztály érdeklődésének középpontjába. Persze az is furcsa ország lenne, ahol a közéleti aktivitás felfér a fiatalság kedvenc elfoglaltságainak a dobogójára.
Az oktatás ügye azonban pragmatikus kérdés: ha jól működik, értelmes és hasznos tananyaggal, pihent és felkészült pedagógusokkal, európai körülmények és nem szakadt tantermek falai között, akkor ez nagyobb eséllyel ígér boldogulást a munkaerőpiacon. Több fizetést, nagyobb mozgásteret. Nem csoda, hogy e korosztály „kiszáll tenger fájdalma ellen”. Legalábbis egy része. De vajon mekkora része?
Közöny a köbön
Szabó Andrea szociológus szerint a nagy mintás kutatások közül egy sem mutatja, hogy a magyar fiatalok politikai érdeklődése lényegesen megváltozott volna az elmúlt években. „A 2016-os mélyponthoz képest a 2020-as és a 2021-es mérések már valamivel magasabb politikai érdeklődést mutatnak, de a többség még mindig érdektelen a politikával szemben. Viszont van egy kisebbség, amely határozottan érdeklődőbbé vált – mondja a szakember. – Ha az adatokat közép-európai kontextusba tesszük, és összevetjük a V4-ekkel és a balti államokkal,
akkor a 2021-es nagy kutatás szerint a magyar fiatalok politikai érdeklődése alulról a második, vagyis a 6. helyen áll. A visegrádi országokat nézve ez a szint a legalacsonyabb. Egyben a leginkább differenciált is, vagyis nálunk a legnagyobbak a különbségek.
Az 1,7 millió magyar fiatalt nézve tehát nincs érdemi elmozdulás a politikai érdeklődésben, de akik érdeklődőbbek lettek, azok aktívabbá is váltak. Ezt látjuk most. Van egy érdeklődő rétege a fiataloknak, amely azonban egy szűk kisebbséget jelent. Azt állítom, hogy ennek a szűk kisebbségnek a megjelenése az utcán, és a kiállása a tanárokért, a szüleikért, és leginkább önmagukért, nem tudja megváltoztatni az alapszocializációs motívumokat, vagyis hogy nem érdeklődnek a politika iránt a fiatalok.”
A politikai szocializációs irodalom alaptétele, fogalmaz a szociológus, hogy az érdeklődés és a részvétel alapbeállítódása a családból származik. Ha a családok politikaellenesek vagy apatikusak, akkor abból nem tud más típusú fiatalság kijönni, mint politikailag érdektelen vagy apatikus – hacsak nem lázadó fiatalságról beszélünk, amire volt már példa a történelemben. „Eközben nem látjuk, hogy olyan nagyon megváltozott volna a családoknak a politikához való viszonya, ugyanakkor mintha a politika kifejezése változott volna meg az elmúlt időszakban. Míg a 2010-es évek közepén, még 2018 körül is, a politika kizárólag negatív kategóriákkal – hazugság és korrupció – volt leírható, addig ezen a téren mintha enyhe elmozdulást figyelhetnénk meg egy semlegesebb kategória felé. Ez hosszú távon akár a fiatalok irányába is elmozdulást hozhat. Az egyetemistákat négyévente vizsgáló, jövőre esedékes „Aktív fiatalok kutatás” ebből a szempontból fontos lesz, mert ez a korosztály lakmuszpapírként mutatja a folyamatokat az ifjúság körében.”
Az utcákon látható fiatalokat Szabó Andrea aktív, de szűk kisebbségnek látja. Ők leginkább magas státuszú, jellemzően nagyvárosi gimnáziumokból kerülnek ki. Nem tapasztalja, hogy ez a mozgalom a kisvárosokba is tömegével leszivárogna, még kevésbé azt, hogy az ennél is kisebb településeken is megjelenne. „A többség, a megmozdulásokra fogékonyságot nem mutatók pontosan lefedik a fiatalságot magát. Ők az átlag fiatalt jelenítik meg, akinek a politika nem érdekfeszítő valami. De ha belegondolunk, akkor egy tizenéves számára nem elsősorban a közéleti megnyilvánulás az izgalmas, hanem a sport, a szerelem, a szórakozás, a kultúra” – érvel a szociológus.
Kérdésünkre, hogy akkor tehát nem lehet a fiataloktól elvárni, hogy megváltsák Magyarországot, és egy demokratikusabb hazát alapítsanak, Szabó Andrea nemmel válaszol. „Sosem értettem, miért egy konkrét rétegtől várjuk a megváltást. A társadalom egészének kell döntéseket hoznia, és nem egy-egy rétegnek. A különféle csoportok közötti megegyezés tud bármilyen hatalmi változást létrehozni. 2010-ben a társadalom széles rétege döntött úgy, hogy elég volt a korábbi kormányzásból. Egy osztály, egy réteg nem tud alapvető változásokat elérni.”
Korán érő ifjúság
A korosztály értékválasztását, hovatartozását is mérik a kutatások. A 2022-es választásokkal kapcsolatos adatok azt mutatták, hogy majd minden második fiatal fideszes szavazó volt. „A 18–29 évesek között egészen pontosan 49 százalék szavazott a Fideszre, ami meglepő adat, mert nem erre hangolódott a társadalom, hanem arra, hogy a fiatalok más beállítódásúak lesznek. A kormánypárt fölénye azonban ebben a korcsoportban volt a legkisebb. Minél idősebb korosztályokat néztünk, annál magabiztosabb pozíciót foglalt el a kormánypárt.”
Kérdés, hogy a korosztálynak juttatott transzferek – 25 év alattiak szja-mentessége, a korosabb fiatalokat érintő családalapítási támogatások esetleges elapadása, vagy akár a munkaerőpiaci lehetőségek szűkülése – miként mozgatná át a fiatalok preferenciáit. A Szabó Andrea által ismert minden kutatás azt mutatja, hogy a fiatalok rendkívül pragmatikusak, és a hétköznapi világuk sokkal racionálisabb, mint ahogy azt általában gondolják róluk. „Ez egy nem lázadó generáció. Nagyon hamar próbálnak felnőtté válni. Önmaguk is ezt szeretnék, és a politikai folyamatok is erre késztetik őket, vagyis hogy mielőbb osztozzanak a felelősségvállalásban, a munkavállalásban. Ez újdonság az ’90-es és a 2000-es évek ifjúsági folyamataihoz képest. Ez egy korán érő ifjúság. Sokat tett érte a hatalom, hogy ez így legyen. Politikai szándék is volt, hogy mielőbb dolgozzanak, hiszen munkaerőhiány van Magyarországon.”
Minden korábbi válságfolyamat azt mutatta, magyarázza a szociológus, hogy a munkáltatók számára a legkisebb terhet a fiatalok elbocsátása jelenti, mert ez kevesebb fájdalommal jár, amennyiben nincs családjuk, vagy éppen csak bekerültek a munkaerőpiacra. „Ezért minden válságfolyamat idején hirtelen megugrik az ifjúsági munkanélküliség, mert őket teszik először utcára. De miután munkaerőhiány van, nem hiszem, hogy ez mélyen megváltoztatná a jelenlegi trendeket. Másik munkát találni. Ráadásul a most kilépő generációk rendkívül mobilak, nem okoz számukra problémát, mert ha a hazai piacon nem találnak megfelelő állást, akkor Ausztriában, Németországban vagy bárhol máshol megpróbálják akár ideiglenesen, akár hosszú távon. Ez is egy eltérés a ’90-es évek fiatalságához képest. A mai fiatalok már ténylegesen azt érzik, hogy az Európai Unió egy tér. Nem külföldiként élik meg, ha az életüket átteszik egy másik helyszínre. Majdnem ugyanaz, mintha itthon lennének, csak két országgal arrébb lesznek otthon. Ez egy más felfogású fiatalság, mint akár a tíz évvel ezelőtti.”
Hatástalanul
Székely Levente szociológus, a kiemelt kormányzati támogatást élvező Mathias Corvinus Collegium (MCC) Alapítvány szociológia-műhelyének vezetője szerint nincs arra vonatkozó információ, hogy a tanárok melletti tiltakozások megváltoztatják-e a fiatalság politikai értékválasztását. „A jelenlegi helyzetet nem ismerjük, az Ifjúságkutató Intézetnek legalábbis nincs olyan friss felmérése, amelyik ezzel a kérdéskörrel foglalkozna, és akár közvetetten megállapításokat lehetne tenni a fiatalok viszonyulásával kapcsolatban.
A választások után néhány héttel végzett utolsó kutatásunk szerint egyértelműen kormánypártiak az első választó fiatalok, az értékválasztásban pedig inkább liberálisak, mintsem konzervatívok, és inkább jobboldaliak, mintsem baloldaliak.
A közvélemény-kutatók azóta készült pártpreferencia-mérései nem mutatnak lényeges átrendeződést, a közölt adatok jellemzően nem olyan részletesek, hogy az életkori megoszlásokat látni lehetne. De ezek alapján is inkább a változatlanságot, mintsem a jelentős átrendeződést valószínűsíthetjük.”
Inkább baloldaliak a magyarok, de mélyült a világnézeti szakadék város és vidék közöttA korábbi politikai jellegű, ifjúsági vonatkozású megmozdulásokat vizsgálva Székely Levente egy globálisan is jelentős tematikát talált, ez pedig a klímaváltozás miatt szervezett tiltakozássorozat (Fridays for Future 2018-tól – A szerk.). A koronavírus-járvány miatt megtört lendületet azonban azóta sem tudta visszanyerni ez a mozgalom. A magyarországi viszonyok között az elmúlt egy-két évtizedben több ifjúsági jelleget hordozó politikai projekt, mozgalom, megmozdulás volt (Jobbik, Momentum, netadó elleni tüntetés), amelyek képesek voltak sikert elérni (parlamenti képviselet, törvénymódosítás). „A legutóbbi kiemelkedő, ifjúsági jellegű és oktatási tematikájú akció a 2012–13-as Hallgatói Hálózat nevéhez kötődő, és az SZFE átalakításához kapcsolódó demonstráció volt. Közös vont bennük az ifjúsági és oktatási jelleg mellett, hogy nem mutatkoztak tartósnak és nem befolyásolták érdemben a következő választások eredményét.”
Székely Levente egyetért azzal, hogy a fiatalokat általában nem érdekli a politika, azonban vannak olyan ifjúsági csoportok, akiket inkább jellemezhetünk politikai érdeklődéssel. Ilyenek például az egyetemi hallgatók. Az is jellemző szerinte, hogy bár az érdeklődés alacsony, van egyfajta racionalitás a politikai ügyekkel kapcsolatban. „Ami egyértelműen érinti őket, ott könnyebben mozgósíthatók. Magyarázták ezzel a netadós tüntetést is, az oktatásügyet azonban én sokkal összetettebb kérdésnek tartom annál, mint hogy egyértelmű párhuzamot lehetne vonni” – mondja az MCC-műhely szociológusa.
