A nemzeti konzultáció nem törekszik arra, hogy képet adjon a szankciók hátteréről, leplezetlenül orosz érdekek köszönnek vissza benne, ami komoly kérdéseket vet fel Magyarország uniós tagságával összefüggésben. Kérdésfelvetései nem adnak lehetőséget az árnyaltabb vélemény kifejtésére. Így képmutató és álságos, aminek eredményét Európa-szerte vitatott politikájának igazolására használja a kormány.
Ezúttal a propagandagépezet hetek óta hangoztatott állítását igyekeznek alátámasztani, miszerint az Oroszországgal szemben bevezetett uniós szankciók okozzák a magyarországi inflációt és az energiaárak emelkedését. Miközben Putyin gyilkos agressziója miatt vannak a gazdasági korlátozások (Ukrajna esetleges NATO-tagsága éppen a területszerző birodalmi lázálmok miatt volna észszerű), és hogy az infláció és az áremelkedés korszaka jóval előtte beköszöntött: Orbánék felelőtlen költségvetési politikáját árazta be a piac.
A Huxit előszele
Majtényi László jogtudós, egyetemi tanár, az Eötvös Károly Közpolitikai Intézet elnöke semmilyen elemében nem tud elnéző lenni a kormány átlátszó kommunikációs gesztusával szemben. „A korábbi konzultációkhoz hasonlóan ez a kérdőív is tele van sugalmazott, tartalmilag pontatlan kérdésfelvetéssel: a kérdőív minden elemében hazug” – fogalmazott a jogtudós. Az intézet még az első konzultációk idején készített elemzést az empirikus szociológia egyik elismert oktató-kutatója segítségével, és arra jutottak, hogy ezek a véleményfelmérések minden közvélemény-kutatási szabállyal ellentétesek. A nemzeti konzultáció ennek megfelelően nem auditált. És az eredmény mindig ugyanaz: a kérdőívet kitöltők mindenben igazat adnak Orbánnak, akik viszont átlátnak a szitán, nem töltik ki, vagy nyomdafestéket próbáló grafikusjeleket küldenek.
Az agresszor Oroszország érdekeit védi az Orbán-kormány a nemzeti konzultációs kérdőíveken, hazugságokat és „tévedéseket” sem mellőzve teszi felelőssé az EU-t„Az alapkérdés az ukrán háborúval összefüggő magyar álláspont, amely végtelenül amorális, hiszen a kormány háborús bűnöket elkövető hatalommal haverkodik – világított rá a háttérre Majtényi László. – A konzultáció mögött az a nyomorúságos narratíva áll, amelyet a háborúval kapcsolatban erőltet a kormánypropaganda. Ebben megvan a felelőssége néhány ellenzéki politikusnak is, akik félnek a morálisan megalapozott álláspont hangos képviseletétől, vagyis hogy határozottan a megtámadott oldalára álljanak a háborús bűnöket bizonyíthatóan elkövető agresszorral szemben.”
Majtényi szerint számos kérdés olyan szakmai kompetenciát igényel, amellyel egy átlagpolgár nem rendelkezik. Az ugyanis, hogy milyen fűtőelemet és honnan vegyen Magyarország, vagy hogy milyen atomerőművet építsen, oroszt vagy például franciát, tipikusan nem közvélemény-kutatási tematika. A fűtőelemekre amúgy nem terjednek ki a korlátozások, emelte ki a jogtudós, és nem igaz, hogy csak az oroszok tudnak atomerőművet építeni. A nemzeti konzultáció is elismeri, hogy a szankciók nem vonatkoznak a gázra, és az atomenergetikai együttműködésre sem, ellenben minden erejével azt sugallja, hogy ezekkel kapcsolatban mindenféle gonoszok iszonyatos dolgokat akarnak ráerőltetni Magyarországra.
A jogtudós szerint nehéz egzakt módon beszélni a témáról, mivel az egész szándékolt homályba van burkolva. De a ködösítés ellenére is bizonyos, hogy az energiaárak drágulása és az infláció is a háború előtt – a szankciókat végképp jócskán megelőzően – kezdődött.
Erősen problémás a kommunikációs „katyusának” a közjogi értelmezése is. „A korábbi konzultációknak legalább volt valamilyen kapcsolata a magyar döntéshozatali rendszerrel, de ez a mostani csak olyasmiről beszél, amely minden elemében az uniót támadja. Értelmezhető a Huxit érzelmi előkészítésére tett kísérletként is, miközben a társadalom túlnyomó többsége minimális és természetes nemzeti érdekből helyesli az uniós tagságot. Az unió döntéshozatalában ugyan valamennyi zsarolási potenciállal rendelkezik az Orbán-rendszer, de Magyarország szava önmagában nem lehet meghatározó. Ha a nemzeti érdeket nézzük, akkor pedig ott parkol több milliárd eurónyi európai pénz, amiért csak a demokratikus minimumot kellene teljesítenie a kormánynak. De inkább kínai hitelt vesz fel az MVM. Voltaképpen az orosz energiaimport is egy óriási hitelkonstrukció, amivel Oroszország felé adósodik el Magyarország, hiszen halasztott fizetésről van szó. Abban viszont jelentéktelen és gyenge tárgyalási pozícióban lévő országként tényleg érdekeltek lennénk, hogy a méretei és befolyása miatt sokkal jobb alkupozícióban lévő unióval tartsunk az energiaüzletek során.”
Nemzet, szózat, párialét
De mennyire egyeztethető össze a nemzeti konzultáció az Alaptörvény szövegével, amely a Fidesz „az elmúlt évszázad viharaiban részekre szakadt nemzet szellemi és lelki egységét” kívánja feltámasztani, ígéri, hogy a népuralom jegyében „méltányosan és részrehajlás nélkül” intézi az ügyeket, kijelenti, hogy „a huszadik század erkölcsi megrendüléshez vezető évtizedei után múlhatatlanul szükség van a lelki és szellemi megújulásra”? Nemkülönben az igazság és a szabadság kiteljesítéséről, a demokratikus közvélemény kialakulásához szükséges szabad tájékoztatás feltételeinek megteremtéséről beszél.
Az Alaptörvény „nemzeti szózatát” soha nem tekintettem komolyan vehető szövegnek – mondta a jogászprofesszor. – Ha már szenvedélyes nemzeti érzület és nemzeti érdek: nagyon nem mindegy, hogy az ukrán–magyar határ közelében, a beregszászi füzesben állomásoznak-e az orosz tankok, vagy az ukránok megvédik a függetlenségüket. A kormány szerint nemzeti érdek volt az örmény keresztény katonát baltával meggyilkoló és később nemzeti hőssé transzformált azeri Ramil Safarov kimenekítése, a korrupció miatt jogerősen elítélt volt macedón kormányfő, Nikola Gruevszki pátyolgatása, vagy a háborús uszító és dollármilliárdos Kirill pátriárka védelme, akit Ferenc pápa szemtől szemben Putyin elnök ministránsának nevezett. A kereszténység védelme és a nemzeti érdek képviselete enyhén szólva kétes a mai magyar politikában.”
Majtényi László egyértelműnek látja, hogy a nemzet valódi érdeke az európai Magyarország képviselete és az uniós integráció elmélyítése lenne, „nem pedig egy belorusz típusú párialét”. Eközben a magyar kormány képviselői mégis meglehetősen nyíltan beszélnek az európai uniós tagságunk kétes jövőjéről.„Ahogy az Alaptörvény nemzeti hitvallása politikai termék, úgy politikai termék a nemzeti konzultáció is, vagy éppen a magyar nép állítólagos Putyin-barátsága. Sokkal több okunk lenne az oroszokkal szembeni ellenérzésekre, gondoljunk csak az 1848-as forradalom emlékére és az 1849-es orosz beavatkozásra és Petőfi halálára, az 1945-ös zabrálásra, a negyvenkilósan hazatántorgó vagy soha haza nem tért magyar hadifoglyok sorsára, a megerőszakolt magyar lányokra és asszonyokra, az ’56-os orosz invázióra. Ami pedig a hazaszeretetet illeti, mindenkinek Bibó István írásait ajánlom, aki »hazáját forrón szerető« ember volt, de minden magyar bűnt vagy politikát, amely a zsarnokság támogatását képviselte, vagy amelyet másokkal szemben az országot képviselők elkövettek, a legélesebben elutasított.”
A gondolkodás érzete
Cseresnyési László nyelvész, egyetemi tanárt a szöveg szakmai értékelésére kértük. Eszerint: a „konzultációs” szövegnek a szerkezete csonka, illetve úgynevezett „elnyomott” szillogizmusok sorozata (következtetés két egymásra vonatkozó állításból – A szerk.). A most vizsgált esetben az analóg szerkezeti mintát egy (politikamentes) példán mutatta be a professzor. (1) A D-vitamin megvonása különféle betegségeket okozhat, talán rákot is. (2) Helyesli-e ön, hogy az orvosa nem engedi, hogy D-vitamint szedjen? Vélhetően az emberek töredéke vonja le ebből azt a következtetést, hogy (a) az orvosa a javát akarja. És töredéke válaszolja a fenti kérdésre azt, hogy (b) „igen, helyeslem, hogy nem kaphatok D-vitamint, mert már oly régóta vágyom arra, hogy cukorbeteg legyek, illetve, hogy végezzen velem a rák”.
Egy konzultációs íven mindig csak egy »helyes« válasz lehetséges, és kedvesen rá is vezetnek minket arra, hogy mi is lenne az. Ez tehát nem valamiféle politikai kvízműsor – érzékeltette a nyelvész. – Az élőbeszéd dialógusaiban sokféle formája fordul elő az inferenciáknak, azaz olyan racionális következtetéseknek, amelyekben nincsen minden elem kifejtve, de a kontextus, a beszédhelyzet alapján könnyen rekonstruálhatók ezek az elemek. Az inferens, azaz levezetéssel elérhető (implicit) tartalmak még erőteljesebben is hatnak, mint az olyan direkt állítások folyamatos sulykolása, mint például „Brüsszel nem törődik a magyar érdekekkel”, illetve „a szankciók kárt okoznak hazánknak.
Kitöltés közben a konzultáció azt a hamis érzetet keltheti az emberben, hogy gondolkodik és mérlegel, folytatja Cseresnyési László, és ezt is egy példával teszi érzékletessé. A „Jenő bátyja nem tanár” mondatnál jóval erőteljesebb kijelentés az, hogy „ha Jenő bátyja tanár, akkor én vagyok a római pápa”. „A hallgató nyilván tudja, hogy a beszélő nem lehet azonos a Szentatyával, illetve talán nem is képzeli magát a katolikus egyház fejének. Képtelenség lenne, ugye. Ezért levonja azt a következtetést, hogy szintén képtelenség azt feltételezni, hogy Jenő bátyja netán tanár lenne. Ütősebb ez így (tehát implikációs formában), mint ha csupán a „Jenő bátyja nem tanár” mondatot ismételgetnénk.”
Pártállami konzultánsok
A propagandának két fajtáját szokták megkülönböztetni: az egyik célja a meggyőzés, a másiké pusztán a csoport szolidaritásának, belső összetartásának a jelzése. „Ez a »konzultáció« nem konzultál, azaz nem előfeltételezi az információ bármelyik irányba való áramlását. Olyan ez, mint a rovásírásos városnévtáblák az út mentén. Valószínűleg még azok sem tudnak rovást kiolvasni, akik kitalálták, hogy a jöttment latin betűk mellett legyenek igazi, magyar névtábláink is. Ezért itt valamiféle szimbolikus gesztusról lehet csupán szó, amely jelzi, hogy micsoda különleges nemzet is vagyunk mi. Feltételezem, hogy mondjuk Szerb Antal Utas és holdvilág című regényének rovásírásos kiadását valószínűleg kevesen vásárolnák meg.”
A konzultáció állításainak „igazságát” is elemezte a nyelvtudós. „Láthatóan hamis és tendenciózus a szöveg tartalma és a megformálása, de ez valójában magának a műfajnak a tulajdonsága. A propaganda szempontjai ugyanis felülírják a valóságot. Gondoljunk például arra, hogy »mindig is mi voltunk a keresztény civilizáció védőbástyája« kijelentés a nemzeti mitológiánk fontos eleme. Tusnádfürdői beszédében a szónok azt állította, hogy »ezért állítottuk meg a törököt Bécsnél«. A valóság persze az, hogy a magyarok nem állítottak meg senkit Bécsnél. Sőt! Az 1529-es ostromban Szapolyai hatezer lovasa a török oldalon harcolt, az 1683-as ostromra pedig Thököly biztatta fel a nagyvezírt (majd végül megtagadta, hogy csatlakozzon a török csapatokhoz). Az igazság senkit nem érdekel, a pártállami propaganda fogyasztói bármilyen »konzultációs ívet« aláírnak. Lehet azt nem észrevenni, illetve nem érteni annak a jelentőségét, hogy a belügyminiszter hatalmában van az oktatás és az egészségügy?”
Átverés a nemzeti konzultáció, elbuknak a tényellenőrzésen az Orbán-kormány kérdéseiCseresnyési az új pártállam ellenzékének a szelídség jámbor erényében tetszelgő részéről azt mondja, szerintük nem szabad ezeket a pártállami szavazókat gyűlölnünk, hiszen „nem tudják, mit cselekszenek” (Lukács 23,34). „Én inkább embernek tekinteném őket, akiknek felelősségük van abban, hogy »konzultálnak« a legsötétebb erőkkel, de facto legitimálva azokat, miközben azt hazudják maguknak és a világnak, hogy semmit sem látnak abból, amit a pártállam művel. Célszerűbb lenne talán a megbocsátást a Jóistenre bízni, hiszen ebben neki bizonyosan nagyobb rutinja van, mint nekünk.”
