Nem így képzelte el Emmnuel Macron Olaf Scholz múlt pénteki kínai találkozóját. A francia elnök eredetileg azt javasolta a német kancellárnak, együtt utazzanak el Kínába, ezzel is demonstrálva az Európai Unió egységét. Scholz azonban egyedül ment, amivel kivívta Párizs haragját. A kancellár pekingi villámlátogatása a vártnál több eredményt hozott, mert Kína – a maga módján – minden korábbinál hatátozottabban foglalt állást a nukleáris fegyver bevetése ellen az ukrajnai háborúban.
Ez azonban csak egy nézeteltérés volt a sok közül Berlin és Párizs viszonyában, ezért másfél hete Olaf Scholz párizsi találkozója során próbálta demonstrálni: nem került kátyúba a francia-német tengely. A kétségeket azonban nem sikerült eloszlatni, még abban sem értettek egyet, tartsanak-e egyáltalán rögtönzött sajtóértekezletet. Német részről először az a hír járta, hogy Scholz mindenképpen meg akar jelenni a mikrofonok előtt, mire az Elysée-palota kijelentette, márpedig nem lesz nyilatkozat. És nem is lett.
Az akkori párizsi munkavacsora aligha mutathatta volna jobban, mennyire döcögősen működik az Európai Unió francia-német motorja. Pedig most, a háború árnyékában különösen nagy szükség lenne arra, hogy az EU magja egységet mutasson fel. Amint Dominique de Villepin volt francia külügyminiszter fogalmazott: „A történelem e pillanatában nem engedhetünk meg magunknak egy olyan Európát, amely nem egységes és nem erős.”
Annyi nézeteltérés merült fel a két ország között, hogy már a kérdés inkább az, melyek azok a területek, amelyeken egyáltalán működik Párizs és Berlin együttműködése.
A két politikus közötti kapcsolat sem olyan, mint egykor Macron és Angela Merkel között volt, a francia elnök és az előtő német kancellár szinte naponta váltottak egymással SMS üzeneteket. De ez már a múlté, Scholz nem avatja be a döntéseibe Macront, amit utóbbi rossznéven is vesz. Figyelmeztetett is arra: „sem Európának, sem Németországnak nem tesz jót, ha elszigetelődik." A Le Figaro szerint „nyilvánvaló”, hogy Scholz és Macron nem kedveli egymást.
Hogy a francia elnök mennyire elégedetlen a két ország politikájának alakulásával, jelzi, lemondták a az október 26-ra, Fontainebleau-ba tervezett francia-német minisztertanácsi ülést. Nem véletlen tehát, hogy Macron és Scholz épp e napon találkozott, a kancellár vizitje egyfajta tűzoltásnak tekinthető. Akadnak azonban olyan vélekedések is, amelyek szerint Macron szándékosan felnagyítja a két ország közötti gondokat. Sébastien Maillard, a Jacques Delors Intézet igazgatója a Le Monde-ban annak a véleményének adott hangot: „Macron Berlin elszigetelésére és a helyzet dramatizálására törekedett, hogy Németországot mozgásra bírja”. Szakértők szerint nem is volt ez rossz lépés részéről, mert a német kancellár végül belement abba, hogy uniós szinten vizsgálják meg a gázárak korlátozásának mechanizmusát, amit korábban elutasított.
Ettől függetlenül Scholz egyes lépései azt sugallják: Berlin mindenekelőtt saját érdekeit tartja szem előtt, és nem Európáét. Macron nincs egyedül ezzel a véleményével. Lengyelország szüntelenül bűnbakként állítja be Németországot, bár a németellenesség a lengyel kormánypártot, a Jog és Igazságosság (PiS) mindig is jellemezte. Mateusz Morawiecki különösen élesen bírálta a német kabinetet 200 milliárdos csomagja miatt: ennyivel kívánják enyhíteni a magánfelhasználók és a vállalatok energiaterheit, ami óhatatlanul előnyösebb helyzetbe hozza a német vállalkozásokat az állami támogatásokkal. Kaja Kallas észt miniszterelnök pedig úgy fogalmazott: „Remélem, Németország megérti, hogy 27 tagállam vagyunk, és ha mindegyik csak magára gondol, akkor a közösség egésze veszít”.
A 200 milliárdos csomag ügye Párizsban is kiverte a biztosítékot különösen azért, mert Scholz nem csak a francia kormányt, hanem az EU-t sem avatta be terveibe.
„Németország gyakran egyedül hozza meg döntéseit. Német szokás, hogy a közvetlen érdekeit helyezi előtérbe, miközben az adott kérdés az európai érdekekkel kapcsolódik össze” – panaszkodott Nathalie Loiseau volt francia Európa-ügyi miniszter, bár e kijelentésével aligha értenek egyet Berlinben.
Németországban is akadnak olyan hangok, amelyek szerint a Párizsból érkező bírálatok jogosak. Anton Hofreiter, a német Bundestag Európa-ügyi bizottságának elnöke a Le Monde-ban kifejtette: abban nincs semmi különös, hogy egy állam a saját érdekeit tartja szem előtt, „ám problematikus, ahogyan ezt ma teszi, valódi kommunikációs problémáról beszélhetünk”. Hozzátette, "Németország nem lehet határozott a partnereivel szemben, amikor gazdasági érdekeinek védelméről van szó, és megengedő, amikor az Európai közös érdekeit, például a jogállamiságot kellene megvédeni. Berlin az elmúlt években gyakran tanúsított túlzott engedékenységet e téren Orbán Viktor magyar miniszterelnökkel szemben” – hangoztatta a Zöldek politikusa.
Brüsszelben Scholz diplomáciai képességeit hiányolják, példaként említve elődje, Angela Merkel tárgyalási készségét, hiszen folyamatos egyeztetésben állt az európai partnerekkel, akár személyesen beszélt velük, akár SMS-ben kommunikált. „Scholznak jobban meg kell értenie, amit Berlinben tesz, annak következményei vannak az EU-ban. Ebből a szempontból túl keveset tesz, és ez valóban aggodalomra ad okot" - mondja Luuk van Middelaar holland történész és filozófus, aki szerint "nem annyira Németország elszigeteltsége a kérdés, mint inkább az, hogyan lehet együtt élni az új Európában", miközben az ukrajnai háború arra kényszeríti Párizst és Berlint, hogy „együtt kezeljék az 1989 óta legnagyobb kontinentális sokkot".
A háború óta éleződött a konfliktus
Európa súlypontja a háború kitörése óta Európa keleti és északi része felé tolódott el, azon országok felé, amelyek mindig is elítélték a Putyin rezsimje által jelentett fenyegetést. Franciaország és Németország viszont előzőleg megengedőbb volt Oroszországgal szemben. Ez eleve védekezésre kényszerítette a két államot. A német-francia ellentétek így különösen az Ukrajna elleni háború kitörése óta erősödtek fel, Párizs szerint Berlin azóta különösen a saját érdekeit tartja szem előtt. Németország azonban nem érzi jogosnak a bírálatokat.
Melyek a legnagyobb vitatémák?
ENERGIAÜGY Berlin szeptember 29-én bejelentett 200 milliárd eurós támogatási tervet dolgozott ki, amely az energiaterhek enyhítését szolgálja. Párizst az irritálta, hogy erről csak a sajtóból értesült. Berlin szerint álságos a franciák hozzáállása, mert ők is hoztak hasonló intézkedést. Franciaország azonban képtelen ekkora támogatást biztosítani. Párizs különösen aggódik a német vállalatok energiaár-támogatási mechanizmusa miatt, hiszen az állami támogatással a német cégek versenyképességét növelik, amely kisebb a francia vállalatokénál. A német támogatás mechanimusa tisztességtelen versenyhez vezet, vélik a franciák.
Ami a nyersanyag árát illeti, rövid távon Németország nem akarja európai szinten maximálni a gáz árát. Hosszabb távon Berlin, a koalícióban részt vevő Zöldek által ösztönözve, hallani sem akar az atomenergiáról, és mindent megtett azért, hogy ezt az energiaforrást kizárja az Európai Bizottság zöld taxonómiájából. Három atomerőmű üzemeltetési idejét csak ideiglenesen hosszabbította meg a kormány. Ellentétes a két kabinet véleménye a Midcat nevű gázvezetéket illetően is. Ez Spanyolországon keresztül, Franciaország érintésével szállítana nyersanyagot Németországba, Macron elnök azonba hevesen ellenzi a felépítését, mivel nem akarja, hogy hazája tranzitállammá váljon: Párizs energiát akar exportálni.
FISKÁLIS POLITIKA Franciaországnak nagy szerepe volt a koronavírus negatív gazdasági hatásait enyhíteni hivatott, összesen 750 milliárd eurós uniós helyreállítási alap létrejöttében, s abban, hogy Berlin végülis belement az EU-szintű hitelfelvételbe, amit korábban elutasított. Berlin azonban további adósságot nem kíván felvenni, úgy véli, nincs szükség erre az ukrajnai háború következményeinek enyhítésére. Míg Franciaország adóssága a GDP 113%-ára emelkedett, addig Németországé továbbra is 70% körül van, ami nincs messze van a stabilitási paktum 60%-os céljától, Hároméves felfüggesztés után 2023-ban lépnek ismét hatályba a stabilitási paktum szigorú előírásai.
ŰRKUTATÁS A francia-német kapcsolatok több mint ötven éve tartó pillére, az űrkutatási együttműködés sem mentes a feszültségektől, írja a Le Figaro. Az űrkutatási miniszterek 2019-es találkozóján, amelyen az Európai Űrügynökség (ESA) következő három évre (2019-2022) szóló költségvetéséről szavaznak, Németország 3,29 milliárd euróval először lett a legnagyobb befizető. Erről az utolsó pillanatban döntöttek, megkerülve és nem tájékoztatva az addigi legnagyobb befizető Franciaországot (2,66 milliárd). Tavaly Berlin hónapokig elutasította azt az elképzelést, hogy európai támogatási mechanizmust hozzanak létre az Ariane 6, az Ariane 5 rakéta utódjának Párizs által támogatott üzemeltetésére. Hosszas tárgyalások után 2021. július 21-én megállapodás született Franciaországgal e mechanizmus mellett.
VÉDELMI POLITIKA Olaf Scholz kancellár nem sok ügyet vet Macron védelmi projektjére. Párizs üdvözölte a németek ígéretét, hogy többet fordítanak a védelemre, de csalódott volt, amikor Berlin az Egyesült Államokhoz fordult hadiipari felszerelésért, és Washingtontól kíván beszerezni F-35 vadászrepülőgépeket, s nem az európai (azonbelül is a francia) hadiipart részesíti előnyben.
