A filmek és a videófelvételek nemcsak leképezik a valóságot, de lényegében új (virtuális) világokat teremtenek. Erre mutat rá az „ Ahogy látunk” című kiállítás, mely a 2014-ben elhunyt német filmrendező, Harun Farocki munkáit sorakoztatja fel.
Az art quarter budapest (aqb) nevű kulturális intézmény és a Goethe-Institut Ungarn együttműködésében megvalósuló kiállítás az alkotó pályájának eddigi legteljesebb magyarországi bemutatkozása, amely a nyolcvanas évek második felétől a 2010-es évekig sorakoztat fel tíz meghatározó művet. Teljes képet persze így sem kapunk Farocki pályájáról, hisz a termékeny rendező több mint kilencven filmet készített, könyveket írt, dramaturgként, színházi rendezőként és filmfőiskolai tanárként is dolgozott. Az aqb-ben rendezett kiállításon inkább a videómunkái szerepelnek, melyek mindegyike a mozgókép kapcsán tesz fel kérdéseket, legfőképp arról, hogyan látjuk a valóságot a videófelvételek vagy filmek által, másrészt hogyan teremt a mozgókép egy külön valóságot a tudatunkban.
Farocki karrierjét a hatvanas évek végén kezdte mint filmrendező, idővel azonban a képzőművészet felé fordult, és videóinstallációkat készített. Ezek közül az egyik legambiciózusabb a Labour in a Single Shot (Munka egy beállításban) című, melyen különböző foglalkozású embereket figyelhetünk meg munka közben egyetlen kameraállásból, vágás nélkül, miáltal a képek érzelmek nélkül mutatják be a társadalom szereplőinek hétköznapjait. – A projektet én azóta is folytatom, a weblapunkon pedig közel hatszáz felvételt lehet megnézni – mondta lapunknak a kiállításon Antje Ehmann a művész özvegye és alkotótársa.
Szintén a hétköznapokat ábrázolja rendhagyó módon egy 2004-es videó, mely Lille város közlekedését mutatja be digitális felvételeken és térfigyelő kamerákon keresztül. A mű Dziga Vertov Ember a felvevőgéppel című dokumentumfilmjével is párhuzamba állítható, de míg a szovjet rendező 1929-es alkotása dramatikus és költői módon mutatja be Kijev, Moszkva és Odessza egy napját, addig Farocki alkotása hidegen és objektíven ábrázolja tárgyát, mintegy jelezve hogyan viszonyul korunk embere a technikán keresztül a valósághoz.
A tárlaton két munka a háború reprezentációjával foglalkozik. Az egyik teremben az Eye/Machine (Szem/Gép) című videó osztott képernyőn vizsgálja a témáját: olyan szoftvereket látunk, melyek modellezve mutatják be a háborús szituációkat, így redukálva virtuális képekké a harctéri borzalmakat. Egy újabb teremben már a háború fiktív ábrázolását követjük nyomon: jelenetek tűnnek fel játékfilmekből, mint A szarvasvadászból, A szakaszból vagy a Ryan közlegény megmentéséből, az egymás mellé helyezett képernyők a műfaj klasszikusainak bejáratott kliséit ismétlik el. – Az installációhoz több száz háborús filmet néztünk meg, és próbáltuk megtalálni azok alapvetői témáit, mint a repülőgépes jeleneteket, a sárban csúszó katonákat, vagy azokat a filmrészleteket, amikor egy katona előveszi a szerelme fényképét – mondta Ehmann.
Szintén a filmes ábrázolásról szól az a 2006-os videó, mely a Taxisofőr híres jelenetét játssza újra és újra, melyben a vietnámi veterán, Travis Bickle (Robert De Niro alakításában) a tükör előtt gyakorolva rántja elő a pisztolyát, és teszi fel a kérdést: „Hozzám beszélsz?”. A videóban a monológot hét nyelven hallhatjuk, ami minden alkalommal más-más hangulatot kölcsönöz a jelenetnek és a persze karakternek is, hisz nem mindegy, hogy Bickle éppen azt mondja, hogy „Du laberts mich an?”, „C'est à moi que tu parles?” vagy „Are you talkin’ to me?”.
Infó: Harun Farocki: Ahogy látunk/As You See. Kurátor: Kukla Krisztián aqb Project Space, Budapest, XXII. kerület, Nagytétényi út 48–50. Megtekinthető november 5-ig, keddtől péntekig 15-19 óráig, szombatonként 13-17 óráig. Csoportos látogatás esetén a nyitvatartási időn kívül időpont egyeztetésére van lehetőség.
