A harcok most már nem az Azerbajdzsánba ékelődött, többségében örmény lakosságú Hegyi-Karabah újabb részeinek elfoglalásáért zajlottak. A szüntelen határ menti villongások után, szeptember 13-án az azeri hadsereg nagyszabású tüzérségi és dróntámadást indított Örményország délkeleti, zangezúri térségének 36 települése ellen, és erői több irányban mélyen behatoltak az Azerbajdzsánt nahicseváni exklávéjától elválasztó 30-50 kilométer széles területre. Az örmény nemzetbiztonsági tanács hétfői tájékoztatása szerint a harcokban örmény oldalon mintegy 207, azeri oldalon 79 katona esett el.
Az újabb támadás kikezdte Oroszországnak az örmények védhatalmaként játszott eddigi szerepét, miután Jereván már nem először hiába kért katonai beavatkozást a Moszkva vezette Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezetétől (ODKB), amelynek maga is tagja. A támadás léptéke ráadásul arról árulkodott, hogy Ilham Aliyev azeri elnök az ukrajnai hadihelyzetet látva most úgy érzi, bármit megtehet újabb követeléseinek elérése érdekében.
A Szovjetunió 1991-es felbomlása után az Oroszországgal szoros szövetségre lépő Örményország volt hasonló pozícióban, ez biztosította számára a győzelmet a Hegyi-Karabah birtoklásáért vívott háborúban. A hatalmas olaj- és gázexportjából gyors gazdasági fejlődést produkáló Azerbajdzsán felülkerekedése már a 2016-os négynapos háborúval tapinthatóvá vált, 2020-ban pedig döntő győzelemhez vezetett, amikor török katonai támogatással néhány hét alatt visszaszerezték az ellenőrzést Hegyi-Karabah és a környező területek felett.
A friss támadás fokozta Jereván törekvését, hogy új szövetségesek után nézzen, s a közvéleményben is felerősödött az ország ODKB-ból való kilépésének követelése.
Ezt szította az amerikai képviselőház elnökének az örmény fővárosban tett múlt hét végi látogatása is. Nancy Pelosi a legmagasabb rangú amerikai tisztségviselő, aki a Szovjetuniótól való függetlenné válás óta felkereste a dél-kaukázusi országot. Érkezésekor Jereván központjában, az emberek amerikai zászlókat lobogtattak, miközben százak követelték, hogy Jereván szakítson a haszontalannak bizonyult ODKB-val. Pelosi az azeri felet tette felelőssé a szeptember 13-i támadásért, amit persze Baku határozottan visszautasított.
Az orosz kormány ugyanekkor Alekszej Overcsuk miniszterelnök-helyettest küldte Jerevánba, hogy a kétoldalú kormányközi gazdasági bizottság ülésén Nikol Pasinján örmény kormányfővel újabb több tucat együttműködési tervet jelentsen be az idei első félévben majdnem 50 százalékkal nőtt orosz-örmény kereskedelmi forgalom további bővítésére. Ez azonban kevéssé segít az örmények biztonsági igényeinek kielégítésén.
A múltban a Kreml volt az egyedüli közvetítő a két ősellenség közti vitákban. Amióta azonban Oroszország februárban lerohanta Ukrajnát, Alijev és Pasinján többször is Brüsszelben egyeztetett konfliktusuk rendezésének lehetőségéről, ami arra utal, hogy az EU megpróbálja átvenni a biztonság garantálójának szerepét a dél-kaukázusi térségben. Szeptember 19-én az örmény és az azerbajdzsáni külügyminiszterek New Yorkban találkoztak Antony Blinken amerikai külügyminiszterrel, ami – a Pelosi-látogatással együtt - jól mutatja Washington azon törekvését, hogy befolyást szerezzen Moszkvával szemben ebben a régióban.
Oroszország visszahúzódásának hátterében azonban nem csupán az áll, hogy Vlagyimir Putyin az ukrajnai háború miatt kevesebb figyelmet tud a dél-kaukázusi feszültségek kezelésére fordítani. A másik ok Törökország megerősödött regionális hatalmi pozíciója. Törökország fontos szereplő Ukrajnában is, amely az utóbbi időben Erdogan elnöknek hála török harci drónokhoz jutott, s jelentős szerepe volt Erdogannak abban is, hogy a nyáron megindulhattak az ukrán kikötőkből történő gabonaszállítások. Elemzők szerint Putyin nem akarja, hogy Törökország még inkább Ukrajna oldalára álljon; ezért nem tesz lépéseket Törökország kaukázusi védence ellen.
Ben Dubow, a washingtoni központú CEPA intézet egyik elemzőjének meglátása szerint Azerbajdzsán a nyár nagy részét azzal töltötte, hogy tesztelje, Oroszország akar-e és képes-e fellépni szerződéses szövetségesének, Örményországnak a védelmében. „Múlt héten az azeriek és mindenki, aki figyelt, egyértelmű választ kapott, s ez egy új korszak kezdetét jelzi a térségben, ahol mostantól (...) Azerbajdzsán, olyan magabiztossággal diktálhatnak feltételeket, ami egy éve még elképzelhetetlen volt” – írja.
