– Jó, hogy nem a laktanyában találkoztunk, mert ott nem tudnám megkínálni még egy teával sem, ugyanis a vízforralót is letiltották a konyhában – mondja kávéját kavargatva Zsolt (kérésére, ahogy a cikkben megszólalók mindegyikének, megváltoztattuk a nevét) egy balatoni presszóban.
Zsolt több mint egy évtizede szolgál tűzoltóként, s társaihoz hasonlóan a katasztrófavédelem „fűtőeszközök üzemeltetésének szabályai” tárgyú utasításának hatásáról kérdeztük. Az eddig is köztudott volt, hogy a tűzoltók, főleg az elvégzett munkához és a felelősséghez viszonyítva arcpirítóan keveset keresnek – a vonuló állomány nettó bére jó esetben is 200 ezer forint körül mozog –, ám legalább a laktanyákban nem kellett nélkülözniük. Volt fűtés, meleg víz, nyáron a leginkább használt helyiségekben – tantermek, pihenő – működött a klíma, a teakonyhákban mikrosütő, vízforraló, rezsó szolgálta a viszonylagos kényelmüket.
A legutóbbi ukáz szerint viszont október 15-g tilos bekapcsolni a központi fűtést az épületekben, s utána is csak 18 fokra lehet felfűteni a laktanyákat – a hivatalos indoklás szerint a kormányrendelet minden állami intézményre ezt írja elő –, s bár hajnalonta már 4-5 fokokat is mértek
, az alternatív fűtőeszközök – klíma, hősugárzó, hideg-meleg levegős ventilátor, olajradiátor – használatát megtiltották, sőt, felhívták a parancsnokok figyelmét ezek begyűjtésére. A legtöbb helyen az állomány búcsút mondhatott a merülő- és vízforralóknak, kávéfőzőknek is.
– A klíma távkapcsolóját le kellett adni, a pihenőben a két olajradiátort pedig hazavitték, akik behozták – folytatta Zsolt. – A hét elején az egyik reggeli körlettakarításnál megnéztük a hőmérőt, 13 fokot mutatott. Persze erre bárki mondhatja, tessék akkor jobban felöltözni, csakhogy egy tűzoltó a laktanyában csak rendszeresített ruhákat hordhat, azaz nem mindent vehet fel a gyakorló alá.
Pulóvert éppenséggel eddig nem engedélyeztek a megkérdezettek szerint, ugyanis hiába vették meg a munkaruházati boltban az előírásoknak megfelelő anyagú ruhadarabot, mivel nem szerepelt a rendszerben, a parancsnokok szóltak a viselésükért.
– Kapunk ruhapénzt, évi 90 ezer forintot, de nem tudjuk arra elkölteni, amire szükség lenne, inkább, ami éppen van a raktáron
– állította a dunántúli kisvárosban dolgozó, negyvenes tűzoltó, Kálmán, aki elmagyarázta, a tűzoltók ruháit a büntetésvégrehajtás szállítja – vagyis a rabok készítik –, és pulóver például nincs rendszeresítve. – Pólónk viszont annyi van, hogy a fél család azt hordja aláöltözetként. Persze nem tűzálló, ugyanolyan egyszerű pólók, mint amilyeneket a boltokban lehet kapni. Ennek ellenére a sajátomat nem vehetem fel. Ahogyan, ha fázom, egy polárpulóvert sem, mert nem tűzálló, sőt, a műszál miatt még veszélyesnek is nyilvánították. Azt most hagyjuk, hogy a bevetésen használt nadrág sem tűz-, hanem csak lángálló.
Parragh László: A tanároknak ott a szabad nyár, a tűzoltóknak az adrenalin-löket, a kassza persze mindenkinek egyformán csörögKálmán szerint laktanyájukban a parancsnoki utasítás óta naponta olvassák le a villany- és a gázórát, hogy nagyjából be tudja lőni a helyi vezetőség, spórolóssal mekkora az épület rezsije.
– Csak éppen beleszámolják a hétvégi napokat is, amikor nincsenek irodisták, parancsnokság, csak a szolgálatos tűzoltók, s emiatt értelemszerűen sokkal alacsonyabb a fogyasztás – jegyezte meg, majd hozzátette, náluk a céges vízforraló egyelőre maradhatott, azaz teát, instant tésztalevest még tudnak maguknak készíteni.
– Most még istenes, kint 18-20 fok van, annyira nem fázik át az ember, bár például derékig a vízben állni már most sem leányálom – mondta a dél-dunántúli tűzoltó, Bertalan. – De eddig legalább, ha visszatértünk a bevetésről, forró vízben le tudott zuhanyozni az ember, s a fürdőben elég meleg volt, ahogyan a többi helyiségben is.
A harmincas férfi elmagyarázta, nemcsak a szolgálat végén fürdenek le, hanem jellemzően minden vonulás után, ha nagy füstben kell dolgozniuk, akár egymás után kétszer is zuhanyozniuk kell, mire levakarják magukról a füstszagot.
– Jó lesz frissen lefürödve, egy szál törülközőben sétálgatni a 18 fokos folyosón a körletig
– jegyezte meg lemondóan. – Ráadásul, ha az épületet nem fűtik jobban, akkor a zuhanyzóban is hideg lesz. Aztán majd csodálkoznak a főnökök, hogy egyre-másra mennek táppénzre az emberek megfázással.
Utóbbi esetben a tűzoltók anyagilag nem is járnának rosszul, hiszen 30 napig 100, utána 90 százalékos a táppénzük, igaz, az éjszakai pótlékról lemaradnak, ám állításuk szerint ez alig tízezer forint havonta.
– Ráadásul fűtés nélkül pillanatok alatt bepenészedik majd a fürdő – tette hozzá –, ami nemcsak gusztustalan, de az egészségre is káros. Meg aztán a ruhák sem száradnak meg, arra pedig kíváncsi leszek, ha ekkora a spórolás, a szárítógépeket engedik-e majd használni?
Egy másik, szintén kisvárosi, negyvenes tűzoltó, Zsigmond szerint akár még érthető is lenne a spórolás, csak azt nem tudja hova tenni, miért megint a vonuló állománynak kell ezért megszenvednie.
– A parancsnoki szolgálati kocsikra persze nincs semmiféle tiltás – háborgott. – És persze nemcsak munkára használják, hanem simán magáncélokra is. Meg aztán akadnak furcsaságok, tudok olyan helyi parancsnokról, aki 50 kilométerről jár be dolgozni az általa vezetett laktanyába, miközben ahová kijár, onnan egy másik parancsnok éppen az ő településére ingázik. Ami 200 kilométernyi üzemanyag naponta, csak munkába járásra. Erre tehát van pénz.
– Nálunk a hét elejétől lezárták a teakonyhát – mondta a húszas évei végét taposó Ernő egy dunántúli laktanyából. – De ez, ahogyan hallottam, parancsnokfüggő, mert vannak helyek, ahol viszont engedik, legalábbis egyelőre. Ahogyan a bajtársakkal beszélgetünk, nagyjából az látszik, nincs egységes gyakorlat, egymástól veszik át a hülyeségeket a parancsnokok, s leginkább attól függ, mit szabad, s mit nem, mennyire akarnak megfelelni a megyei vagy országos vezetésnek. És persze magukon nem spórolnak, a titkárságon és az igazgató szobájában simán megy a klíma, most éppen, hogy elég meleg legyen.
Ernő szerint ez október 15. után is így marad, arra viszont, hogy az állomány által használt helyiségekben lesz-e 18 fok, nem esküdött meg.
– Nem mindegy, hogy a kazánt állítják-e be ennyire, vagy a pihenőben mérik – magyarázta. – A kazán környéki helyiségekben mindig melegebb van, az épület más részein ahhoz képest eddig is 3-4 fokkal hűvösebb volt. Ideális esetben minimum 22-23 foknak kellene lennie, simán előfordulhat, hogy ennél 7-8 fokkal hidegebb lesz.
A gyakorlatozás közben ez nem akkora gond, ám a reggel 8 órakor kezdődő 24 órás műszak nagyobb része – délután 5 órától – pihenőidőnek számít, amikor csak riasztás esetén dolgoznak a tűzoltók, amúgy alhatnak, pihenhetnek, tévézhetnek a reggeli körlettakarításig. A maximum 18 fokra „felfűtött” helyiségekben. A hétvégéket pedig, amikor nincs gyakorlás, végig ilyen körülmények között kell letudniuk.
– És legalább csak a fűtésen meg az áramon spórolnának, ami szar dolog, de legalább nem érinti a munkát – jegyezte meg a tapasztalt, ötven felé járó Benedek. – De már a melónál is megy az elvonás, megszűnnek például a helyszínbejárásos gyakorlatok, vagyis nem megyünk ki gyárakba, intézményekbe, raktárudvarokba, ahogyan eddig, pedig ez nagyon fontos volt, hiszen az embernek így volt helyismerete, s ha baj volt, tudja, hol a tűzcsap, hol lehet áramtalanítani, hol találhatók a veszélyes berendezések. Ehelyett maradunk a laktanyában, ott lesznek elméleti és fizikai gyakorlások. Aztán, ha neadjisten baj lesz egy helyszínen, majd megy a magyarázkodás, a mutogatás, a hárítás, s persze úgyis a vonulók szívják meg. Mint mindent.
