Schnábel Zita több emeletnyi ködös, elmosódott díszlete óriási telitalálat A kastély című előadásban a Vígszínházban. Távolabbról egy hatalmas fémszerkezet, olyan mint egy sötétbe burkolózó labirintus. Nincsenek benne valódi utak, járások, inkább irányok, de főként elérhetetlennek tűnő magasságok.
Bodó Viktor megrendezte már Hamburgban Kafka művének színpadi adaptációját, a Vígszínház előadása bevallottan ebből merítkezik. A budapesti változat azonban végül dramaturgiailag és más tekintetben is eltér a németországi verziótól. Bodó rendezett már a Vígszínházban, A revizort vitte színre, nyolc évvel ezelőtt. Most nem revizor érkezik a városba, hanem K a földmérő szeretne „A kastély” szolgálatába állni. A párhuzam elég egyértelmű, mindkét esetben egy idegen érkezik, amitől önmagában megrémülnek a helyiek. A harminckét jelenetből álló mostani produkció gegek és víziók sorozata. Bodó mestere ennek a szabad asszociációkra épülő műfajnak. Az egész nagyon is filmszerű, mégis színház is. Nagyszerű az előadás alkotóstábja, mindenki hozzáteszi a magáét.
Érdemes kiemelni Nagy Fruzsina és Pattantyús Dóra sötét tónusú, ám összességében fantáziával teli jelmezeit, illetve Duda Éva a némafilmek világát idéző sokszor bravúros koreográfiáját. Mindez jól tükrözi a lényeget, vagyis Kafka, illetve Bodó kastélyába nem lehet csak úgy behatolni. Az idegeneket próbatételek elé állítják, de már a „kiírásnál” eldől, hogy ezek igazából nem teljesíthetőek. A hatalom úgy tesz, mintha együttműködne az alattvalóval, ám ez csak a látszat. Igazából állandóan akadályokat gördít elé és jól mulat azon, ha ezeken az idegen elhasal. A rendszer pimasz groteszkségét mutatja pontosan Bodó Viktor előadása, látványos filmes, színházi, és vizuális eszközöket bevetve. A jó azonban az egészben, hogy ezek nem önmagában valók, hanem mind teljesebbé teszik az élményt.
Kellenek hozzá persze olyan színészek, akik beszélik, sőt képesek magas szinten művelni ezt a fajta színházi kifejezésmódot. K szerepében ifj Vidnyánszky Attila egyszerűen ellenállhatatlan. Parádésan ugrik, esik, mászik, nem is értem, hogy fizikailag hogyan képes a csúcson maradni több mint két órán át egyfolytában. Persze az alakítása nem csupán akrobatikából áll, hanem színházi jelenlétből és karakter ábrázolásból is. Az általa játszott K egyszerre naiv és bátor, de szeretné elérni a célját, ezért semmitől sem riad vissza. Hegedűs D. Géza, Méhes László, Orosz Ákos, Bölkény Balázs, Radnay Csilla és Kovács Patrícia több szerepben is méltó partnerei. De ugyanez mondható el Bach Katáról, Varga-Járó Sáráról, Zoltán Áronról, Karácsonyi Zoltánról és Borbiczki Ferencről. Az előadás egyszerre nyomasztó és felszabadító. Egyik végletből esünk a másikba. Még fel sem ocsúdtunk és már jön a következő ámulat, meglepetés. Kissé hasonlít a francia újcirkusz produkcióira, mindenki védőháló nélkül dolgozik, ám a végeredmény annyira mai és hatásos, hogy nem lehet kívül maradni. Érdemes Rudolf Péter igazgató érdemeit is megemlíteni, aki bevállalta ezt a vonzó világszínház felé hajló színházi kísérletet. Már csak a Vígszínház nézőinek kell erre rábólintaniuk, bérleteseknek és nem bérleteseknek. Mindenesetre a premier közönség többsége az ünneplők táborát erősítette.
Infó:
Franz Kafka
A kastély
Vígszínház
Rendező: Bodó Viktor
