Spanyolországon kívül Európában a legtöbb El Greco-festménye a Szépművészeti Múzeumnak van – e gyűjtemény a Szépművészeti legjelentősebb műtárgyegyüttese. A manierista mester sajátkezű műve a Bűnbánó Magdolna, az Angyali üdvözlet, a Krisztus az Olajfák hegyén, a Szent András apostol és Szent Bertalan apostol töredék – amelyet korábban Férfi tanulmányfej címmel is ismerhettünk. Szent Gonzaga Alajos portréja a MOL-Új Európa Alapítványnak köszönhetően a múlt héten került a múzeumba letétként. El Greco műhelyének tulajdonítják a Krisztust megfosztják ruháitól című festményt (e képet több változatban is megfestette el Greco), valamint a Szent Család Szent Erzsébettel című művet – e műről sem mondaná meg egy laikus, hogy nem El Greco maga festette.
A XX. század első felében legalább huszonegy El Greco-festmény fordult meg Magyarországon vagy magyar műgyűjteményekben. Itt elsősorban Nemes Marcell műgyűjtőt kell megemlíteni, aki El Greco és Goya képeit 1911 tavaszán ajánlotta fel megvételre a Szépművészeti Múzeumnak, ám a Régi Képtár akkori vezetője, Térey Gábor művészettörténész nem tudta meggyőzni a vásárlási bizottságot a művek kvalitásáról. A mai szemmel (is) nézve botrányos történetet a Szépművészeti most nyíló El Greco-tárlatának katalógusa visszafogott stílusban, Balló Ede festőművész naplójából idézve ismerteti: a bizottsági tag Deák-Ébner Lajos realista festő gyengének minősítette El Greco képeit – vajon hányan hallottak Deák-Ébnerről? –, a mára már szintén elfeledett akadémista festő-tanár, Zemplényi Tivadar érdektelen, nyers kezdeménynek minősítette El Greco munkáit, míg áz állami megrendelésekben dúskáló, historikus szobrász, Strobl Alajos hevesen kelt ki El Greco „hiányos konstrukciója” ellen.
Mellőzve a visszafogott stílust: ha nem ezek a középszerű marhák vannak döntési pozícióban, a Szépművészeti Múzeumot ma a múzeumi csúcskategóriában jegyezhetnék
– tanulság (lehetne) a kultúrpolitikának. Még szerencse, hogy nem ilyen típusú emberek voltak döntési helyzetben, amikor 1870-ben a Szépművészeti Múzeum megvásárolta Esterházy Miklós képzőművészeti kollekcióját, amelyen ma a múzeum gyűjteménye alapszik.
Nemes Marcell 1913 nyarán gyűjteményének harminckilenc darabját bocsátotta árverésre Párizsban, köztük tizenkettő El Greco-képet. Konkrét tervvel és listával jelen volt az árverésen Térey Gábor is, ám az aukció napján sürgönyt kapott, hogy a magyar állam mégsem tud pénzügyi keretet biztosítani a vásárláshoz. Jelen volt az árverésen Nemes Marcell üzlettársa, Herzog Mór Lipót is, aki az árverés 121 tárgyából tizenötöt szerzett meg, köztük két El Greco-festményt: a Szent András apostolt és Szent Bertalan apostolt. Az árverésen a legmagasabb árat – 173 ezer frankot – egyébként El Greco a Szent Család Mária Magdolnával című képe érte el, és elkelt Szent Gonzaga Alajos portréja is. (Ezért most 3,6 millió dollárt fizetett a Christie’s aukciósháznak a MOL.)
A gyűjteményi történet persze folytatódik a Tanácsköztársasággal, további eladásokkal, a második világháborúval, a szovjetek rablásával és de facto államosítással, ami a rendszerváltozás után pert vont mega után, de ideje megérkezni a jelenbe: az egykori Nemes Marcell-gyűjteményből a mostani kiálltáson látható még az 1608-14 körül készült Szeplőtelen fogantatás is a madridi Thyssen-Bornemissza Múzeumból, amelyet El Greco műhelyének gyakorlata szerint már a fiával, Jorge Manuel Theotokopulival valósított meg – e kép legutóbb 1911-ben volt látható a Szépművészeti Múzeumban.
Domenikosz Theotokopulosz (1541–1614), azaz El Greco (A Görög) művészetét mintegy hetven alkotással mutatja be a Szépművészeti Múzeum, a tárlatra több mint negyven magán- és közgyűjtemény, például a madridi Museo Nacional del Prado és a Museo Nacional Thyssen-Bornemisza, a toledói Museo del Greco, a párizsi Musée du Louvre, a londoni National Gallery és a washingtoni National Gallery of Art kölcsönzött alkotásokat. Hetven kép: körülbelül épp annyi, mint amennyi a párizsi Grand Palais nagysikerű El Greco-retrospektívjén volt látható 2020-21-ben. (A párizsi kiállításról 2020. január 21-i lapszámunkban írtunk.) Franciaországban is akkor rendezték meg az első nagy El Greco-tárlatot, s bár vannak egyéb hasonlóságok is, a párizsi és a budapesti kiállítás közé mégsem lehet egyenlőségjelet tenni. (Igaz, itt mintegy tíz olyan kép szerepel, ami a párizsi tárlaton is jelen volt, igaz, ebből kettő a Szépművészetiből utazott Párizsba, a Bűnbánó Magdolna és az Angyali üdvözlet.
A Szépművészeti tárlata ugyanis több, akár sokkoló meglepetést is tartogathatnak a látogatóknak.
Az első ilyen „sokkoló” élmény a tárlat első képe, rögtön a bejárattal szemben látható: az 1587 és 1596 közé datált Idősebb Szent Jakab mint zarándok. Hogy mi benne a sokkoló? Az, hogy korábban Krisztus-ábrázolásnak hitték?
Vagy az, hogy Spanyolország védőszentjének képe egy oltárfelépítményhez, retablóhoz készült, és így azt is láthatjuk, El Greco miképp törölte bele az ecsetjét a kép olyan részére, ami takarva lett volna? Vagy az, hogy egy olyan trompe-l'oeil, szemet megtévesztő alkotás, ami a bizánci ikonfestészet hagyományait is idézve „élő szobrot farag” a szentből? Mindez lehet, de leginkább az sokkoló, hogy 1944-ben, mikor a szovjet megszálló csapatok elrabolták a Herzog-gyűjtemény egy jelentős részét – az orosz csapatok most hasonlót művelnek az ukrajnai múzeumokban és galériákban –, annak egyik híres képe épp El Greco Idősebb Szent Jakab mint zarándok című festménye volt. Igaz, ez a festmény nem pont ugyanaz a festmény, ez Toledóból érkezett.
A másik meglepetés az 1577 körül készült, már a modern El Grecót feltételező Szent Sebestyén. A festményen több az ultramarinkék – a kor legdrágább festékje –, mint Vermeer Lány gyöngy fülbevalóval című remekművén, amiért Vermeer eladósodott, de nem ez a kép meglepetése, hanem az, hogy a palenciai székesegyház sekrestyéjéből került egyenesen a Szépművészeti Múzeumba. Templomok, rendházak, sekrestyék inkább múzeumi letétbe helyeznek műveket, nem pedig közvetlenül kiállításra adnak kölcsönbe, ám a kiállítás kurátorának, Leticia Ruiz Gómeznek, a Prado művészettörténészének akkora renoméja van Spanyolországban, hogy ez is simán ment. Ahogy a Krisztus feltámadása című kép is az 1570-es évek óta először hagyta el a toledói Santo Domingo El Antiguo kolostort.
Kréta, Velence, Parma, Bologna, Firenze, Siena, Róma, Madrid, Toledo: El Greco 1541 és 1579 közötti utazásai egy művészi (fejlődési) pályát is leírnak – a kurátor részben kronologikus, részben tematikus mutatja be El Greco életművét, olyan mestereinek megidézésével is, mint Tintoretto vagy Veronese. A „velenceiség” – a kolorit mindenek fölöttiségének eszméje – persze El Grecót is megzavarta, már ami a művészetfilozófiai kérdéseket illeti. A tárlat bemutatja Giorgio Vasari híres-hírhedt műve, A legkiválóbb festők, szobrászok és építészek élete 1568-as kiadásának egyik példányát, amelybe El Greco mintegy hétezer szavas széljegyezeteket írt. Ebben – az egyébként igen öntudatos festő – arra vetemedett, hogy Michelangelót nagy szobrásznak és építésznek, de pocsék festőnek nevezi, ami – elnézve a Sixtus-kápolnát – hát elég nagy tévedés.
Infó: El Greco. Szépművészeti Múzeum, 2023. február 19-ig. Kurátor: Leticia Ruiz Gómez
Így spórol a Szépművészeti
A kisebb intézményeink – a Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum – téli nyitvatartás szerint, hétvégenként lesznek látogathatók, a Szépművészetiben pedig olyan takarékossági intézkedéseket vezettünk be, aminek köszönhetően a tavaly szeptemberi energiafogyasztásunkhoz mérten idén szeptemberben 30 százalékkal kevesebb energiát fogyasztottunk, így van remény arra, hogy ezt a telet drasztikus bezárások nélkül vészeljük át – mondta el a Népszava kérdésére Baán László. A Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria főigazgatója szerint azzal, hogy a nemzetközi múzeumi példákhoz hasonlóan nem pont 21 fokosra és 50 százalékos páratartalmúra temperálják a kiállítási tereket, hanem ettől lefelé és fölfelé is eltérhetnek néhány fokkal, rengetek energiát lehet megtakarítani. De az olyan apróságokkal is, hogy a számítógépeket nem hagyják alvó módban, hanem kikapcsolják, ahogy a világítást is, ha nincs rá szükség.
