„Mindenek előtt a kenyér, / Aztán jöhet minden egyéb!” – hangzik el a Kenyértörés című előadás elején. Ez a mondat, meg is adja az alaphangját a Láthatáron Csoport új produkciójának. A szöveget, amelyben példázatok szerepelnek Fábián Péter írta és ő rendezte is az előadást. A történet 2500 évvel ezelőtt játszódik a görög-perzsa háborúk idején Ténosz szigetén, amelyik a marathóni és a thermopülai csatában nem vett részt, csak a harmadikban, a szalamiszi ütközetben. A produkció egyik fő kérdése, amely igencsak aktuálissá vált sajnos számunkra is: meddig lehet semlegesnek maradni, meddig lehet kimaradni egy háborúból és milyen ára van annak, ha kívül maradunk és milyen, ha mégis fegyvert fogunk?
A történet főhőse a sziget özvegy péknéje, Demetria (Feuer Yvette). Már az írás elején idézett keretjáték felvet fontos dilemmákat, köztük, hogy mi a prioritás a háborúban: a túlélés, a kenyér, vagy más? Az előadásban el is játsszanak egy bohóctréfát, amely messze túl mutat az irónián: „Mit kérjünk előbb az Istentől, emberek? Kíméld meg a háborútól Testvérünket, Vagy add meg nekünk mindennapi kenyerünket?” – hangzik a felvetés. A produkció erénye azonban – és ez a későbbi példázatoknál is megfigyelhető –, hogy nem ítélkezik, hanem a különböző nézőpontokat villantja fel. Nem is annyira egyszerű követni a sztorit, lehet, hogy ez szándékos is. Mindenesetre végül odafut ki a cselekmény, hogy felvetődik, bűnös-e Demetria vagy ártatlan. Jogos-e, hogy a fiát, a péksegéd Panaitioszt (Csányi Dávid) menti, vagy felelősség terheli több ember haláláért?
Az előadás második része interaktív, a nézőkből népgyűlés verbuválódott. A Jurányi egyik nem túl nagy termében a közönség két részre szakadt aszerint, hogy a főszereplő ártatlanságára voksoltak-e, vagy sem. Középen a másik péksegédet, Demetria lányát, Europét játszó Háda Fruzsina maradt, aki nagyon profi módon vezette a vitát. Nagyon izgalmas volt, hogy tényleg érdemi vita kerekedett. Lényegi érveket soroltak az ártatlanság mellett voksolók és a bűnöst kiáltók is. Korábban egy marosvásárhelyi előadásnál tapasztaltam hasonlót, amikor Ibsen Nép ellensége című darab végén, melyet Keresztes Attila rendezett, az egyik színész vezetett egy vitát, szintén a közönség bevonásával.
Kényes helyzet, hiszen a vitavezető a jelenlétével, a kérdéseivel képes befolyásolni a végeredményt. Háda Fruzsina ebben a szerepben jelesre vizsgázott, hiszen végig uralta a moderálást, egy pillanatra sem esett ki a független vitavezető szemszögéből. A tanulság pedig az, hogy nincs abszolút igazság, lehet egy történetet „feketén”, vagy ugyanazt „fehéren” is vizsgálni.
Az előadás végén megtörténik a szavazás, a két péksegéd egyenként megszámolja a szavazatokat. És eredményt is hirdetnek. A nézők többsége pedig úgy vált az előadás résztvevőjévé, hogy észre se vette, a passzivitásból aktivitásba sodródott. A vitából pedig nem lett kenyértörés, de annyi mindenképp történt, hogy bebizonyosodott, amit a darabban is mondanak: „Utólag okos az ember, / A tegnap már történelem.” Ám bizonyos helyzetekben mégis döntenünk kell.
Infó: Kenyértörés. Példázat – a Láthatáron Csoport produkciója együttműködésben a Szentendrei Teátrummal. Jurányi Inkubátorház, Táp Terem. Írta és rendezte: Fábián Péter
