– A csepeli munkásszálló lakói közül már másnap többen megjelentek nálunk a tulajdonos első bezárásról szóló közlése után. A helyzet ott szerencsére megoldódott, de az elszabaduló rezsidémont aligha sikerül mindenütt ilyen gyorsan és könnyen visszaverni. Már érezzük a nyomást az ellátórendszeren – mondta lapunknak Breitner Péter, a Budapesti Módszertani Szociális Központ és Intézményei (BMSZKI) szakmai igazgatója, aki nagy bajnak tartja a teljes információ hiányt. Mint fogalmazott, teljes a tanácstalanság nem csak a lét peremén élők, hanem az eddig biztos fedelet magukénak tudók között is. Eközben pedig a lakhatásukat elvesztőket befogadni hivatott hajléktalanellátó szervezetek szintén egyre nagyobb aggodalommal figyelik a számláikat. Breitner szerint a probléma már túlnőtt a szociális szakmán, a civil szférán és az önkormányzatokon is.
– Egyelőre felmérhetetlen, hogy mennyire sokan szorulnak ki otthonukból, illetve onnan, ahol eddig meghúzták magukat – ezt már Győri Péter szociológus, a Menhely és a Hálózat Alapítvány a Budapesti Díjfizetőkért és Díjhátralékosokért kuratóriumi elnöke mondta a Népszavának. A szakember szerint a csepeli szálló esete korántsem egyedi, a bezárás réme nagyon sok ilyen szálláshelyet érinthet attól függően, hogy mikor jár le az energiakereskedővel kötött szerződésük, meg tudták-e hosszabbítani és ha igen, akkor milyen áron. Csak idő kérdése, hogy mikor jön a következő eset.
Ezt erősíti az is, hogy az elmúlt 5-6 év érzékelhető fejleménye volt, hogy a munkásszállók egy része családok átmeneti otthonává alakult.
Ezekről ugyan nem készült kutatás és pontos adatok sincsenek, de Győri szerint Budapesten legalább két tucat hasonló funkciójú nagyobb létszámú munkásszálló működik. Sőt akad belőlük jó néhány a többi nagyvárosban is. Vidéken inkább a kisebb, gyakorta családi házakból kialakított szálláshelyek vannak. Ezek rezsiköltsége minden más intézményhez hasonlatosan drasztikusan emelkedik, amit az üzemeltetők többnyire egyszerűen áttolnak a bérlőkre. Ők pedig mindent elkövetnek, hogy fizessenek. A lét peremén kapaszkodva kevés a választási lehetőség. Az elmúlt hónapokban radikálisan megcsappant a megfizethető lakhatási lehetőségek száma. Az önkormányzati bérlakás továbbra is csak álom, saját otthonról már nem is álmodnak, a piaci alapon kivehető albérletek pedig vagy túl drágák vagy nekik nem adják ki ezeket, mert nem tudják kifizetni a 2-3 havi kauciót.
– Családok átmeneti otthonából nagyon kevés van az országban,
Budapesten pedig az összes tele van. Már a rezsiválság előtt is megtelt volna a kétszer annyi férőhely, mint amennyi van az egész országban, és akkor még keveset mondtam
– mondta Győri Péter. A törvény ugyan kötelező feladatként írja elő az önkormányzatoknak az ilyen otthonok működtetését, de arra nincs paragrafus, hogy mennyi férőhelyet kell fenntartani egy-egy településnek. Így gyakran előfordul, hogy az örökösen forráshiánnyal küzdő önkormányzatok ugyanazt a civil szervezetet bízzák meg. Néha 20 önkormányzat is ugyanahhoz a civil ellátóhoz küldi a rászorulókat – mutatott rá a szakember. Mint mondta, a gyerekesek vannak a legnehezebb helyzetben. Ha nincs fedél a fejük felett, akkor jön a gyámügy és „kiemeli” a gyerekeket a családból. Hajléktalanszállóra nem mehetnek, ezt a törvény is tiltja, jó okkal. Nem mintha az éjjeli menedékhelyeken kívül lenne szabad hely a szállókon. Nagy kérdés, hogy a végletekig kifeszített szociális ellátórendszer képes lesz-e felszívni a rezsijüket kifizetni nem tudó tömegeket. Attól tartok, hogy nem – tette hozzá.
A hajléktalanszállók ajtaját még nem ostromolják, de a felszín alatt már érezhető a mozgás – figyelmeztetett Győri Péter, aki magyarázatul megosztotta velünk az elmúlt napok keserű tapasztalatát. Minden napra akadt egy telefonhívás, amelyben azt tudakolták tőle, hogy hol helyezhetnék el a náluk élő szívességi lakáshasználót, aki ugyan soha nem volt hajléktalan, mert mindig akadt egy barát, rokon, akinél meghúzhatta magát, de nagyon kevés jövedelme van és az elszálló energiaárak miatt már senki nem tudja őt tovább magánál tartani. A rezsiválság a rejtett hajléktalanokat is az utcára löki.
A szociológus úgy véli, hogy az új helyzetben összébb szorulnak majd az emberek. Az eddiginél több egyetemista bérel közösen lakást, a gyerekek hazaköltöznek a szülők által eredetileg is nekik épített ház emeletére, vagy éppen a nagyszülő költözik be faluvégi kifűthetetlen házából az újpalotai panel félszobájába. A korábban kirepült ifjú házasok visszatérnek a gyerekszobába. Nehéz döntések és komoly váltások várnak sokakra. Ráadásul nem látszik a vége, valójában még találgatni se lehet, mert ez még csak a szociális krízis előszobája. De ahogy beindulnak a folyamatok, fel is gyorsulnak. A rezsihólabda hatalmasra nőhet. A hátralékok várhatóan megsokszorozódnak és egyszer lejár a kilakoltatási moratórium, a kamatstop is, és nem tudni ki fizet a végén.
Augusztus elseje óta a szociális ellátóknál is egymást érik a krízismegbeszélések. A térítési díjak nem emelhetőek, néhány szolgáltatás egyébként is ingyenes, mint például az éjjeli menedékhelyek, az új energiaszerződések viszont sok ellátó, intézmény számára megfizethetetlenek. Győri Péter
tud olyan hajléktalanellátóról, ahol az áramszámla ötszörösére nőtt.
tud olyan hajléktalanellátóról, ahol az áramszámla ötszörösére nőtt. Ekkora ugrást nem lehet állami normatívából és önkormányzati hozzájárulásból, meg ellátotti befizetésekből kigazdálkodni. Ennyit nem lehet takarékoskodni. De ha a szociális intézmények is bezárnak, akkor az utolsó menedék is elveszik.
– Teljességgel megfejthetetlen számomra, hogy miért kell az átlagfogyasztás feletti megemelt díj után is 27 százalékos áfát fizetni, miért emelkedik sokszorosára a rendszerhasználati díj. Az árképzés átláthatatlan módon történik. A rezsiválság olyanokat is nehéz vagy alig kezelhető helyzetbe hoz, akik eddig viszonylagos biztonságban érezték magukat. A fogyasztás visszafogása pedig csak egy határig működik és nem minden fűtéstípusnál lehetséges. Az eladósodás réme azonban paradox módon nem a lakhatási szempontból alulfogyasztókat, a kis lakásban élőket, a fával fűtőket, a mérőórásokat érinti (ők valószínűsíthetően a támogatott határ alatt vannak), hanem az alsó középosztályt. Ők csúszhatnak meg most hirtelen – magyarázta lapunknak Somogyi Eszter szociológus, a Városkutatás Kft. munkatársa, aki szerint az eddigi lakhatási szürke zónák tovább sötétedhetnek. A zártkertek már eddig is a városokból kiszorulók gyűjtőhelyei voltak, ahol a lakásmaffia áldozata, a válás után fedél nélkül maradt jól megfért a kisgyerekes családokkal, a csekélyke nyugdíjból éldegélővel. A közös nevező az olcsóság volt. De lassan ezekért a nagyon változó minőségű otthonokért is olyan bérleti díjat kérnek, amit már nem mindenki tud megfizetni. A munkásszállókról, zártkertekből, rokonok és barátok otthonaiból is kiszorulók egy része minden bizonnyal feltűnik majd a hajléktalanszállókon, akik pedig oda se mehetnek – például a gyerekesek – eltűnnek. Hogy később újra felbukkanjanak egy szegregációban vagy egy város körüli erdőben épült kunyhóban. Csak addigra sokkal rosszabb állapotban lesznek.
Átlagos szobaár 80-120 ezer forint körül
A munkásszálló üzemeltetés nem rossz üzlet. Az Orbán-kormány programot is indított erre 2017-ben. Tavaly szeptemberig az első öt pályázaton 23 önkormányzat vagy önkormányzati tulajdonú gazdasági társaság, és 24 magánvállalkozás részesült több mint 15 milliárd forint támogatást kapott erre, ami hatezer munkásszállási férőhely kialakítását tette lehetővé. A tavaly őszi pályázaton 10 milliárd forintra nyújthattak be pályázatot a vállalkozások, az önkormányzatok és az önkormányzati tulajdonú gazdasági társaságok. A szálláshely-szolgáltatással foglalkozó Staff House Zrt. korábbi felmérése szerint az utóbbi években a munkaerőcsábítás fontos eszköze lett lakhatás biztosítása, amelynek legegyszerűbb és legolcsóbb legális formája a munkásszálló.
A jobb minőségű – kétágyas, saját fürdőszobás – szállókon már évekkel ezelőtt is 200 ezer forint fölé kúszott a havi bérleti díj. Olcsó ágybérlet azonban akár napi 2000 forint alatt is található, többnyire családi házakból avanzsált szállásokon. Az átlagos szobaár azonban 80-120 ezer forint körül mozog a helyiség méretétől és az épület felszereltségétől függően. A csepeli szállón a lakók közlése szerint 47 ezerbe került egy fekvőhely a háromágyas szobában, 100 ezerbe egy kisebb kétágyas szoba, míg a háromgyerekes család 160 ezer forintot fizetett egy tágasabb szobáért. Az épületben 79 1-6 ágyas szoba van. Jellinek Dániel milliárdos cége működteti az ennél is nagyobb Gyömrői úti szállót is, ahol 131 szoba van. Az irodaházak és ipari létesítmények üzemeltetésével és bérbeadásával is foglalkozó vállalkozás árbevétele az Opten adatbázisa szerint 2017 és 2021 között csaknem ötszörösére nőtt. A társaságtól több más mellett megkérdeztük azt is, hogy mennyivel emelkedik a fűtésszámla az idén az új energiaszerződés szerint, illetve nem fenyegeti-e bezárás a Gyömrői úti szállót is, de hosszas várakozás és több ígéret után sem kaptunk választ.
