"Mi más koncepció mentén képzeljük el Semmelweis Ignác életének ábrázolását” – indokolta a filmintézet a hazai és nemzetközi sikerekkel is bizonyító rendező pályázatának elutasítását.
Tiszta sor.
Az elmúlt tucat év világosan megmutatja, hogy a kormány és a szellemi körébe tartozó fő- és alideológusok a múltunkat, a jelenünket, és a jövőnket is valóban más koncepció mentén képzelik.
A dicső múltat, amelyben mi magyarok mindig az igazság és a jó oldalán küzdöttünk hősiesen, vagy ha mégsem, akkor ártatlan mártírok voltunk. Gondoljanak erről bármit is a numerus clausus, a háború, és a nyilasterror áldozatai és utódaik. A rendszerváltáskor még remélt és talán meg is kezdett szembenézés helyett újra divatba jött a történelemhamisítás. Őrült beszédekkel, szégyenteljes emlékművel a Szabadság téren, Horthy-szoborral az ország házában.
A minden eddiginél dicsőbb időt, a jelent, amelyben a háborús bűnöst még véletlenül sem nevezi háborús bűnösnek a békét hangoztató kormányfő. Amelyben az Európai Unió a hibás a drágább kenyérért, áramért és gázért. Amelyben a válogatott mérkőzéseinek szünetében még a meccsnél is jobban akarnak hatni a magyar szívre, így hol migránsok millióival, hol a homoszexualitást óvodákban népszerűsítő civilekkel, hol európai véleménydiktátorokkal rémisztgetnek.
És képzeljük el 2060-ig a jövőt. Amelyet egyentankönyvekből tanított, mielőbb dolgozni küldött mai diákokkal szeretnének alakíttatni. Olyanokkal, akiket kisiskolás koruktól nevelnek saját káderré ösztöndíjat biztosítva nekik. Olyanokkal, akik nem bonyolítják (köz)életünket kérdésekkel, kételyekkel és vitákkal. Ők megfelelően ábrázolják majd a ma tudósainak, művészeinek, politikusainak életét és újabb dicsőséges történelmi időszakot kreálnak. Az lesz aztán az igazi koncepció.