Magyarország miniszterelnöke nemrég Németországban vendégeskedett, és alaposan elborzasztotta őt a szociális ételosztásokon sorban állók és az utolsó szál ruhájukkal tüzelő, csupasz emberek látványa, ezért azt jósolja, a következő évtizedekben tömeges menekülthullám indul majd hazánkba Nyugat-Európából. Azért is célország leszünk, mert mi szembemegyünk a minden európai értéket összekulimászozó multikulturális árral, és elutasítjuk a brüsszeli (szankciókat) szaloncukrokat, különösen a trópusi zseléset és a mákos mentolosat. Magyar szalonba magyar szalonna és szalontüdő való, nem tutti-frutti szalon-íz.
Meg sem lepődtünk, hogy a nemzeti ünnepen részben a „brüsszeli magaslesnek” címzett miniszterelnöki beszédbe még a föld is beleremegett Zalaegerszegen. „Felhívom a figyelmüket, hogy vidéken is élnek emberek” – mondta bájosan Gulyás Gergely kormányzati ismeretterjesztő az újságírók érdeklődésére, hogy miért éppen (Alaszka) Zalaegerszeg. A vidéken élőkön kívül ezt eddig tényleg senki sem sejthette. Majd bővebben is kifejtette: vidéken többen élnek, ezért időnként nekik is tarthat megemlékezést a miniszterelnök. Ennyire egyszerű. Véletlenül sem a több tízezresre duzzadt budapesti tömeg elől szökött a Mindszentyneum avatására, amit a nemzeti ünnep lebonyolításáért felelős operatív törzs gondosan körbekordonozott, hogy ne is futhasson össze tanárral, szülővel vagy olyan szókimondó diákkal, mint Pankotai Lili, akit most egy fél ország éltet, a másik fele meg ócsárol.
Pankotai Lili: Nem tudom, mit tudnék ezen megbánniA válogatott keresztény-konzervatív véleményformálók hajszálra ugyanazt csinálják, amiért pár nappal korábban Sebestyén Balázst és Vadon Jánost erkölcsi hányingerükben elítélték: egy gyereket bántalmaznak nyilvánosan, gátlástalanul, a velük együtt röhögő saját közönségüknek. Csak ők épp nem kérnek elnézést, mint rádiósok, akik akár a saját feltámadó szégyenérzetük miatt, akár az anyacsatorna utasítására, de megtették.
Eleve Hoppál Péter szerint a baloldal rendezi „amerikai pénzből” a tanártüntetéseket, ezt pedig MZP-től hallotta. Már ezért rendesen meg kell fizetni a tanárokat, különben egyre többen kényszerülhetnek olyan abszurd politikai pályára, mint a kábelcibáló karnagy, volt iskolaigazgató, aki havi 3,3 milliós fizetésből folytathat agresszív tanárellenes propagandát (kérjék el Brüsszeltől a béremelést!), miközben a felesége is tanár.
A GKI kiszámolta, a pedagógusbérekről rendelkező törvényhozók keresete már az idei fizetésemelésük előtt is négyszerese lehetett a tanárokénak, és csurran-cseppen nekik még pár millió mellékes a közalapítványok kuratóriumi tagságából is. A győri egyetemtől mások mellett Szijjártó Péter, Tarlós István és a fideszes polgármester Dézsi Csaba András is havi másfél milliós apanázst kap. Az 5,2 millió forintos jutalma „35 év szolgálatért” ehhez képest smafu. És akik emiatt támadták, beleértve az ellenzéki képviselőket és az újságírókat, szerinte „proli gondolkodású sutyerákok, baloldali, liberális bunkók”. Igazi keresztény honatyához méltó gesztus – már az, hogy a pénzt egy alapítványnak ajánlja fel, nehéz döntés lehetett, reméljük, utaláskor a közleménybe már nem ír semmit.
Eközben nettó 111 millió forintot költ Belváros-Lipótváros Önkormányzata három fa elültetésére
– tudta meg az rtl.hu. Szentgyörgyvölgyi Péter polgármester nem hallhatott még a pogácsastopról – jó, a fákat korábban rendelték, de hát sose volt ez kevésbé eszelős összeg, még ha az örökké termő fát hozatják is át a Misi Mókus kalandjaiból a Szomory Dezső térre, kisbolygó méretű földlabdával. Ahogy Szalay-Bobrovniczky Kristóf luxusminiszternek is elfelejtettek szólni, most már ne taxizzon honvédségi géppel, mert nem veszi ki jól magát ilyen válságban, amikor jövőre kevesebb pénz jut még az MTVA-nak is. Szám szerint 126,6 milliárd forint, az idei 130 milliárd helyett. Az ember el se hinné, mennyi pogácsa fogyhatott ott!
„Kell a pénz a rezsire? Adj vérplazmát!” – hirdeti reklámplakátokon egy egyelőre a neten is láthatatlan cég. Kis szerencsével azok is maradnak, noha ízléses reklámjuk bejárta a sajtót, már itt tartunk, a magyar emberek a vérükkel fizethetik ki a most nagyvonalúan megkonzultált brüsszeli szankciók árát. Szijjártó Péter úgy értesült, Brüsszel már azt követeli tőlünk, „vészhelyzet esetén a Magyarország által, a magyar adófizetők pénzéből vásárolt, a magyar földgáztárolókban eltárolt és a magyar emberek fogyasztására tartalékba helyezett földgázt adjuk oda másoknak”, szolidaritás címén. Nyilván nem ingyen kérnék, és abban a pillanatban, hogy a kormány kiszagolná az üzletet, beindulna a propaganda, hogy mi mentjük meg egész Európát a fagyhaláltól. És miért lennének ők rosszabb vevők, mint szerb szomszédaink, akiknek ugyanebből a magyar… magyar… magyar (orosz) gázból tudtak eladni nemrég 500 millió köbmétert?
Példátlanul súlyos büntetést kért az ügyészség (biztos még nekik is remegett a pennájuk) Völner Pálra és Schadl Györgyre: ők a jogállamisági eljárás eddigi legillusztrisabb „áldozatai”, miközben lelki szemeink előtt látjuk, egy napot se fognak ebből leülni, és az ügyvédi irodából majd egy kolléga üti rá a pecsétet az általuk szerkesztett okiratokra (vö. Völner most is praktizál), de ne legyen igazunk. Legalább „idő előtt” teljesítettük a nettó brüsszeli zsarolás mind a 17 pontját, noha Navracsics Tibor figyelmeztetett, ha most engedünk a túszejtőknek, mi leszünk Pelikán elvtárs, akitől egyszer majd kérnek valamit.
Fontos dolgok ezek, de nem lényegesek. Ami lényeges, hogy hétről hétre hosszabb az élőlánc a tanárok mellett. És aki beáll, legalább arra az időre úgy érezheti, milyen jó hely ez a világ. Ideje cselekvő erőt meríteni a veszteségeinkből – gondolok Kabai Lóránt elvesztésére is, akit ismertünk és szerettünk, egy volt közülünk, s most ez a hatalmas energia feloldódik a mindenségben –, mert ha mi itt és most nem tudjuk megtartani egymást, minket sem fog senki, mikor a kis szívünk a semmi ágán hangtalan vacog.
