Nemhogy veszített volna lendületéből a nap végére a reggel élőlánccal kezdődött diáktüntetés, késő délutánra még erőteljesebbé vált a megmozdulás: sok ezer diák tartott a Margit híd felé, hogy az átkelőt elfoglalva üzenjen az Orbán-kormánynak.
Ahogyan az akciót meghirdető Grund közösség írta, a céljuk az, hogy „megmutassuk a kormánynak, a tanárok jelenlegi helyzete tarthatatlan, és joguk van sztrájkolni, hiszen a sztrájk alapjog!” A tüntetés méreteire jellemző: előzetesen több mint tízezren érdeklődtek az akció iránt, a hidat pedig teljesen megtöltötték a tüntetők, jobbára fiatalok.
Ezzel együtt a tüntetők között akadtak, akik kételkedtek benne, elég világos üzenet-e ez a kormányzatnak.
– Van egy olyan érzésem, hogy ez sem fog meghatni senkit – vélekedett az egyik hídfoglaló, a gimnazista Kata, akit édesanyja is elkísért.
– Pedig már az is röhej, hogy egyáltalán tüntetni kell azért, amit kérünk. Hát miért kell tüntetni azért, hogy legyen például sztrájkjoga meg normális fizetése a tanároknak?
Nem messze Katától különös molinót emeltek fel: „Elüldöztétek az osztályfőnökünket”. A transzparenst tartó fiatalok elmesélték, matektanáruk két nyelvvizsgával kényszerült elmenni Németországba gyári munkásnak a jobb élet reményében. Egyikük, Dániel szerint van, ami az összegeknél jobban érzékelteti a tanári fizetéseket:
– Azokból a milliárdokból, amit Orbán az olasz szuperkupa Magyarországra hozására költene, a gimnáziumom hatvan fős tanári karát évtizedekig lehetne fizetni a jelenlegi bérek mellett.
Itt a közelmúlt legnagyobb ellenzéki tüntetése, hídfoglalás után rengeteg ember ment ki a Kossuth térre – Percről percreBár a kérdezett diákok nem fukarkodtak a kormány és a miniszterelnök bírálatával, azt többen is megjegyezték: tüntetésük nem pártpolitikáról vagy valamiféle rendszerellenességről szól, hanem az oktatásról. A kizsigerelt, alulfizetett, lekezelt tanárokról és a diákokról, akiket „ostoba Nemzeti Alaptantervvel, rossz tankönyvekből butítanak”, meg persze a „salátaminisztériumról”, mert nekünk még rendes oktatási minisztérium sem jut. És hogy a mostani tüntetés elég lesz-e a változáshoz? Ahogy a gimnazista Kata, úgy többen is szkeptikusak voltak, igaz, többen is úgy vélték, van megoldás:
– Csak úgy lehet elérni bármit, ha az összes szakszervezet összeáll, és nem másfél órára sztrájkolnak, hanem másfél hétig, ha kell
– vélekedett egy tüntető, majd azzal folytatta: – Az elmúlt tizenkét évben kiölték a szolidaritást a társadalomból, de most eljutottunk egy vörös vonalig: szabad véleménynyilvánítás miatt tanárokat bocsátottak el. Innen nincs hova hátrálni! Már csak azért sem mert az oktatás lerontása stratégia. Az a cél, hogy az emberek ne gondolkodjanak, mert abból csak a baj van, tudták ezt már a kommunisták is!
A társadalmi összefogást mások is kiemelték, igaz, egy óvodapedagógus szerint talán már most is túl késő:
– A szülők támogatása nélkül esély sem volt változásra. Sajnos éveken át hiába hajtogatta a szakma, hogy baj van, mert sorra hagyják el a pályát a pedagógusok, senki nem törődött vele. Most, amikor egyre többen szembesülnek azzal, hogy nincs bölcsis és óvó néni, elfogytak a magyar, matek és kémiatanárok is, már mind többen állnak a szakma mögé, de kérdés, mit lehet még tenni.
A hídfoglalás után a tüntetők a Kossuth tér felé vették az irányt, hogy az ADOM Diákmozgalom és noÁr közös tiltakozásán folytassák a demonstrációt. A vonulók között volt egy majdnem teljes kilencedikes osztály, amelynek egyik tanulója így foglalta össze, ő miért érezte fontosnak a tüntetést:
– Nekem az volt a fordulópont, akkor értettem meg, mennyire nincs rendben itt valami, amikor én szégyelltem el magam azért, mert a tengernél voltam nyaralni, míg az oszifőmnek ilyenre esélye sincs a fizetéséből.
Egy osztálytársa ugyanezt mondta, csak másképpen:
– Felfoghatatlan képtelenség, hogy Magyarországon a tanárok időnként az éhhalál szélén vannak.
– Én régebben még gondolkoztam azon, hogy tanár leszek – vette át a szót Boglárka, de aztán gyorsan le is zárta ezt a témát: – Kizárt, hogy a tanári pályát válasszam. Magyarországon legalábbis biztos, hogy nem.
Mire az első hídfoglalók odaértek a Kossuth térre, a Parlament előtt már sokan voltak: rengetegen ugyanis nem egyenesen ide, a hivatalosan „Szolidaritási koncert a Pedagógusainkért” címmel meghirdetett rendezvényre jöttek. Egy órával később már lényegében teljesen megtöltötték a Kossuth teret a tüntetők, több tízezren, jellemző, hogy már az Alkotmány utcában is feltorlódtak az emberek. A tüntetők nagytöbbsége fiatal, főként középiskolás, egyetemista volt, de sok szülőt is láttunk, akik általános iskolás gyerekeikkel jöttek ki a térre. Sokan érkeztek transzparensekkel – s bár a feliratok sokszor jókora indulatról árulkodtak, a tüntetés inkább valamiféle fesztiválra emlékeztetett. Ebben szerepe lehetett annak is, hogy a rövid beszédeket, sok zene követte. Azt pedig rockkoncertekre emlékeztető üdvrivalgással fogadta a tömeg, amikor a rendezvény szpíkere azt jelentette: több mint harmincezren vannak a tüntetők. Talán ennél is nagyobb üdvrivalgás volt akkor, amikor az egyik szónok felszólította a nagy szakszervezeteket, hogy kezdjenek a tanárok melletti országos sztrájkba.
Több mint ötezer méter elégedetlenség
Baszki, ez egy rendőr volt! – kiáltott fel az Erzsébet-híd közelében, a Döbrentei téri zebrán átrohanó diákcsapat egyik tagja, majd hangos üdvrivalgásban törtek ki, miután kiderült, hogy a rendőr nem azért dudált rájuk, mert körülnézés nélkül léptek le az úttestre, hanem pusztán szolidaritásból. – Szerintem nekik is be kéne állniuk, biztos vannak gyerekeik, szerintem ők sem akarják, hogy tudatlan országban nőjenek fel – mondta lapunknak egyikük.
Szerda reggel a Keleti pályaudvartól öt és fél kilométer hosszan, egészen a Széll Kálmán térig kígyózott az oktatás összeomlása ellen tiltakozók sorfala. A szervező Diák-Szülő Élőlánc a Tanárokért civil csoport szerint mintegy 11 ezren vettek részt az egy órán át tartó élőláncban.
Az üzbég elnöki látogatás miatt magyar és üzbég zászlókkal díszített Erzsébet-híd északi járdáján szinte csak „élével lehetett” átkelni a pesti oldalra, mert a tüntetők csak több sorban fértek el. Páran kockás zászlókat lengettek, mások saját készítésű táblák emelgetésével biztatták dudálásra az autósokat. Nem is hiába, szinte minden lámpaváltásnál akadt 6-7 autós, aki kürtjével biztatta a tiltakozókat.
– Sokkal többen dudálnak, mint amire számítottam - mondja a gimnazista Bernadett. Szerinte azon múlik, mit érnek el, hogy mennyien támogatják őket.
– Ha megint csak mi kiabálunk és tiltakozunk, akkor megint semmibe fognak venni minket
– mondta a végzős lány.
Az élőláncot szakaszokra osztották a részt vevő iskolák között. Sok intézményből viszont annyian érkeztek, hogy több helyen a szemközti járdát is igénybe kellett venni, különben nem fértek volna el nemhogy a gyalogosok, maguk a tiltakozók sem. Az egyszemélyes transzparenseken a „Tanár nélkül nincs jövő“, „A sztrájk alapjog“ és a „Ki fog holnap tanítani?" feliratok voltak olvashatók, emellett viszont voltak, akik a Fidesznek, sőt, egyenesen Orbán Viktornak üzenték, hogy „tűnj a sulinkból“. – A Fidesznek 12 éve volt fejleszteni az oktatást, ehhez képest ma ott tartunk, hogy gyerekek tüntetnek az elszegényedő tanáraikért, meg azért, hogy legyen egyáltalán, aki tanítja őket – mondta lapunknak az egyik budai gimnázium élőláncban részt vevő tanára.
