A királynő hosszú búcsúztatásának idején esett ugyan szó a Nemzetközösség jövőjéről, de a nemzeti, sőt a még jövő hétfőig tartó királyi gyász alatt a szervezet tagjai tartózkodtak az ellentmondásos kijelentésektől. III. Károly már egy nappal a királyi proklamáció után találkozott Scotland bárónővel, a Nemzetközösség hatodik főtitkárával, aki még "egyszerű" Patricia Scotlandként több munkáspárti kormányzati tisztséget is betöltött, utoljára legfőbb ügyész volt. A dominikai-brit kettős állampolgár fontos funkciót látott el, amikor a Trónöröklési Tanács tagjaként jóváhagyta a walesi herceg "előléptetését", annak biztos tudatában, hogy a Nemzetközösség számíthat az új király támogatására.
A főtitkár után Károly még ugyanaznap találkozott annak a 14 országnak a londoni főmegbízottjával, melyeknek az Egyesült Királyságon kívül ő az államfője. Ezek közé olyan befolyásos hatalmak is tartoznak, mint Ausztrália, Új-Zéland és Kanada. Scotland bárónő már a Károllyal, mint királlyal folytatott első megbeszélése kapcsán megjegyezte, a jövőben "komoly kihívást jelentő beszélgetésekre számít vele a legsúlyosabb kérdések megoldása érdekében". A perspektívát érzékeltetheti, hogy amikor II. Erzsébet 1952-ben trónra lépett, még 33 nemzet államfője volt.
A szervezet jelenlegi 56 tagja szemében a királynő volt az a „ragasztó”, amely összetartotta őket.
A ghánaiak például máig nem felejtették el, mennyire képes volt felülemelkedni kulturális berögződéseken, például akkor, amikor az ország első független elnökével, Nkrumah-val táncolt 1961-ben Accrában. Halála olyan pillanatban következett be, amikor az Egyesült Királyság jelentősége csökken. Különösen a Black Lives Matter, a „fekete életek is számítanak” mozgalom elindulása óta a szigetországon belül megváltozott a gyarmati múlthoz való hozzáállás, míg a volt kolóniák, melyek közül néhány különösen erőszakos harcot folytatott függetlenségéért, összetett módon reagáltak az erodálás folyamatára.
A tengeren túli területek közül utoljára Jacinda Ardern, Új-Zéland kormányfője jelezte, véleménye szerint "hazája még az ő életében leválik a monarchiáról és köztársasággá válik". A karizmatikus vezető a BBC vasárnap reggeli politikai magazinjának nyilatkozva fejtette ki, a "viszony átalakul, Károly királyt, vagy az utódát leváltják Új-Zéland államfői tisztségéről". Ardern hangsúlyozta, a "kétoldalú viszony evolúciójáról" van szó, azaz "semmi nem várható gyorsan", és a két ország között fennmarad az együttműködés. Hasonlóan vélekedett a temetés kapcsán az ausztrál miniszterelnök, Anthony Albanese. "Most nincs itt az ideje, hogy az ország változtasson" - állapította meg.
A Karib-tengeri országok közül Barbados már 2021 novemberében köztársasággá vált, noha nem tervezi a Nemzetközösség elhagyását. Más karibi országok is jelezték: a koronáról való leváláson gondolkoznak. Közéjük tartozik Jamaica, mely 2025 végére valósítaná meg ezt a tervet. Antigua és Barbuda a következő három éven belül népszavazás keretében dönt jövőjéről. Az „i” napilapnak nyilatkozva a University of London egy Nagy-Britanniára és a Nemzetközösségre szakosodott professzora "gyökeres, sorsfordító változásnak" nevezte Barbados köztársasággá válását, amit az országban a fordulat idején megfordult Károly láthatólag tudomásul vett. Philip Murphy szerint ez volt az első alkalom, hogy a királyi család egy tagja részt vett egy a monarchiából kiiratkozó ország átalakulási folyamatában. A lépés persze nyomást helyez a többi karibi tengerentúli területre is. Nem mintha ez különösen hízelgően hangzana, de a professzor szerint
a Nemzetközösség III. Károly idején "már csak azért is folytatni fogja tevékenységét tagországok szövetségeként, mert elegendő mennyiségű marginális célt szolgál és nem éri meg a feloszlatásával járó bajlódást". Több fejlődő tagországnak jelent sokat persze a brit fejlesztési tárcától érkező közvetlen támogatás is.
Az Erzsébet édesapja, VI. György által 1949-ben a volt gyarmati országokhoz fűződő kapcsolat ápolása érdekében létrehozott Commonwealth jövőjéről szóló vitákban elkerülhetetlenül helyet kap a Brexit szempontja is. Van olyan vélemény, mely szerint Londonnak az Európai Unió elhagyása után már nagyobb szüksége van a 2,5 milliárd lelket számláló szövetségre-piacra, mint fordítva. Radikálisabb hangok bocsánatkérést várnak a monarchiától a gyarmatosítás idején elkövetett bűnökért, sőt követelik a királyi családnak "ajándékozott" kincsek, mint a Brit-szigetekre 1850. június 29-én megérkezett Koh-i-Noor gyémánt visszaszolgáltatását. A világ talán leghíresebb drágakövét India, Pakisztán, sőt Afganisztán is magáénak gondolja.
A Nemzetközösség anyagi szempontból rá van szorulva a szigetországra, mert az elegáns londoni Marlborough House-ban elfoglalt székhelyét és 24 millió fontos (11 milliárd forint) költségvetését nagyrészt a brit költségvetés állja. A kormánynak, de III. Károlynak is fejfájást okozhat időnként, hogy - mint a The Sunday Times sorolja -, számos tagország törvényileg tiltja a homoszexualitást, nem ismeri el az azonos neműek házasságát, érvényben van a halálbüntetés, sérülnek az emberi jogok és a sajtószabadság is. Óriási vívmány lenne, ha az új királynak sikerülne a XXI. századba átvezetni az intézményt, melyhez csak nemrégiben csatlakoztak olyan sem nem is angol anyanyelvű országok, mint Ruanda, Togo, Gabon és Mozambik. Dél-Szudán felvételre, Zimbabwe visszafogadásra várakozik.
