vágják a hajukat a kendős a lepelbe tekert asszonyok
csigahajamat vágom én is tekeredjen a sírokon
a koszorúkra fonódjon rá vörös hajam barna hajam
hamus arcú szulamithajam ne fakuljon ha napfény esik rá
óriásbabába fonott babába zárnak abból beszélek
óriásnővé építenek a bábom túlnő rajtam
belülről mozgatom a tagjaim áldást osztok rátok
hajfonatokat dobok közétek gyökeret eresztenek
gabona lesz belőlük tűzifa ki ne merjetek vágni
ne merjetek aratni öntözzetek hagyjatok nőni
a napon forgasson fel ágyásomban az eső
lökje ki a fattyat oldalhajtásaimból máshol
burjánzzon az erdő s a hajfonatok
mint a pernye lepjék be az országot
mint a szénpor az indusztriális nagyvárosok bőrén
meghajasodnak a házak a földeket az építményeket
szőrtakaró lepi női szőr mindenem megborotválom
csupaszon lépek elétek hát mit akartok még elvenni
hova akartok meg benyúlni hogy megértsetek
mit akartok meg kibelezni ebből a rácsos nőbabából
így pakoljátok ki az anyátokat is kinn rekedt paraziták
belezitek éhkórságban és telítetlenségben
táncolok forgok kosárba beszőttem magamat a kerítésbe
akadtak hangzóim alabástromarcomat hófehérkeszámat
fák növik be becölöpöztem rághassam ki magam
az ünnepnapon amikor körbehordoznak és felmutatnak
odvat keresni búvóhelyet vaginámban nyugtalan a nép
nemzetet szoptatni kalitkában énekelni ringatót
vágjatok hajtsatok kislányok kötelet
