„Én ebben a háborúban maximálisan Oroszországot támogatom.” Ezt akár Orbán Viktor is mondhatta volna, ha egyszer az igazat, csakis a színtiszta igazat mondaná. De a bűvész nem beszél a mutatványáról, hanem csinálja. Oda is lenne legott a széles néptömegek jegeces áhítata, ha lehullana a lepel, előkerülne egy csomó kettéfűrészelt ember és csontsovány nyúl (vö. a nyúl mint fideszes címerállat, és mint Ige), miközben a kormányfő a térdére ültetné a helyi Fidelitast, és elmesélné neki a tokaji szőlőtőkék, a 2006-os székházostrom vagy a hatvanpusztai uradalom igaz történetét. Amíg erre várunk (időnk, mint a tender), beavathatjuk a nyájast, hogy az ex-KGB-s pszichopata népirtó csodálója nem más, mint Georg Spöttle. Neki aztán van vér a pucájában ahhoz, hogy kimondja, ami több mint nyolc hónapja csiklandozza az átlagos nemzeti-keresztény-jobboldali cserepes ajkait, és jobb híján folyékonyan káromkodik helyette lovagkereszttel súlyosbítva, vagy a tiltakozó pedagógusokat és diákokat szörnyetegezi. Spöttle az állítólagos kelet-ukrajnai oroszellenes gyilkosságokkal magyarázza, miért kéredzkedett oda Putyin hátsójához, de lehet, hogy csak túl sok Origót olvasott. Amint a 444 kivesézte, a kormánypárti förtelem már szabályos cikksorozatot szentelt Zelenszkij gyalázására, és hangzatos ujjongással ad hírt az oroszok sikereiről. Ez pedig, az ilyen irányított hírközlés akkor történhetne meg Orbániában az állampárt jóváhagyása nélkül, amikor Kirill pátriárka elkölti az utolsó dollárját is BigMac-ra.
Mint ahogy az sem hihető igazán nekifutás nélkül, amit Magyar Levente, a külügyminisztérium parlamenti államtitkára mondott a Telexnek arról, miért vakarózik oly nagyon a magyar Parlament Svédország és Finnország NATO-csatlakozásának megszavazása fölött. (A 30 tagállamból 28 már ratifikálta a szerződésmódosításokat, amelyek jóváhagynák a két ország NATO-tagságát, és 24 nemzet már egy hónapja letétbe helyezte az erről szóló papírokat Washingtonban – a semlegesség státuszába vetett több évtizedes hitet amúgy éppen Putyin háborúja törte meg.) „A parlamentnél van a labda, a kormány elvégezte a feladatát, a kormány nem sürgetheti az országgyűlést, amelynek asztalán egész ősszel „nagyon jelentős témák” vannak” – ezt sikerült elmondania Magyarnak harsány nevetés nélkül. Emlékezzünk meg csendben, hogy a parlament 135 bátor embere akár vakon is (sőt, csak úgy) 19 ezredmásodperc alatt megszavaz mindent, amit a kormány elibé tol, és csak azért tart ilyen sokáig, mert előtte be is melegítenek, nehogy meghúzzák a gombnyomóizmot. A kormány és a parlament között ez idő tájt a világon semmi lényegi különbség nincs. Tehát Magyar vagy tájékozatlan, vagy kedve szottyant egy kis mókázásra. Amint Zsigmond Barna Pálnak az azonnali kérdések órájában, amikor is azt a gyilkos keresztkérdést tette föl Gulyás Gergely miniszternek, hogy „a baloldal valóban dollárért árulja-e Magyarországot?” Ha csak egy ismérvet akarnak megtudni arról egész életünkben, amiből mindenhol és mindenkor megneszelhetik, hogy vajon jó helyen járnak-e, avagy sovány malac vágtában meneküljenek elfelé, akkor ez legyen az. Ahol a parlamentben a kormánypárt a kormánypártot kérdezi, ott nincs tovább. Régóta megy ez, de tanuljunk meg nap nap után rácsodálkozni. Ha nem tesszük, nekünk annyi.
De mennyi is? Például: a pedagógusként végzettek több mint fele más pályán helyezkedik el a nagy munkaterhelés és az alacsony fizetése miatt. Ez is szerepel abban a nyílt levélben, amelyben neves közgazdászok, volt miniszterek és egyetemi tanárok az oktatási rendszer átalakítására és a bérrendezésre szólították föl a kormányt. Határozottan elítélik, hogy a kormány a béremelés nagyobb mértékét az uniós forrásoktól teszi függővé. „Ez a társadalom félrevezetése. A magyar költségvetésben arra van forrás, amire Orbán Viktor és adminisztrációja költeni akar” – hangsúlyozták. (Félrevezetés: lásd, mint fent, akarás: lásd bármerre, amerre nézel.) Az is meglehetősen kellemetlen hír, hogy az elmúlt tizenkét évben 50-ről 650-re emelkedett a betöltetlen háziorvosi praxisok száma, és az orvostanhallgatóknak csak öt százaléka készül erre a pályára. Belátható időn belül minden második ember ellátatlan lehet. Ezzel statisztikailag utoléri a valóság azokat is, akik az egészségügy lerohasztásához szavazataikkal asszisztáltak: a fideszeseket. Persze, a többségük már olyan durván megszedte magát, hogy akkor látott háziorvost utoljára, amikor a farháta közepét.
És akkor pár vidám szót még a stílusról! Orbánék kedvenc dél-amerikai esőerdőnyüvője, bizonyos Jair Bolsonaro máig nem ismerte el, hogy alul maradt a brazil elnökválasztáson. Az emiatt lángba borult országa érdekében, nagy duzzogva napokkal később annyit tett, hogy megszólalt, és nem vitatta az eredményt. Emlékezhetünk bizonyos D. J. Trumpra, aki majd két éve nem elnök már, de a mai napig nem esett ki jelentős ajakberendezésén, hogy „basszus, Joe, nyertél”. De még egy bocsánat sem azért, hogy a Capitoliumban emberek haltak meg miatta.
Az igazság súlya olykor akut szájzárt okoz, mi csak tudjuk, nagy igazmondó vezette magyarok.
