;

egészséges táplálkozás;termelői piacok;

- „A Jóisten szabályozza a munkaidőnket” – Ötven kilométer per áru: egészséges és környezetkímélő élelmiszerek kerülnek a közösségi kosarakba

Tizenötezer kilométert utazó ausztrál hagyma a világ végéről, éretlenül leszedett gyümölcs az Ibériai-félszigetről: ha kapnánk egy ökológiai számlát (vagy éretlen-sárga csekket) ezekről a hívságokról, akkor kevésbé hinnénk, hogy lehet olcsó valami, ami eléget egy medence kerozint. De talán az sem újdonság, hogy az ausztrál hagyma nemcsak Makótól van messze, de az egészséges élelmiszer ismérveitől is. Szerdáig még tart az 50 kilométeres diéta kampánya: az ebben résztvevők olyan élelmiszereket vásárolnak, amelyeket a lakóhelyük térségében termeltek vagy állítottak elő.

Szezonális, vegyszermentes élelmiszer, aminek a szállítása sem terheli a környezetet – ezeket a szempontokat tartják fontosnak a termelői közösségekhez csatlakozó vásárlók. A rendszer évek óta működik, a bevásárlóközpontok éretlenül leszedett zöldség-gyümölcsei helyett online felületen válogatnak a közelben termelő gazdák portékái közül.

Ezek a portékák kis túlzással – de szép, szmogmentes időben magaslatról mindenképpen – látótávolságon belül készülnek, már-már a szemünk előtt.

Kosárra, közösség!

Az 50 kilométeres diéta akciót a nyitott, szabad közösségekért is dolgozó Marom Klub Egyesület indította. A kihíváshoz csatlakozók igyekeznek betartani, hogy csak helyi élelmiszereket vásárolnak és fogyasztanak. A tudatos vásárlást az ország szinte egész területén megtalálható termelői közösségek is segítik az akciótól függetlenül. Az egyik ilyen budapesti szerveződés a Szatyorbolt. Kármán Erika, a csapat fő irányítója szerint akik csatlakoznak hozzájuk, a környezettudatos vásárlás mellett kötelezik el magukat. Fontos nekik, hogy tudják honnan, kitől érkezik a termék, amit megesznek, megisznak. Szezonális, vegyszermentes élelmiszert fogyasztanak, aminek a szállítása sem terheli a környezetet. „Törekedtünk arra, hogy 50, de legfeljebb 80 kilométeres távolságról érkezzenek az áruk. Számításokat végeztünk, és arra jutottunk, hogy ha az utóbbit meghaladja a beszállítási távolság, akkor a keletkező károsanyag-kibocsátás már negatív hatással van a környezetre” – avat be Erika. Mint mondja, Budapest közelében kiváló termőterületek vannak, több gazda a Galgavidéken, Üllőn, Kulcson, Zsámbokon termel, és a tejtermék, a pékáru is a közelből érkezik. Nem elhanyagolható szempont az sem, hogy alig használnak csomagolóanyagot.

Egy család általában 15 ezer forintért vásárol be náluk, de aki csak egy-egy áruféleséget vesz, 5-10 ezer forintot költ. A kosárközösséghez elsősorban a középosztálybeli, háztartást vezető nők csatlakoztak, akiknek fontos a családjuk és a környezetük egészsége, védelme. „A rendszer úgy működik – ahogy az összes ilyen közösségné is –, hogy a tagok egy internetes felületen leadják a rendelésüket, a termelők pedig csütörtökre névre szólóan összeállítják, és elszállítják azokat az átvevő pontokra. Nekünk három ilyen helyszínünk van.”

Kármán Erika az mondja, 14 éve működik a kosárközösség, és a tendencia biztató. Ma már sokkal több a tudatos vásárló. A kistermelők pedig a tudásukat, a munkájuk iránti szeretet, az akár generációkon átívelő gazdálkodásukat adják ehhez.

Nagymama nektárja

A Szatyorbolt egyik beszállítója a vértesacsai Valaha Tanya. Saját termesztésű, tanúsított bioalapanyagokból, hagyományos módszerekkel lekvárokat, szörpöket, zöldségkrémeket készítenek. A családi ökogazdaságot az eredetileg élelmiszeripari mérnök és gépészmérnök házaspár alapította. Már 15 éve annak, hogy feladva a kényelmes városi életüket, és a biztos havi bevételüket, megvették az akkor még csak gazzal benőtt hatalmas területet, és gyümölcsfákat telepítettek.

A felcsúti főutcát elhagyva az alcsútdobozi arborétumtól nem messze Behajtani tilos tábla jelzi a magánbirtokot. Begurulunk a nagy kapu alatt, jobbra a gyümölcsfák végeláthatatlan sora, balra marhák, kecskék, futókacsák, tyúkok számolatlanul. Kulcsár Balázs ingben, kantáros nadrágban jön elénk a hűvös, nyirkos reggelen. Büszkén mutatja, vagy inkább mutatná a 12 hektáros gazdaságot, de az autóból kiszállást előbb Tóbiás kutyával kell megbeszélnünk. A botdobálás volt a belépő. Átmentünk a vizsgán annyira, hogy az eb úgy gondolja, a gyümölcsös megvár, maradjunk a játéknál. Aztán megérkezik a derékig érő Fred is, aki viszont ölebként simul, dörgölőzik, így a maga 50 kilójával felprésel az autó oldalára. Díszkíséretükkel indulunk útnak. És ez nem egy költői túlzás, a birtokon kirándulni lehetne, akkora. A harmatos fűben sétálunk fel a gazdaság legmagasabb pontjára, körben mindenfelé gyümölcsfákat, távolabb az erdőt látni.

„Bármerre indulhatnánk – mutat körbe Kulcsár Balázs. – Ott a ház középen, előtte a veteményes, a fűszerkert, arrébb a mediterrán jellegű kert. A ház közelébe hagyományos gyümölcsöket telepítettük. Van egy 70-es években kiadott gyümölcstermesztésről szóló könyvem, nekünk csak olyan fajtáink vannak, amelyek abban szerepelnek. Van vagy harmincféle almafánk, és a gyűjtemény, hála istennek, folyamatosan bővül.”

A Kárpát-medencei Gyümölcsész Hálózat tagjaiként azon dolgoznak, hogy megőrizzék a tájfajta gyümölcsöket. Fel akarják deríteni, hogy a környéken milyen fajtájú öreg almafák vannak, és azokat szaporítják majd. „Ott fent meg a vadgyümölcsök vannak – mutat egy-két kilométeres távolságra. – Úgy két hektáron kilencféle vadrózsa, vadalma, sajmeggy terem. Nemesítéssel is foglalkozunk. Az a célom, hogy minél finomabb gyümölcsök szülessenek, a savtartalom, keserűanyag-tartalom csökkentésével kellemesebb ízű portékát teremjenek. Viszont feldolgozási szempontból más kell. A nagymama receptje például az volt, hogy amikor csinált egy meggyszörpöt, akkor tüllzacskóban megtörte a meggymagot, belefőzte a lébe, így került bele az italba a keserűanyag. Mi erre a célra sajmeggyet használunk. Az almaléhez pedig többféle almát adunk, savanyúbbat, édesebb, kesernyésebbet, így adódik össze az ízvilág.”

Mesterséges kizárva

A lekvárokat kétféle változatban készítik. Az egyiket hagyományosan, ebben más nincs, csak olyan 60, de inkább 80 százalékban gyümölcs, és a többi cukor. A másik változat cukormentes. Édesítőszert nem használnak, de más mesterséges anyagot, aromát sem, így aztán abban tényleg csak gyümölcs van. A kimagozott pépet van, hogy három napig sűrítik főzéssel. A termékeiket kétféleképpen értékesítik: a klasszikus boltokban nincsenek jelen. „Van néhány bevásárlóközösség, ilyen például a Szatyorbolt, amelynek tagjai vagyunk. Egyre többen találnak meg itt minket, mert a tudatos vásárlók nem akarnak mesterséges élelmiszert fogyasztani. Emellett a fő irány az éttermek ellátása. Az például nagyon jó érzés, amikor a nagy multicégeknek azt mondják, hogy nem kérnek belőlük, mert nekik a mi házi szörpjeink kellenek” – büszkélkedik Kulcsár Balázs.

Megnézzük a feldolgozóüzemet is – közben jó pár bot repül Tóbiásnak –, akkora, mint egy nagyobb garázs. Az első részben tömött sorokban állnak polcokon a szörpök-lekvárok, rekeszekben a mosásra váró üvegek. Beljebb nagy fémtartályok, ezek már a feldolgozáshoz szükséges eszközök. „Ide bejön a friss gyümölcs, itt megmossuk, ott passzírozzuk” – mutatja a gazda.

A mézpörgetés miatt most kaptárak is vannak a helyiségben. „Ott a friss méz, ami éppen szűrünk, mert ennek a rendszernek a részei a méhek is. Öt méhcsaládunk van, és amióta idehoztam őket, egyik évről a másikra 40 százalékkal gyarapodott a termésünk. Pusztán azért, mert tökéletes lett a beporzás. Pedig a faluba innen 1,5 kilométerre is van méhész.”

Arra a kérdésre, mennyit dolgoznak egy nap a feleségével, mosolyogva azt mondja: „A Jóisten szabályozza a munkaidőnket. Nem indul nagyon korán a nap, olyan fél hétkor kelek, és amíg világos van, addig kint vagyok. Nyáron 9-kor esek be a lakásba, télen 5 óra körül már a benti papírmunkáknak kezdek neki. A feleségem a feldolgozási szezonban van kint sokat.”

Balázs egy multinál dolgozott korábban az autóiparban. „Éreztem, hogy nem nekem való. Reggeltől estig egy mesterséges világban élek, szűrt, fertőtlenített levegőt szívok, és a monitort bámulom. Azt mondtam, én nem így akarom leélni az életem. Itt boldogok vagyunk” – tárja szét a kezét elégedetten.

Tasaktalanítás

Zalatnay László a Nyíregyház Kosár Közösség egyik főszervezője. „ Az élelmiszer-termelési és -fogyasztási rendszerre jellemző, hogy az összes elfogyasztott áru 90 százalékban nem helyi forrásból származik. Lehet, hogy az ország más területéről jön néhány termék, de még ennél is gyakoribb, hogy külföldről. Ennek csak az egyik rossz hatása, hogy ha messziről jön az élelmiszer, akkor a pénzünk is messzire megy, azaz eltűnik a helyi gazdaságból. A mi számításaink szerint ez egy Nyíregyháza méretű városban nagyságrendileg 75 milliárd forintot jelent évente. Ez a folyamat már 30 éve tart. Emiatt a termékek drágák, hiszen a helyi termelés leépül, a gazdák régi technikával korszerűtlen gépekkel és módszerekkel dolgoznak. A fiatalok, a szakképzett munkaerő elvándorol vidékről, hiszen ha egy gazdaságban kevés a forgópénz, akkor a bérek alacsonyak maradnak, nagyobb lesz a munkanélküliség. Képzeljük el, milyen lenne, ha ez a sok pénz helyben forogna? Akkor a vásárlóknak lenne pénzük megfizetni a helyi termékeket, hiszen a bérek is magasabbak lennének, a termelők pedig fejleszthetnék a gépparkjukat, a technológiájukat.” 

A messziről érkező élelmiszereknek a szállítási távolság miatt komoly ökológiai hatásuk is van. „Egy Ausztráliából érkező hagyma 15 ezer kilométert utazik, míg a hazai boltok polcaira kerül. Az ilyen termékeket gyakran éretlenül indítják útnak. Jó példa erre a spanyolországi Almeira, ahol annyi termőföldet fedbek le fóliasátorral, hogy az már a műholdfelvételekről is látható. Ahhoz, hogy ilyen körülmények között termeljenek, intenzív vegyszer- és növényvédelemre van szükség. A termést még éretlenül leszedik le, majd a szállítás során mesterségesen érlelik be, hogy a fogyasztó már egy szép terméket lásson. Azért ez sok kérdést vet fel. Ha alapvetően a helyi élelmiszerekre, a helyi gazdaságokra támaszkodunk, akkor az ökológiai lábnyom jóval kisebb. Nemcsak a termesztés és a szállítás, hanem a csomagolás miatt is. A bevásárlóközösségünkben négy év alatt 200 ezer műanyagzacskót spóroltunk meg azzal, hogy vászonból varrt szütyőket rendszeresítettünk a zöldségek, gyümölcsök csomagolásához, amelyeket aztán újrahasználunk."

Az árak között is van különbség. Eddig akár olcsóbb volt egy bevásárlóközpontban bevásárolni, mint egy helyi termelőtől. „Most, az energiaárak emelkedése miatt ez megfordulni látszik. A helyi olcsóbb lesz, mert az energia költsége tetemes arányban szerepel az élelmiszerár-képzésben. Egy ilyen közösségben, mint a miénk, a termelő és a vásárló kapcsolatba is kerülhet egymással. A vevőnek van visszajelzési lehetősége az online felületen, sőt, meg is ismerheti a gazdálkodót, a gazdaságát." 

Árulkodó árueredet

A nyíregyházi csapat tagja a nyírtelki Kovács István zöldség- és gyümölcstermelő. „Főleg olyan melegigényes, fólia alatt termelhető zöldségekkel foglalkozom, mint a retek, a hagyma, a saláta, a karalábé, a fürtös uborka, de van nekem húsparadicsomom és savmentes paradicsomom is. Főállásban 25 éve foglalkozom termesztéssel, de már 11 éves koromban is volt fóliasátram. Ez egy életforma. A kosárközösséghez a megalapításkor, tíz éve csatlakoztam. A nagy mennyiséget ugyan a saját értékesítésemmel adom el, a közösségben a termékeimnek körülbelül 10 százalékát értékesítem. De ez mindenképpen egy jó reklám nekem.”

Nyíregyházán már népszerű ez a szerveződés, szépen alakul a közösség forgalma. „A tudatosság egyre erősebb, sok embernek lett fontos, hogy ismerje az áru eredetét. Mi a kosárközösség, és a saját kertészetünk oldalán is bemutatjuk a munkafolyamatot, a termékeinket. Több árut úgy rakunk fel, hogy én is szerepelek a képen. Érdekes, hogy a lájkolás ilyenkor jelentősebb számú, ha az arcomat is adom a termékhez.

Ezrek egészsége

Kövesdi Gábor, a MyHarta alapítója és családja is a közösségi értékesítésben hisz, de a módszerük egy kicsit más. Ők közösségi finanszírozással termelnek és szállítanak házhoz zöldséget. „Nincsenek központi raktárak, értékesítési pontok, csak te és a gazdák. Na, meg persze a friss és vegyszermentes zöldségek az ajtódig szállítva” – hirdetik az oldalukon. A MyHarta közösség tagjai előre, egy összegben fizetik ki a termést. Így Gábor édesapjának mint termelőnek megvan az egész éves fizetése, biztos költségvetése a magokra, palántákra, biopermetszerekre, kapára, ásóra és benzinre. A közösség is jól jár, hiszen egész évben friss, vegyszermentes zöldséget kapnak a tagok. „Kezdetektől öcsémmel szállítjuk házhoz a terményt. Úgy kezdtük, hogy lett ötven előfizetőnk. Ma már ezer van, és hét kertben termelünk. Édesapám életminőségén és az előfizetők elégedettségén látom, hogy ez a projekt jó, és működik. Körülbelül harmincféle zöldség, köztük saláta, rukkola, hagyma, paradicsom, paprika, padlizsán, cukkini van. Kezdetben három csomag közül választhattak a vevők, ma már többől.”

A próbacsomagért 8-10 ezer forintot kértek, aki ezt választotta, egyszeri ötkilós, teli kosarat kapott. A másik csomagban a féléves szezon idején minden hónapban járt egy-egy teli kosár, ennek éves ára 50 ezer forint volt. A heti kosárért 100 ezer forintot kértek. Aki befizetett ennyi pénzt, annak az egész szezonban hetente szállították az árut, összesen körülbelül 20 csomagot. „Mindannyian vegyszermentes, garantáltan érett zöldséget ehettek, és nem spanyol, zölden leszedett paradicsomot. Már készülünk a következő szezonra, hamarosan összeállítjuk az új csomagokat, és közzétesszük az árakat is. Közben kitaláltunk egy új dolgot. Komposzt vödröt adunk a vásárlóinknak. Ebbe gyűjthetik a háztartásban keletkezett szerves hulladékot, amit mi elszállítunk tőlük, és bedolgozzuk a földjeinkbe a komposztot. Így a vevőink maguk is hozzájárulnak a vegyszermentes termények előállításához, hiszen mi a gazdaságosabb, egészségesebb, kényelmesebb életért teszünk.”