A Nemzeti Sportközpontok, vagyis az NSK a magyar sportélet egyik legfontosabb szervezete. Feladata az állami sportlétesítmények, például labdarúgó-stadionok, sportcsarnokok és uszodák fenntartása, üzemeltetése és fejlesztése. Emellett az NSK irányítja a budapesti és vidéki olimpiai központokat, amelyekben a legjobb magyar sportolók készülnek fel a világversenyekre, írja magáról az NSK bemutatkozásként a saját honlapján.
A szervezet kezelésébe tartozó ingatlanok valóban a magyar sport fellegvárai, ebbe a halmazba sorolható például a Mátraházi és a Tatai Edzőtábor is, amelyek nem csak az él-, de egyre jellemzőbben az utánpótlássport bázisai is. Mellettük – többek között – az NSK kötelékébe tartozik még a szegedi Pick Aréna és a világ egyik legjobb adottságaival rendelkező, majdnem két és fél kilométer hosszú kajak-kenus és evezős létesítmény a Maty-éren. A csoport tagja még a Statisztika asztalitenisz csarnoka, a ceglédi dzsúdó központ, illetve tucatnyi tanuszoda és országszerte több kézilabda munka csarnok is.
Csakhogy a relatíve gyorsan megváltozott gazdasági környezet miatt mára lényegében átértékelte az eddigi prioritásokat a kormányzat, és már a fenntartás is kérdőjeles. Sőt, a korábban látványos külsőségek között elindított luxusprojektek is sorra bedőltek: úgy fest, nem lesz semmi a pénzégetéssel egyenlő hajdúnánási MotoGP-pályából, vagy a Puskás Aréna mellé álmodott nemzeti korcsolyázóközpontból (amely pláne Liuék távozásával eleve sok kérdőjelet vet fel). Ezek fenntartása normális körülmények között is horrorkategóriát jelentettek volna, jelenleg viszont már a meglévő infrastruktúrák túlélése a tét. Például a gigantikus, a magyar igényeket több nagyságrenddel meghaladó 20 ezres MVM Dome-é, amely az idei kézilabda Eb három magyar mérkőzését leszámítva háromnegyed év alatt csak elvétve volt képes telt házzal büszkélkedni. Csak a februártól eltelt hónapok után máris 1,3 milliárd forinttal kellett az államnak közpénzből kisegítenie a tulajdonos Ferencvárost, amely grátisz kapta meg a csarnok tulajdonjogát.
Úgy tudjuk, a sportlétesítményeket összefogó Nemzeti Sportközpontok vezetője decemberig 27 milliárd forintos lyukkal számol a szervezet által fenntartott létesítmények üzemeltetésében. Természetesen az elszabadult energiaárak miatt, amelyek hatványozottan jelentkeznek a hatalmas légterű csarnokok, uszodák, termek fűtésekor.
Ez valóban gigantikus tétel lesz, a gázár több üzemeltetővel folytatott beszélgetésünk alapján minimum tízszeresére emelkedett, de volt olyan vezető, aki 16-18-szoros kiadásnövekedéssel számol. Megkerestük Kovács Norbert NSK főigazgatót, amennyiben válaszol kérdéseinkre, közöljük álláspontját.
Azt látni, a létesítményfejlesztés leállt, csak két, már lefújhatatlan gigaprojekt maradt talpon: a Csepel-sziget spiccére tervezett 200 milliárd forint körüli atlétikai stadion, amely a jövő nyáron esedékes világbajnokságon maximum három hétig lesz tele (már amennyiben), illetve a székesfehérvári multifunkciós csarnok (amely elsősorban a város hokicsapatának lesz a főhadiszállása). A jelenleg 25 százalékos kivitelezési fázisban lévő és a tervek szerint 2023 év végén nyitó arénában a jégkorong meccseken hatezres, koncertek esetén akár nyolcezres sokadalom is szórakozhat. A város polgármestere a néhány nappal ezelőtti hivatalos bejáráson megismételte korábbi bejelentését, miszerint a projekt teljes egészében állami forrásból, nettóban több mint 30 milliárd forintból valósul meg. A hazai sportingatlanok közül elsőként itt épül ki az Amerikában és Kanadában szokásos üzemeltetési gyakorlat, ugyanis a jeget nem olvasztják le, hanem egy speciális, hőszigetelő záróréteget kap, amelyen más eseményt is rendezhetnek, így akár az év minden napján lehet majd az arénában korcsolyázni. Konkrétan a fenntartásról azt állította a politikus, hogy az épület fűtését megújuló energiából, talajszondák segítségével biztosítják. Elég grandiózus vállalás, pláne, ha ezt azt jelenti, hogy önfenntartó lesz a csarnok – de ilyenre egyelőre még nem volt példa Magyarországon.
