;

irodalom;szociográfia;

- A lágy interjú mesteréről – Csalog Zsoltra emlékeztek a Pinceszínházban

„Nekem gyenge az emlékezetem, és a képzelőerőmet se tartom sokra: szívesebben dolgozom élő modellről.”

Még két napig tart a Csalog25-rendezvénysorozat, mellyel a szervezők – a Roma Parlament-Roma Polgárjogi Mozgalom, a Blinken OSA Archívum és a szerző barátai, tisztelői – a 25 éve elhunyt Csalog Zsolt író, szociológus és szociográfus előtt tisztelegnek. A demokratikus ellenzék tagjaként is tevékenykedő irodalmár 62 évesen hunyt el 1997 júniusában.

Október 10-től 14-ig, a négynapos programsorozaton a szerző zongoraművész fia, Csalog Gábor mellett több művész és irodalmár is szerepelt a Csalog25-ön. Kedd este a Ráday utcai Pinceszínházban a pódiumbeszélgetésen vehettek részt a látogatók, valamint a szerző Csendet akarok! című művéből és más írásaiból hangzottak el részletek, a moderátor Váradi Júlia volt.

„Szeretném áttörni a hideg falat, amely egyre keményebben kizárja polgári mindennapjainkból őket, közös életünk egyre nagyobb számban körülöttünk vegetáló kárvallottjait. Hogy kegyetlen sorsuk mennyire 'önhibáikban' gyökeredzik és mennyire a mi, a többiek, a sikeres túlélők szégyenletes bűneinek eredménye, az talán a kisebbik kérdés. Ennél fontosabb és sürgetőbb feladat, hogy felmutassuk fájó sebeiket és segítséget toborozzak számukra. Mert ép önmagunkat is csak így becsülhetjük.” – írta a Csendet akarok! című szociográfia kapcsán Csalog Zsolt saját működéséről. A mű egy hajléktalan nő, Etelka életinterjúját tartalmazza. Fullajtár Andrea színésznő pályakezdése a szerző ezen munkájához kötődik. 1995-ben jelent meg az Élet és Irodalomban a szerző írása, melyet monodrámaként a még színésztanonc Fullajtár a Katona József Színházban előadott a rá következő évben – Az ötlet az osztályfőnökömé, Zsámbéki Gáboré volt, a szöveggel ő ismertetett meg – meséli Fullajtár Andrea – nagy élményem volt ezzel a nővel, Etelkával találkozni, ugyanis Csalog Zsolt hihetetlen pontossággal adta át az ő lényét, csupán sűrítette. A hajléktalan nő már sajnos nem volt olyan állapotban, hogy megértse, színházba hívom, ahol az ő életéről készült monodrámát láthat, viszont Csalog Zsoltra, egy emberre, aki órákat ült mellette magnóval a kezében, emlékezett. – A színésznő előadása kapcsán Váradi Júlia fölvetette, hogy ez a szöveg ma még aktuálisabb, mint akkor volt – Sajnos, ezt én is így látom, azt gondolná az ember, hogy mivel rengeteg módon próbáljuk fölhívni a figyelmet a hajléktalanok problémájára, talán javul, és mégis úgy tűnik, inkább romlott a helyzet – válaszolt Fullajtár Andrea.

A beszélgetés következő résztvevője, Horváth Aladár polgárjogi aktivista elmesélte, egykor a beszédeinek megírásában kérte a szerző segítségét – Zsolt munkamódszere az volt, hogy mindig megkérdezte, mit mondanék, bekapcsolta a magnót, és az éjszakába nyúló, hosszas beszélgetések után másnap előállt egy kész szöveggel, ami valóban az én szavaim alapján született, de sosem tudtam volna ilyen struktúrában elmondani. Egyszerűen ráérez a szöveg dramaturgiájára. – Váradi Júlia rámutatott, a szerző szerkesztői tehetsége mellett empátiájával és figyelmével alkotott, hasonlóan egyedülálló módon közelítette meg a roma kérdést – Szerintem nem kifejezetten a romákat tüntette ki – válaszolt Horváth Aladár – Csalog Zsolt megkülönböztetett figyelemmel kezelte a  társadalom perifériára került tagjait. Nem csak a szegényt látta a romákban, hiszen különválasztotta az etnikai és szociális kérdéskört. Ugyanúgy, ahogy minden interjújában, tökéletesen ráérzett, hogyan akarja magát látni a cigányság. A beszélgetésre megérkező Soltész Márton irodalmár azonnal hozzászólt a témához. – Úgy gondolom, hogy a falukutatás és személyes kapcsolat miatt foglalkozott ennyit Csalog Zsolt a cigánysággal, nagyon hamar megtalálta velük a hangot és azonnal meg akarta írni a történetüket.

Soltész Márton a szerző monográfusaként elmondta – Csalog Zsolt meg is nevezte ennek a közelítésnek a műfaját, úgy hivatkozott rá: lágy interjú. A lágy interjúban Csalog empátiát, nyitottságot és türelmet kommunikált. Egész egyszerűen minden pillanatban nyitott tudott lenni az őt körülvevők felé, nem is zárta a lakását. – Soltész Márton megosztotta a közönséggel, valójában a szerző özvegyén, Bognár Éván keresztül ismerte meg Csalog Zsoltot és munkásságát,így lett végül doktori disszertációjának témája. – A hagyatékban kutatva, a nyers és a kész interjúkat látva egyértelmű, hogy a Csalog-féle technika utánozhatatlan, úgy tud az ember lényegére tapintani, ahogy senki más.

Váradi Júlia rámutatott a tényre: Soltész Márton úgy beszél Csalog Zsoltról, mintha a legjobb barátja lett volna, csodálatos, hogy ennyire élővé tudta tenni számára a szerzőt a kutatása – Ez talán annak a bizonyítéka, mennyire működik a lágy interjú, még a síron túl is – tette hozzá az irodalmár.

Nehéz sorsúak portréja

Ma a CEU Nádor utcai épületében folytatódik a Csalog25 rendezvénysorozat, este 18 órától vetítik a DOKU - Csalog Zsolt beszél című filmet, ezt követően Zádori Zsolt beszélget a rendezővel és pályatársakkal. Vendégei: Jávor István filmrendező; Havas Gábor szociológus, az 1971-es Kemény István-féle cigánykutatás résztvevője; és Szuhay Péter, a Néprajzi Múzeum Roma Gyűjteményének egykori munkatársa, kulturális antropológus.

Pénteken a Csalog25 utolsó napján ugyancsak a CEU-n tartják a DOKU’22, a Csalog Zsolt emlékére hirdetett irodalmi pályázat eredményhirdetését. A Világháló-Irodalom Alapítvány, partnerségben a Litera irodalmi portállal és a Blinken OSA Archívummal hirdette meg a pályázatot, mely a jelentkezőktől olyan kisprózai műveket várt, melyek a mai magyar társadalom egy-egy nehéz sorsú alakjának dokumentumértékű portréját rajzolják meg. 

Nagy kérdés, vajon jó ötlet- e tűzre rakni több millió font értékű műkincset? A különc alkotó nyilvánvalóan így gondolja.