– Sok éve hanyatlik az oktatás ügye. Melyik volt az a pillanat, amikor betelt önnél a pohár?
– Én egy türelmes tanárember vagyok, aki – és ez itt most a politikusok ellen vetett indulatom szimbolikája is – a nehezen tanuló gyerekekhez sokféle módszerrel próbálom eljuttatni a tudást és a viselkedéskultúrát. Már mindent végigjátszottunk a hosszú évek alatt, próbálkoztunk petíciókkal, tárgyalásokkal, sokféleképpen jeleztük, hogy baj lesz. Nekem nagyon fáj, hogy a Fidesz történelmi lehetőséget szalasztott el, pedig csodát művelhetett volna az oktatással, hogy az országunk szárnyaljon. Ehelyett szétforgácsolta az oktatást. Amikor a sztrájkjogot kezdték nyirbálni, és a még elégséges szolgáltatásként többet kívántak, mint amit ők adnak az oktatáshoz – vagyis a kormány nem teljesíti a kötelező feladatát –, akkor elszakadt a cérna. A Tanítanék Mozgalom februári megmozdulásának másnapján bementem az igazgatómhoz és elmondtam, hogy holnaptól polgári engedetlenségbe kezdek. Hiszek a „fecskeségben”, igenis, egy fecske is csinálhat nyarat. Meg kell mutatnunk, hogy nincs hatalmuk fölöttünk.
– A gyerekeknek is nehéz időszak ez, de felnőttek a feladatokhoz, sokkal inkább, mint a felnőttek. Milyen érzésekkel figyeli őket?
– Többféle érzelem van bennem. Általános iskolában tanítok állampolgári ismereteket és alapjogokat. Olykor felhördülnek a gyerekek, hogy ez máshogy van a valóságban! Akkor elmondom, hogy azért tanuljuk mindezt, hogy vizsgálni tudjuk a valóságot. Vigyázok, hogy ne politizáljak az órákon. Bocsánat a kifejezésért, de nekem a „bunkó Orbán” nem oké a közéletben. Nézzük meg, hogy ő vagy bárki más mit mondott. Megpróbálok az érzelmektől ellépni az érvelésig, és kérem, hogy ne ereszkedjünk olyan mélyre, ahová a felnőttek gyakran eljutnak a politikai vitákban. Én ennyit tudok tenni az általános iskolában.
– A tiltakozásokat már érettebb fiatalok, középiskolások szervezik. Velük mi a helyzet?
– Szeretik azt mondani róluk, hogy megvezetettek, és hogy lázítják őket – középiskolában kezdtem a pályámat, a gyerekem is középiskolás, sok időt töltök ezzel a korosztállyal –, de ez kicsit sem igaz. Miért gondolják, hogy ezek a maholnap felnőtt fiatalok ostobák vagy manipulálhatók lennének? Tökéletesen látják, hogy nem tudnak az érettségire szaktanárral készülni, ellenben van egy csomó elpazarolt órájuk. Egy sor dolgot nem kapnak meg, amit meg kellene kapniuk a „társadalmi szerződés” szerint. Lépcsőfordulóban ugrálnak testnevelésóra címén, tele vannak hibákkal a tankönyveik, korszerűtlen a tananyag, nem segíti őket a világuk megértésében. Ezek a gyerekek vagy fiatal felnőttek nem hülyék. Sajnálom, hogy ezt kell csinálniuk, másrészt örülök neki, mert demokráciát tanulnak, gyakorolnak. A rendszerváltás nekünk nem sikerült, azt hittük, elég megcsinálnunk, és kipipálhatjuk. De nem. A demokráciára vigyázni kell. Gondozást és ápolást igényel, akár egy élőlény, és ha beteg, akkor gyógyítani kell. A gyerekek ezt most megtanulják. Minden fórumon, ahol lehet, bocsánatot kérek tőlük, hogy mi ezt elrontottuk. Hagytuk, hogy így legyen.
– A magyarok többsége egyetért a tanárokkal, mégis hatalomban tartja az oktatást leromboló kormányt, és a rezsicsökkentésre szavaz. Miért?
– A rezsicsökkentés kacagtató átverés. Ha valaki nem gondolkodik, akkor ezt helyezi előtérbe. Vannak pillanatnyi és hosszú távú érdekeink, de aki nem tudja kifizetni a rezsijét, annak ez a legfontosabb. Az oktatás kérdésére nincs Advil Ultra, ami húsz perc múlva hat. Ha ma mindent megcsinálnánk, bért emelnénk, tanszabadságot teremtenénk, rendbe hoznánk a romos iskolaépületeket, eltörölnénk a retrográd Natot, XXI. századi tananyagot írnánk, elegendő informatikatermet építenénk, akkor is legalább tíz évbe telne, amíg megéreznénk, hogy valami jó dolog történt. Lassan mozgó, hatalmas hajó az oktatás, komótosan mozdul. Viszont, ha nem mozdítjuk el, akkor menthetetlenül zátonyra futunk. A rezsi és a létfenntartás ennél kétségtelenül húsba vágóbb probléma. Másrészt sok szülő azt gondolja, hogy ha beviszi a gyereket egy épületbe, ahol egy 18 évét betöltött átveszi tőle, akkor az ő gyereke iskolába jár, de a tartalmi részét nem érti. Márpedig, ha például nincs fizikatanár, akkor nem lesz űrkutató – űrkutatási hivatalunk persze lehet, csak légüres térben létezik. Nem tanulnak alapokat a gyerekek. A természettudományos tárgyak állapota katasztrofális.
A bölcsészettudományok területén is azt látom, hogy egyre nehezebben oldanak meg bizonyos feladatokat a gyerekek, egyre szegényesebb a szókincsük, egyre több az SNI-s fiatal. Rendszerszintű a probléma. A támogató szervezetek, szakszolgálatok túlterheltek, mert ott is kevesen vannak.
– „A gyermek, a család az első” – a szavak szintjén. De akkor hogy is van ez?
– A mi kis „őrhelyeink” és „közjószágaink” (idézetek Orbán Viktortól – A szerk.) szemmel láthatóan a legfölöslegesebbek. A családcentrikus és családvédő kormány valójában elhanyagolja a gyerekeket. Ez a XIX. század, amikor a gyerek az utolsó a sorban. Miközben ők a legfontosabbak, a legféltettebb kincseink. A jövőnk, az ország jövőjének a zálogai. Talán így érthető, miért merek beleállni a tiltakozásba. Nincs vesztenivaló idő.
– Miért mozdulnak ilyen nehezen a tanártüntetések?
– Azért, mert a mi „munkadarabjaink” nem élettelen tárgyak, hanem élő emberek egyéni sorsokkal, egyéni családi hátterekkel, tanulási nehézségekkel, lelkiállapotokkal. Minden egyes nem tanítással töltött nappal az ő idejüket vesztegetjük. De ezt erkölcstelenség arra használni, hogy zsaroljanak bennünket, és a hivatástudatunkra apellálva tovább éheztessenek minket megalázó fizetésekért. Ennek változnia kell. Drukkolok, hogy békésen történjen az átmenet. De kell az átmenet.
– Mit veszíthet az ország hosszú távon az oktatás elhanyagolásával?
– Oktatáskutatók leírták, hogy akik a PISA-felméréseken rosszul teljesítenek, azoknak tíz év múlva nem lesz munkájuk, mert robot fog dolgozni helyettük. Már ma sem a csavarhúzóról szól a gyári munka, hanem a robotikáról. Mi lesz ezekkel az embertömegekkel, ha elavult tudással engedjük ki őket a közoktatásból? Ezért kell beleállni a tiltakozásba. Bűn hallgatni. Bűn félteni a mindennapjainkat. Persze, én is félek, mi fog velem történni. De üljünk már jó irányba azon a lovon! Nem felülről kell minket taposni, hanem meg kell hallani, hogy baj van, és meg kell oldani a problémákat. Most a rendszer fölülről tapos a fejünkre, ha meg merünk szólalni. Viccesen azt szoktam mondani: engem ne fenyegessen senki, öreg vagyok én már ehhez! Nem fogok megijedni. Én jót akarok! Azt akarom, hogy az oktatás rendben legyen, emeljük ki a napi politikából! Persze, van politikai állásfoglalásom, ami érthető, hiszen tizenkét év történelmi lehetőségét szalasztotta el a Fidesz. Az oktatás több ennél. A fideszes szülő gyerekét ugyanúgy egy korszerűtlen oktatásból engedjük ki, és ugyanúgy nem fog tudni magával mit kezdeni. Mert túlterheltek vagyunk, nincs szaktanár – hadd ne soroljam! A tényeket unásig ismeri mindenki.
– Van remény arra, hogy megváltozik a kormány alapállása? Hiszen a szlogenek szerint Brüsszel és az ellenzék miatt nincs bérrendezés. Mikor hagyhat fel a cinizmussal a hatalom?
– Amikor az éhezők kimennek az utcára. Akik nem tudnak rezsit fizetni, nem tudnak enni. Akkor rá fognak jönni, hogy a felháborító bombás plakátok és a Brüsszelben és idehaza elmondott kettős kommunikáció tarthatatlan. Ha van eszük, előbb fordítják meg a dolgot. Sok tüntetésen jártam, pakoltak már le a hídról kedves, szimpatikus rendőrök. Ők is értik, mi a tét. Nekik csak egyszer kell megfordulniuk a tömegek előtt, megmutatva, ki mellett állnak valójában. Szerencsés esetben békés forradalom történik, és nem várják meg, hogy éhezők is kimenjenek az utcára, mert ekkor megjelenhet az a gárda is, amely indulati síkon kezel mindent. Ha a forradalmakban elszabadul az indulat, ott baj van. Nagyon nem szeretném ezt. Azt szeretném, hogy lássák be, analfabéták voltak a kormányzáshoz! Kommunikálni tudnak, a propagandához értenek, de nincsen erkölcs, valódi tartalom a szövegek mögött. A jogérzékelésünk és az igazságérzetünk között sírnivaló a szakadék. A kommunikáció és valóság között is. Hiányzik a morál a társadalomból – illetve nem is onnan, mert rengeteg a jó érzésű ember, és hangsúlyozom, a fideszesek között is.
– Néha erőfeszítésbe kerül ezt feltételezni, de muszáj.
– Engedjük el ezt, mert az oktatást, az egészségügyet és még számos szakágat ki kell emelni a napi politika mocsarából. Nem lehet négyévente rugdosni őket, hol erre, hol arra, mert nem jutnak sehová. És megállni annyi, mint lemaradni. Az elmaradt zöldpolitika eredményét is most látjuk élesen, az erős energiafüggőségben. Tizenkét év lett volna rá, de ez a kormány nem tud kormányozni. Olyanok, mint egy galeriben a pimasz fiúk, akiknek a humorát, a frissességét öröm volt látni egykor a begyöpösödött Kádár-rendszerből felnövőknek. De kimutatták a foguk fehérjét. Ugyanoda esünk vissza. A Kádár-kor legrosszabb fejezeteit éljük meg.
– Sokak szerint szándékosan rombolják le az oktatásügyet, hogy vezethető alattvalókat neveljenek. Jóhiszeműséget nem lehet feltételezni?
– Álljunk meg egy pillanatra: erkölcstelen eszközökkel akarnak új középosztályt teremteni? Túlárazott projektekkel, közpénztelenítéssel? Az új elit nem arról szól itt, hogy ha elég sok pénzük összegyűlt, akkor foglalkoznak a közjóval. Az ember az egyetlen kényszeres evő állat, aki nem érti, hogy ha van hat autója, akkor is csak egyet tud egyszerre egy fenékkel megülni. Ez egy kényszeres evő hatalom. Olyan emberekkel, akikkel elszaladt a ló. Akik nem tudnak parancsolni az éhségüknek. Megrészegültek a hatalomtól. Torzó lett belőlük. A diktátoroknál ezt éljük meg. Nem tudok jóhiszeműséget feltételezni. Ez a kormány értelmiségellenes. Lesüllyeszti az embereket, hogy ne tudjanak hosszú távon gondolkodni. Minél tanulatlanabb valaki, annál inkább Fidesz-támogató a statisztika szerint. Idáig jutottunk. Napról napra élnek az emberek. Miközben látványberuházásokkal öntik a pénzt. Az a mázlijuk, hogy el sem tudják képzelni az emberek, mennyi pénzt tüntettek el. Az egészségügy és az oktatás leépítésével befogható szájú szolgákat képeznek. Mert túl akar élni mindenki. A hatalomban lévők gyermekeinek jut magániskolára is. Kettéhasítják a társadalmat, akár a feudális rendszerben, vannak az urak és a jobbágyaik. Jóindulatot akkor tudnék feltételezni, ha nem mondanák cinikusan, hogy például Orbán Viktor azért ment Zalaegerszegre 23-án, mert vidéken többen vannak, végül kordonokkal kerítették el a regisztráltakat. A számonkérés lehetősége elől kell futnia a vezető rétegnek. Az egzisztenciájuk veszhet.
– Felkészült a karaktergyilkosságra?
– Ez nagyon vicces. Ismét az lesz, mint a Facebook-képem kapcsán megjelent a Mandineren, hogy az LMBTQ-lobbi áll a tanárok elégedetlensége mögött? A fotó farsangkor készült, ahol hippinek voltam öltözve. Ráadásul egy ezeréves, szivárványszínű átmeneti kabátom van. A lobbihoz semmi közöm, de elfogadó ember vagyok, és nem hiszem, hogy bárkit ezen az alapon kellene megítélni. Azt mondják majd, hogy politizálok, és a tanárok ellenzékiek? De be kellene látni, hogy ez a téma sokkal több a politikánál. Társadalmi konszenzus kell az oktatásban, hogy az ágazat normálisan működhessen, közös megegyezés. Ezért sem szabad központosítani.
– Mi az, amit idő vagy pénzügyi tehetség hiányában nem tud megengedni magának?
– Szenvedélyes szerelmese vagyok a színháznak, és egyre kevesebb jut rá. Régen hetente legalább egy előadásra elmentem. A lányom színházcsináló szeretne lenni, neki is egyre nehezebb megadni a lehetőségeket. Régóta nem vásárolok új ruhákat. Imádom a könyveket, és szakomból adódóan sok ifjúsági regényt is olvasok. Ezeket is egyre nehezebb megvenni. Egyre nehezebben jövök ki a fizetésemből. Tanítási időszakban négy-öt órákat alszom. De már ötvenöt éves vagyok, és nagyon elfáradok. Nem bírom úgy, mint régen.
– Miért adott még kétnapos határidőt a hatalomnak?
– Azért, hogy legyen idejük érdemi reakcióra. Egyébként látok biztató jeleket. Beszédes, hogy képesek voltak több tízezres tüntetéseket elhallgatni. Maruzsa Zoltán és Pintér Sándor jó ideje csendben van. Nem mernek szólni. Ez egy pozitív jelzés. Várom, hogy talán történik valami. Ahogy nem tudjuk előre pontosan, mikor van az a nap nyáron, amikortól egy adott évben már kizsákmányoljuk a Földet, úgy azt sem észleljük, mikor van az a fordulónap, amikortól nem tudjuk visszafordítani, hogy egy végzetes diktatúrába érkezzünk. Már jeleztem az iskolám felé a polgári engedetlenséget, de ezt úgy teszem majd, hogy a nyolcadikosaimat nem hagyom magukra a felvételijük előtt. És szervezem a letétbe helyezett lemondásokat, ami nem is olyan könnyű, mint eleinte gondoltam, de nem reménytelen. A suliban féltenek, mert nehéz helyzetbe kerül az iskola, ha velem történik valami, mint ahogy a Kölcsey is nehéz helyzetbe került, amikor Törley Katáékat kirúgták. Hiszen általános a tanárhiány.
